Emléktáblát kap a reptéri emlékpark
Emléktábla kerül november végén a reptér melletti Repülő Emlékpark bejáratához, amelyet a Malév megszűnése után is változatlanul működő Malév Külszolgálatosok Klubja (MKK) avat fel kis ünnepség keretében.
A Malév Külszolgálatosok Klubját 2002-ben alapították meg a légitársaság területi igazgatói azzal a céllal, hogy egyetlen asztaltársaságba fogja össze azokat a külszolgálatosokat, akik egykoron a céget külföldön képviselték, és akiket a vállalat képviseleteinek leépítése után elbocsátottak. 2003-tól a klub négytagú elnöksége úgy döntött, hogy a 2000 előtt a nemzeti légitársaságnál külföldön dolgozott (szintén elbocsátott) állomásvezetők és állomásszerelők is a szervezet tagjaivá válhatnak. 2012-től azok a volt Maléves kollégák is beléphettek a klubba, akik itthon a külszolgálatokhoz kapcsolódó kereskedelmi-, forgalmi- vagy egyéb munkaterületen szorosan együtt működtek velük.
A klub tevékenysége ma is szorosan kapcsolódik a légiközlekedési ágazathoz: évi két alkalommal egy-egy hazai vagy külföldi légiforgalmi szakembert látnak vendégül, akik a klubtagokat rövid előadások keretében a legújabb eredményekről, tervezett fejlesztésekről és a szakma helyzetéről tájékoztatják.
A klub célja indulása óta a Maléves hagyományok ápolása, a repülős szakemberképzés támogatása és segíteni az elbocsátott kollégákat, hogy a légi ágazatban helyezkedhessenek el.
Az elnökség most úgy gondolta, hogy a hányatott sorsú Emlékparkban emléktáblát helyez el, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a Park nem egy rozsdatemető, hanem mindazokat a technikai emlékeket őrzi, amelyek korábban a magyar polgári repülést szolgálták.
A Malév Külszolgálatosok Klub szerint szomorú látni, hogy a Malév megszűnésével a Park berendezéseit az idő és az enyészet már kikezdte. Hiába a személyzet részéről az odaadó gondoskodás, a festések kopnak, az állagpusztulást lehet lassítani, de megállítani nem. Karbantartásra, felújításra anyagi lehetőség nincs, pedig nagyon sok műszaki szakember akár ingyen is hajlandó lenne ott dolgozni.
Sajnálatos, hogy a hat évtizedes polgári repülésünknek nem jut megfelelő hely, muzeális gondoskodás és pénz a tárgyi emlékeinek megóvására. Holott a környező országokban nagyon komoly fedett és szabadtéri kiállítási példa is van.
Ezért duplán is megbecsülés illeti mindazokat, akik nem kevés áldozattal repülőképessé varázsoltak egy LI-2 típusú személyszállítót, amellyel sétarepüléseket, nosztalgia bemutatókat tartanak bel- és külföldön egyaránt.
Jelenleg egy néhány fős műszaki brigád fáradozik azon, (immáron két éve) hogy működésbe hozzanak egy IL-l4-es típust. Az egyik hajtómű már közel van az indításhoz, de a többi munkát a pénzhiány már nem teszi lehetővé. A Park látogatottsága alig fedezi a ráfordítási költségeket, szezonális nyitva tartása és a tulajdonosok gyakori váltakozása sem segíti a munkát.
