A szervezet tagjai először 2008-ban Santa Fe városában találkoztak, abból a célból, hogy definiálják a kreatív város fogalmát, és a kreatív városok körének bővítéséről egyeztessenek. A jelenlévők szerint a kreatív turizmus modern, harmadik generációs turizmusfajta. A modern tömegturizmus első generációjának a tengerparti turizmust tekintik, amikor a turisták csupán a passzív kikapcsolódási lehetőségeket keresték nyaralásuk idején. A második generációsnak a kulturális turizmust tartják, amikor a nagyvárosok kerültek az utazók fókuszába. Az urbánus terek építészeti emlékeikkel, múzeumokkal, galériákkal ideális desztinációnak bizonyultak. A kreatív turizmus a harmadik, egyben az első olyan turizmusfajta, amelynek esetében a passzív befogadás helyett a kreativitás, az interakció kerül fókuszba, mivel a látogatóknak az élő kultúrával és a helyi lakossággal való találkozás a fő motivációjuk. A kreatív turizmus szorosan kapcsolódik ugyan a kultúrához, azonban az egyedi megnyilvánulási formája miatt helyspecifikus, desztinációként más és más formát ölt. A Santa Fében felállított definíció szerint a kreatív turizmus a kulturális turizmus olyan speciális formája, amelynek célja a helyspecifikus kulturális aktivitásokban való részvétel következtében létrejövő autentikus élményszerzés. A látogató közvetlen kapcsolatba kerül a helyi lakossággal, amely az élő kultúrát előállítja.

A tevékenységek tárháza végtelen, a kéz– művesworkshopokon keresztül a főzőtanfolyamokig. Susan Briggs a Visit Britain Advisory Guide-ban a kulturális turizmus és a kreatív turizmus közötti fő különbséget abban látja, hogy míg az előbbi a kulturális élmények fogyasztója, az utóbbi az előállítója, amelyet koprodukcióban, a helyi közösséggel hoz létre. Az Enjoy England által szponzorált kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a mai ember több időre, jobb közérzetre és mélyebb emberi kapcsolatokra vágyik, amit a kreatív turizmus úgy képes nyújtani, hogy a látogató közben új tudásra tesz szert.

A kreatív turisták

Az utóbbi évtizedekben a kulturális turizmus olyan szinten vált tömegtermékké, hogy egyre többen kerestek a kultúrán belül valami niche-t, amely értelmes kikapcsolódást nyújthat. Az élmények megszámlálhatatlan változata teszi a kreatív turizmust annyira vonzóvá, hiszen Hencidától Boncidái bármi, a maori csontfaragás, a barcelonai főzőtanfolyam, az indián fazekasság vagy a gall tánc- és nyelvtanfolyam éppúgy belefér. 2008–2009-ben a brit lakosság 17 százaléka vett részt kreatív tevékenységben utazásai során. Elterjedéséhez annyiban a gazdasági válság is hozzájárult, hogy a tengerparti üdülés már nem képvisel sokak számára jó ár-érték arányt, a kulturális turizmus pedig sikerességének köszönhetően válik kevésbé vonzóvá, mivel a zsúfoltság, a sorban állás, a megfizethetetlen belépők, valamint az elszaladt szállásárak következtében egy tudatosan utazó, jól szituált réteg a rövid városlátogatás alternatívájaként lelt a kreatív turizmusra. 2009-ben az Art Council az angol népességet a művészetekhez való kapcsolata alapján 13 szegmensre osztotta, amelyek közül kettő, merőben eltérő csoport lehet a kreatív turizmus alanya: 1., zömében 35 év alatti, magasan kvalifikált, gyermektelen, városi környezetben élő eklektikus művészbarát; 2., többségében 45–74 év közötti, tradicionális, kultúrakedvelő, magasan kvalifikált nő.

A kreatív helyi lakosság

David A. McGranahan és Timothy R. Wojan A kreatív osztály című könyvében a helyi lakosság hozzáállását a vidék felvirágoztatásában és a turizmusfejlesztésben kulcsfontosságúnak tartja. Mivel egy ország kreatív kínálata a nagyvárosokban koncentrálódik, a vidék minden korosztályban csak bizonyos életstílusú emberek: a kisgyermekes családok, az életmód-változtatásra készülő középkorúak és az aktív és fitt nyugdíjasok számára lehet vonzó.

Egy közelmúltban készült amerikai tanulmány 48 államban 2145 vidéki települést osztályozott a kreativitás alapján. A soktényezős vizsgálat következtetései alapján elmondható, hogy számos tényező tehet egy vidéki települést vonzóvá. Egy esztétikus kultúrtáj például ideális hely lehet művészi kolóniák kialakítására, majd az erre alapuló turizmus felépítésére. A táj, a klíma, a településsűrűség, a közlekedés, az iparosodottság, az etnikai összetétel, a munkaerőpiac és a korfa bizonyult döntő megtartó erőnek.

A kreatív turizmus napos és árnyoldala

A kreatív turizmus egyik hozadéka az adott település és az ország kulturális kínálatának növelése, amely aztán a kedvező fogadtatás következtében hozzájárul a kulturális örökség megőrzéséhez és fenntartható fejlesztéséhez. A biztos kulturális alapokon nyugvó turizmus lehetővé teszi a célpiacok diverzifikációját is, így nem alakul ki egyetlen térségtől sem túlzott függés. A kreatív iparágak termékeinek egységes kínálattá szervezése erősíti az innovatív készséget, és összetartó erőt jelent a közösségnek. Továbbá a helyi nép- és iparművészeti tárgyak helyes márkázása akár exportlehetőségeket is eredményezhet. Végül a látogatók közvetlen bevonása a település kulturális hagyományaiba az ott élők identitásának erősítéséhez vezet, és segít a reális önkép kialakításában. A kulturális értékek megőrzése a fejlett országokban is kihívás elé állítja a döntéshozókat. Egy alulfejlett országban, ahol a vendéglátók és a vendégek közti gazdasági, kulturális és társadalmi különbség jelentős, a problémák megsokszorozódhatnak. A domináns pozícióban lévő külföldi látogató már puszta jelenlétével is akarva-akaratlanul negatív folyamatokat indíthat el. A kínálat tömegcikké való silányítása ellen számos országban felülről jövő, azaz a kormány által kidolgozott stratégiával védekeznek. A 2011-ben felállított Turizmus és Kreatív Gazdaság Minisztérium Indonéziában már a nevében is hordozza, amire hivatott. Az ország különösen gazdag kultúrája kedvező a kreatív turisták számára: a tánc, a festészet, a fafaragás, a batikolás, a lakberendezés, a tájépítészet, a masszás, a gasztronómia még az országon belül is tájegységenként eltérő. Dr. Mari Eka Pangestu miniszter szerint a kreatív iparág egy ország imázsának fontos alakító tényezője, amely közvetlenül hozzájárul az ország turisztikai népszerűségéhez. A helyi termékek a turisták kedveltsége folytán idővel ismert márkává nőhetik ki magukat, ami a turizmuson túlmutatóan is hasznot hozhat. Az első pozitív példa a már világhírű indonéz Bagteria márka. A minisztérium ezen a vonalon látja a jövőt, ezért olyan tematikus csomag kialakításán is dolgozik, amely Pekalongan, Solo és közép Java batikolási technikájával ismerteti meg a látogatót. Az Ízek, imák, szerelmek és a Filozófusok film sikerein felbuzdulva készülnek a tervek az ország filmdesztinációvá alakítására. is.

Pécs kreatív klaszterben

Jelenleg nincs kreatív magyar város az UNESCO Kreatív Városok Hálózatában. Valószínűleg az Európai kultúra fővárosa címre alapozva Pécs kezdett aktív tevékenységbe a területen. Bár Pécsett a régió népességének csupán 16,6 százaléka koncentrálódik, itt található a kreatív ipari vállalkozások mintegy 55 százaléka. Gdansk, Genova, Lipcse és Ljubljana Péccsel együtt a jövő év végére egy Európában egyedülálló nemzetközi kreatív ipari klasztert hoz létre abból a célból, hogy az egykori iparvárosok a kulturális szféra fejlesztésével erősítsék gazdaságukat. Június 30-ig kell elkészülnie az öt város részvételével zajló Creative Cities projekt első jelentésének. Lapunk megkereste a Pécs-Baranya Kereskedelmi Kamarát mint a projekt kezelőjét, hogy a konkrét feladatokról és tervekről és nem utolsósorban az UNESCO-hálózat és az öt európai város kreatív programjának lehetséges találkozási pontjairól érdeklődjön, azonban a kamara időhiányra hivatkozva nem élt a lehetőséggel.

Kreatív városok

Irodalom: Edinburgh, Melbourne, Iowa City, Dublin és Reykjavik

Filmművészet: Bradford és Sydney zene: Sevilla, Bologna, Glasgow, Ghent és Bogota

Népművészetek: Santa Fé, Asszuán, Kanazawa és Icheon Dizájn: Buenos Aires, Berlin, Montréal, Nagoya, Kobe, Shenzhen, Sanghaj, Szöul, Saint-Étienne és Graz

Médiaművészetek: Lyon Gasztronómia: Popayán, Chengdu és Östersund