A legjobb időpontot választották a szervezők, mivel éppen több program is zajlott Miskolcon, részt vehettünk az I. Avasi Borszalon borkóstolóján, és megnézhettük a Régiségvásárt és az adventi kirakodó vásárt. A szeptemberben alakult miskolci TDM-nek ez az első hivatalos tanulmányútja, de terveik szerint ezt jövőre több is követi majd, amelyek mindegyikét egy-egy téma köré csoportosítják.

Mezőkövesden, a Hadas városrészben lévő Népi Művészetek Házában kezdtük a programot, ahol az azóta UNESCO szellemi kulturális világörökség részévé vált matyó örökséget ismerhettük meg. Mi is felpróbálhattuk a híres matyó öltözéket, miközben Berecz Lászlóné Zsuzsa elmondta, hogy a 200 éves múltra visszatekintő matyó hímzés reneszánszát éli, és újabban az egyesület varróműhelyében az eredeti matyó rózsák újra értelmezett változatait kezdték el készíteni mutatós divatékszer formájában.

Lázárné Csirmaz Henriettával, a mezőkövesdi tourinform iroda vezetőjével és Törőcsik Gáborral, a Magyar Turizmus Zrt. Észak-magyarországi RMI marketing menedzserével néztük meg a híres Hadas városrészt, amelynek szinte a közepén áll a Táncpajta, ahol előadásokat és táncházakat is tartanak. A zegzugos utcákban tájházak, védett népi épületek láthatók, amelyekben üvegcsiszoló és hímzőműhely működik, mézeskalácsosok, fazekasok alkotásait lehet megtekinteni. Kisjankó Bori népművész otthonában emlékházat rendeztek be. Ez a leghíresebb rajzolóasszony (íróasszony, mintarajzoló, mintatervező) Gáspár Mártonné Molnár Borbála, ismertebb nevén Kisjankó Bori életének, művészetének bemutatóhelye. Kisjankó Bori a „százrózsás” megtisztelő címet kapta, mivel talán ő rajzolta a legtöbb variációt, mintát.

Választ kaptunk arra is, hogy honnan a városrész neve, miért is ilyen érdekesek a mai szemmel nézve „rendetlenül” kanyargó kis utcák. A hadas családszervezet tulajdonképpen atyafiságot jelent: az egymással rokon családokat nevezték hadaknak. Egy udvaron, közös konyhán maradt együtt több felnövő nemzedék. A településrész építészetileg ezt a szerkezetet őrzi, innen kapta a nevét.

A 80 férőhelyes Rózsa Étteremben ebédeltünk, ahol szemet gyönyörködtető matyó bútorok vártak és válogatott finom falatok. A magvas sült rizslabda receptjét azonban nem árulták el. Galériáját helyi, belföldi, külföldi festőművészek, keramikusművészek, grafikusok, fafaragók, fotósok munkája díszíti.

Ebéd után a 11 hektáros gyönyörűen parkosított Zsóry fürdőt látogattuk meg, amelynek 21 medencéje van, a szórakozást, felfrissülést hullámmedence, élményelemekkel gazdagított felnőtt- és gyermekmedencék szolgálják. Az egész évben nyitva tartó fedett fürdőben 3 különböző hőfokú gyógymedence, uszoda, pezsgőfürdő, szauna és gyógyászati részleg áll a vendégek rendelkezésére.

Miskolcon az új Városháza aulájában rendezték meg az I. Avasi Borszalont, amely a sikeres májusi Avasi Borangolás folytatásaként hagyományteremtő adventi boros rendezvényként várta a vendégeket a Miskolci Borbarátok Társasága és Miskolci Kulturális Szövetség rendezésében. Némedi Varga Zoltán, a Miskolci Kulturális Szövetség (MKSZ) ügyvezetője adott tájékoztatást az adventi programról, a város kulturális életéről, a múzeumok kínálatáról és a régiség vásárokról.

Megnéztük az adventi vásárt, és belehallgattunk a Miskolc Dixilend Band-nek a Szinva teraszon megrendezett szabadtéri koncertjébe. A TDM új munkatársa, az idegenforgalmi ügyintéző Pisák Dániel örökítette meg csoportunk lelkesedését.

A miskolci Kortyolda volt a következő állomásunk, ahol bemutatták nekünk a Korty elnevezésű sört, amely Tokaji aszú és hernádvölgyi maláta házasításából miskolci karsztvíz hozzáadásával született.

Az Aranykorona Hotel-Étterem és sétáló pince volt a következő állomás, itt vacsoráztunk. Az étterem alatt és fölötte is hatalmas pincelabirintus található. A "Sétáló Pince" szolgáltatás tulajdonképpen egy állandóan nyitva tartó speciális bormúzeum, ahol szinte minden borral, borászattal, szőlészettel kapcsolatos dolog megnézhető. Külön érdekességként mutatta meg Szendrei Mihály édesapja gyűjteményét, a mára már híressé vált karácsonyfatalp-kiállítást.

A miskolci Lévay Villa Hotelben éjszakáztunk, amely a belvárostól néhány percnyire, a Népkert mellett, kellemes környezetben fogadja a vendégeket. Az épület Miskolc legszebb helyén, zöldövezeti villanegyedben 1916-ben épült, és amelyet 2002-ben bővítettek, újjáépítettek. A 26 légkondicionált szoba között található egy-, kettő-, három-, négyágyas, igény szerint akár hatfős, két fürdőszobás lakosztály, valamint mozgássérültek által is igénybe vehető szoba.

Reggelre havas lett a város, hatalmas pelyhekben hullt a hó. Gecsei Anikóval, a TDM munkatársával nyakunkba vettük a várost, és megnéztük a régiség vásárt, amelyet minden hónapban egyszer megrendeznek, majd a Színésztörténeti és Színészmúzeumot, ahol Mikita Gábor kalauzolt el a csodák és a mesék világába. 

Számtalan újdonságot mutatott be, amely a gyerekek ismereteit gyarapítja többek között a bábozásról, az életről és a mesékről. Kiss Csaba, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója a kiválóan működő több színpadból álló teátrumot mutatta be, és a mostani, valamint a következő évad bemutatóiról beszélt.

Előételnek miskolci kocsonyát ebédeltünk a Calypso Kisvendéglőben, végül a Barlangfürdőt járhattuk végig fürdés előtt Czinkné Sztán Anikó igazgató vezetésével.

Nagy Júlia, a miskolci TDM vezetője tájékoztatásul elmondta, hogy a szeptemberben nonprofit kft-ként megalakult miskolci TDM-nek már 34 tagja van, a tanulmányút kiegészítő programjaihoz ők biztosították a szállást, és a programokat. A TDM szervezet az elmúlt héten indította el önálló magyar nyelvű Facebook oldalát, amelyet az angol, német és orosz nyelvű közösségi oldal publikálása fog követni, hamarosan pedig elindulhat a város turisztikai portálja is.