A Ljubljanában tavaly hazánkból regisztrált 6336 érkezés bizony növelhető még. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Szlovéniát 2009-ben összesen 120 ezer magyar utazó kereste fel, ezzel hazánk Szlovénia nyolcadik számú küldőpiaca, míg a fővárosban csupán a huszadik helyen állunk. A magyarok legnagyobb létszámban a Júliai-Alpokat, azon belül is a Soca-völgyet veszik célba, jóllehet a 275 ezer lakosú Ljubljanában valóban minden megtalálható, ami egy nagyváros elengedhetetlen kelléke. Monumentalitás és intim közösségi terek, életteli ódon belváros, események sokasága, elegancia és rétegkultúrák, kávézókkal benépesített folyópart. Egyvalami azonban – szerencsére – hiányzik az igazi nagyvárosi érzésből: a rohanás. A szlovén főváros nem akarja önmagát meghaladni, túlteljesíteni; nagyvárosiasságában is embereknek épített és emberi léptékű marad. Ljubljanában igazságosan egészíti ki egymást a nyugati rendszeretet és a délszaki lazaság, amelyet fiatalos bájjal fűszerez a város csaknem 60 ezres egyetemi polgársága. A ljubljanaiak szeretik a városukat, és ezt az idelátogató is azonnal megérzi.

Pillantás a várból

A 2500 méter fölé magasodó hegyek előterében, a Ljubljanica folyó mentén elterülő város térképszerűen felmérhető a sokat megélt vár tornyából. Érezhető, hogy a különböző korok építészetét – klasszicizmus, barokk, eklektika, szecesszió és modernizmus – felvonultató városnak van egy nagyon is egységes képe. Az egységes képért Ljubljana legjelesebb építésze, az 1957-ben elhunyt Joze Plecnik a felelős. Az építész keze nyomát kisebb-nagyobb részletekben az egész város viseli. Plecnik épületei közül több is a város szimbólumává, látványosságává vált: a Ljubljanica folyó fölötti Hármashíd, a Tromostovje a gépjárműforgalom elől 2007 óta lezárt történelmi belváros lakóinak fő találkahelye lett. A Nemzeti Könyvtár nyitott könyvekre emlékeztető ablakai alatt sokak csodálják Plecnik stílusának nehezen besorolható művészetét.

Burek és kávé

Már kora reggel nagy a nyüzsgés a Trznicán, Ljubljana piacán. A szintén Plecnik tervezte piac Ljubljanica-parti árkádsora alatt teli kosarakkal, frissen sült bureket (rétestésztából készült, sós túróval, hússal, káposztával vagy almával töltött finomság) majszolva figyelik az emberek asztaluktól a színes forgatagot.

Reggel fél kilenckor a belvárost átszelő, méregzöld vizű folyó partján lévő tucatnyi kávézó, köztük a ráérős üldögélés jelképévé vált Macek, azaz Kandúr már majdnem tele van. Lep dan – Szép napot! –, kívánják a felszolgálók mosolyogva, és folytatódik a nap az utazónak a Macek mögötti, várhegy alatti tömbök és terek, a szigorúan vett óváros felfedezésével. Az itt hosszan húzódó Mestni, Stari és Gornji tereken találhatók a város elegáns üzletei, felkapott divattervezői és remek éttermei, köztük a Spajza. A századfordulós kisvendéglőt idéző gourmet-étterem a kis ország igen változatos tájegységeit leképező konyhát visz, amelyet a nálunk kevésbé ismert, de kifogástalan szlovén borokkal egészítenek ki.

Zöld ország zöld fővárosa

A Ljubljanica bal partján széles, monumentális épületek szegélyezte sugárutak kötik össze a belvárost a körgyűrűvel. A monumentalitást nevével is nyomatékosítja a Felhőkarcoló, azaz a Neboticnik. A harmincas évek amerikai nagyvárosait idéző 70 méteres toronyházat 1933-ban Vladimir Subic tervei alapján húzták fel a főváros egyik ütőere, a Slovenska cesta mellett. A Neboticnikkal átellenben, Ljubljana egyik patinás, szintén harmincas évekbeli épületben álló szállodája, a Slon áll. A több száz éves múltra visszatekintő, ma négycsillagos Slonon kívül Ljubljana meghatározó szállodái javarészt a folyónak ezen a partján állnak. Ljubljanában 2009-ben 1950 hotelszoba várta a vendégeket, kilencvennel több, mint 2008-ban. A legtöbb férőhely a négycsillagos kategóriában áll rendelkezésre: 2009-ben 1019 szoba. Jóllehet Szlovéniában tavaly a válság hatására összességében csupán egy százalékkal csökkent a vendégéjszakák száma, a ljubljanai szállodák forgalma 15 százalékkal esett vissza. Persze a szlovén nemzeti turisztikai hivatalnál úgy vélik: ennek annyi pozitív hozadéka volt, hogy a korábban kissé magas szobaárak mérséklődtek a vendégekért folytatott versenyben. A válságot követően férőhelynövekedés várható mind a prémium-, mind pedig a B&B kategóriában.

Ljubljana tele van zöld felületekkel, ami az erdők arányát tekintve Európa harmadik legzöldebb országának fővárosában nem is csoda. A forgalmas Slovenska cestától és a tőle nyugatra fekvő üzleti és kormányzati negyedtől csak néhány perces séta a Tivoli park. De a zöldben tett séta előtt érdekes lehet felkeresni a szlovén képzőművészetről szó szerint színes keresztmetszetet nyújtó Nemzeti Galériát, valamint a vele szemben álló Modern Képtárat.

A két intézmény túloldalán széles sétány vezet a Tivoliban álló Nemzetközi Grafikaművészeti Központhoz (MGLC). Itt változatos időszaki kiállítások várják a látogatókat. A Tivoliba, illetve az azon túl fekvő városrésznyi erdőbe azonban elsősorban aktívan pihenni jönnek az emberek. Futók és bringások sokasága járja be a széles ösvényeket, és telepedik le a Tivoli fölött magasodó Roznik-domb környéki kertvendéglők valamelyikébe. Aki mégis visszatérne a városba valami ínyencségre, az a parktól nem is olyan távol, a Gostilna Figovecben megtalálja számítását. Az 1700-as évek óta üzemelő vendéglő egyebek mellett lóhúsból készült különlegességekkel várja vendégeit.

Konferenciaturizmus, anno 1821

A mai Szlovénia központi részét adó egykori Carniola tartomány fővárosa, Ljubljana idejekorán felhelyezte magát a konferenciaturizmus térképére. A Napóleoni háborúkat követően, 1821. január 10. és május 22. között itt ülésezett a Szent Szövetség. A kongresszust kezdeményező Metternich, I. Sándor orosz cár és I. Ferenc osztrák császár részvételével zajló konferencia négy hónapra a konferenciaturizmus központjává tette az akkor húszezer lakosú Ljubljanát. Ma már persze nem kell a történelmi hagyományokhoz híven az akkori kongresszusra kialakított Kongresni Trgen szervezni az eseményeket.

A város számos, az utóbbi években felújított, akár több ezer főt befogadni képes ICCA-tag konferenciaközponttal rendelkezik, mint a belvárosi Cankarjev Dom vagy a ljubljanai kiállítási és rendezvényközpont, a Gospdarsko razstavisce. A nagyobb szállodák ugyancsak nyújtanak konferenciaszolgáltatásokat, és nincs hiány különleges helyszínekben sem. A vár, illetve a belvárosi szabadtéri színház, a Krizanke, valamint a nagyobb múzeumok szintén bérbe vehetők.