Linzben nincs büdös!
Az átváltozott acélváros
Ha Linz, akkor sokakban az a város rémlik fel, ami mellett a salzburgerlandi síelésre, nyaralásra igyekezve elsuhannak. Talán látják az autópályáról a vasművek nagyolvasztóit és gondolhatják, hogy egy iparvárosban minek megállni? Mert Felső-Ausztria fővárosa, Linz ennél jóval többet kínál. Az se tévesszen meg senkit, hogy a Lajtán innen Dunaújváros a testvérvárosa!
A Lajtán túl, már Óperenciában suhan a vonat stabil 230 kilométeres tempóval, amikor a kirajzolódó tájból mintha Oskar Kokoschka „Linzi táj” című képe köszönne vissza: barátságos lankák és a Duna zöldes ölelésében őzike barna nagyolvasztók magasodnak, de mögöttük felsejlik egy osztrákosan gemütlich város. A szerelvény 4 és fél órára Budapesttől megáll a ragyogóan tiszta, hipermodern linzi pályaudvaron. Az ember kiszáll és nagyot szippant a levegőből, hogy megtudja: igaz-e a régi mondás mellyel Linzet csúfolták, azaz „In Linz, da stinkt’s”, vagyis Linzben büdös van. De nincs! A fenti gúnyos rigmust a régebben olykor a városnak odapöffentő üzemek miatt mondogatták. A gyárak vezetése azonban egy szép napon gondolt egyet, nekilátott a kéményeket a legmodernebb szűrőkkel felszerelni. Ezzel együtt a Linzről kialakított acélvárosi kép is kezdett halványulni.
Kelta, Kepler, linzi torta
A kelta és római gyökerű Linzben régen a Dunának köszönhetően a kereskedelem virágzott. Erre bizonyíték a csepelivel vetekedő méretű kereskedelmi kikötő, ami egy dunai hajókázás során is megtekinthető csakúgy, mint a helyi nehézipari forradalmat az Anschlusst követően elhozó, németek által alapított gyárak. Mind a vas-, (Voestalpine AG) mind pedig a vegyi művek hadiüzemként kezdték pályafutásukat. Linz barna mezős külterületeinek városnéző hajóról történő bemutatása néhányak számára különösnek tűnhet. Ugyanakkor arról

Remetelak
Kepler idejében még állt az a reneszánsz belváros, ami a harmincéves háború végére felvette ma is látható barokk formáját, számos helyen megtartva a zegzugos középkori utcahálózatot. Több régi épületben találunk egy-egy formabontó kortárs betoldást is, mint a linzi vár múzeuma. És itt vannak még a monarchia legszebb

Elektronikus
Az esti Linz meghatározó eleme a Duna partján sci-fiket idéző fényekben pompázó Ars Electronica Center (AEC). Az épület mai formáját az EKF-re nyerte el, azonban a computer technológiára és robotikára épülő művészet és tudományos kutatás már a ’70-es évek végén kezdett formát ölteni az 1979-es első Ars

Linzben (is) ezres nagyságrendű a magyarok száma. Munkát zömében a helyi iparban találnak, de nem lepődünk meg azon sem, ha a fiatal pincérnő egy kávézóban magyarul reagál, mikor németül adjuk le a rendelést. A turistaként érkező magyarok is ezres nagyságrendben szerepelnek a statisztikákban. 2009 és 2014 között bő negyedével nőtt az érkezések száma, ami így is csupán 3 689 és 4 850. Ez vendégéjszakákra lefordítva 7 218 és 10 118. A számokat nézve adott a fejlődés lehetősége; tessenek ezentúl Linzben megállni!