A statisztika szerint Tunéziát évente mintegy hat és fél millió turista keresi fel, legnagyobb számban franciák, spanyolok és németek.

Közép-Európából tavaly százezernél is több cseh és mintegy harmincötezer magyar vendég érkezett. A magyarok száma pár évvel ezelőtt még az 50 ezret is jócskán meghaladta. Tunéziában minden hatodik aktív kereső a turizmusban dolgozik, az iparág bevétele elérte az évi hárommilliárd eurót, ez a GDP közel tizenöt százalékát jelenti.

A legfrissebb felmérések szerint a 2011-es viharos változások, a volt elnök kényszerű távozása, pártjának betiltása, mintegy felére csökkentette az ideérkező pihenni vágyók számát, a tunéziai idegenforgalmi szakemberek értelemszerűen ezen szeretnének változtatni a korábban hagyományosan a legnyugodtabbnak számító észak-afrikai államban.

Yasmine Hammamet

Az egyik legújabb turisztikai fejlesztés is tárt karokkal várja a vendégeket. Yasmine Hammamet-ben négy-öt kilométer hosszan a tengerparton, 278 hektáron, új turisztikai központ épült. A terület megvásárlása, csatornázása egymilliárd dollárjába került az építőknek.

A tunéziai, a katari, az egyesült arab emirátusok-béli vállalkozók a teljes szállodai kapacitást tizenkilencezer ágyra tervezik, amelynek nyolcvan százaléka négy- és ötcsillagos létesítményben lesz. Ezt egészíti ki az apartmanok tizenegyezer ágya, a hétszáznegyven hajó befogadására alkalmas yachtkikötő, a piacok, a kereskedelmi központok sokasága, két golfpálya, kaszinó és több, thalasso-terápiás központ. Maga a terápia minden testi és lelki bajra jó, a kezelés alapja a tenger és a benne élő növények, így elsősorban az algák gyógyhatása. A tunéziai befektetések fellendülését egy 1994-es törvény segítette: ez, bizonyos korlátok mellett, szabad kezet és komoly adókedvezményeket ad. Meghatározott ideig – főszabályként tíz évig –, a külföldi cégeknek nem kell társasági adót fizetniük. A hazai idegenforgalmi fejlesztések esetében öt évig az állam vállalja át a társadalombiztosítási terhek ötven százalékát. (Tunézia egyébként az Európai Unió társult tagja.)

Turisztikai régiók

A másik leglátogatottabb turistatérség központja a „Sahel-övezet gyöngyszeme”, Sousse, a nyüzsgő kereskedelmi központ. A nyolcvanas évektől beindult a harmadik tengerparti fejlesztési etap, Monastir és Mahdia központtal, ezt követte negyedikként már egészen délen, Djerba szigete és környéke – ezeket a városokat százezrek keresik fel minden évben.

A jázminos forradalom győzelme óta Tunisz legszebb sugárútja, az Avenue Bourguiba, a „tunéziai Hyde Parkká” változott. Mindenhol kisebb-nagyobb csoportosulások, mindenki mondja a magáét, a sugárút árnyas fái alatt, a városi színház lépcsőin, a zsúfolásig telt kávéházak előtt... Mi más is lehetne a téma, mint a forradalom, az ország jövője, a július 24-én megrendezésre kerülő szabad választások.

Ragyog az áprilisi nap az Avenue Bourgiuba felett, a fényképezőgépem láttán maguktól jönnek oda az emberek, és mondják a véleményüket, most már lehet… Közülük sok a munkanélküli, még több a fiatal, Tunéziában magas színvonalú az oktatás, ám az egyetemről kilépő, több diplomás, három-négy nyelven beszélő fiatalok közül csak minden ötödik tud elhelyezkedni. Többek közt ebbe, a fiatalok között tapasztalható példátlan munkanélküliségbe bukott bele az országot 1987 óta vaskezekkel irányító Zín el-Ábidín Ben Ali elnök.

Ali Baba és a negyven rabló

Évekkel ezelőtt a kezemben volt egy tunéziai napilap. Az első oldalon egy fotó és cikk volt Ben Ali elnökről, a másodikon, harmadikon és az ötödiken szintúgy. Láttam Ben Alit beszélni a tévében is, fegyelmezett hallgatósága kétpercenként, felállva tapsolta. Nem csoda, hogy az elnök korábban kilencvenkilenc százalékkal nyerte a választásokat.

Ugyanakkor Ben Ali javára írandó, hogy az elmúlt húsz évben modernizálta az országot, fejlesztette az oktatást, szépen fejlődött a turizmus, komoly beruházások születtek, autópályák, repülőterek épültek. Tunéziát a vallási tolerancia országaként emlegették az arab világban, muszlimok, keresztények, zsidók békében éltek egymással és élnek jelenleg is. Persze, diktatúra volt, bírálni nem lehetett, a titkosrendőrség kíméletlenül lecsapott – akár egy külföldön megjelentetett újságcikk miatt is. Változást remélni sem lehetett.

A két klán

A népharagot a korrupt, tékozló családok mohósága váltotta ki. Ben Ali és felesége, Leila egyaránt tíz gyermekes családból származott, és a népes famíliák étvágya, kapzsisága határtalan volt. A Ben Ali-, illetve a Trabelsi-család rátelepedett az országra, minden az ő kezükben futott össze. Nagyobb üzlet nem köttethetett tudtuk nélkül, és a két klán, a „maffia-rezsim” szemrebbenés nélkül, mindenből kérte a részesedését.

Az ország erőforrásainak negyven százalékát a két család sajátította ki. Földek, ingatlanok, szállodák sokaságát szerezték meg, magánrepülőgéppel szállították külföldre a műkincseket. „Ali Baba et les Quarante Voleurs” sztorija volt ez, mondják. Ben Ali és családja most Szaúd-Arábiában tartózkodik, „maradjon is ott, ahol van, vagy valamelyik öböl menti emírségben”, ért egyet mindenki. Ott vannak a haverjai, például, akik éveken keresztül idejártak vadászni, Tunéziában miattuk már alig van gazella és túzok.

Ben Ali, pontosabban egy ellene folyó bírósági per nem hiányzik sem az új kormánynak, sem másoknak, ráadásul akadnak még hívei, akik most hallgatnak, mint hal a szatyorban.

Biztonságos nyaralóövezetek

Az országban óriási a lelkesedés, bárhol is jártam az egy hét során (Tunisz, Karthágó, Sousse, Hammamet, Mahdia, Monastir, Sidi Bou Said, Port El Kantaoui, El Jem), mást nem tapasztaltam. Ez még az országban élő külföldiekre is érvényes. Ildikó hosszú évek óta él Tunéziában, idegenvezető, ő is nagyon bizakodó, olvassa az újságokat, este pedig nézi a választási műsorokat, ahol bemutatkoznak a pártok.

Az ország nyaralókörzeteiben, szállodáiban rend és nyugalom van. A Világbank Maghreb-országokhoz delegált képviselője, Simon Gray pedig azt jelentette be, hogy készek pénzügyi segítséget nyújtani az átmenetben. És még egy bejelentés: Tunézia számára talán legfontosabb partner, Franciaország tuniszi nagykövete szerint semmilyen beruházást nem állítanak le az országban, és támogatják a gazdasági kapcsolatok bővítését. Jelenleg 1250 francia cég található az országban, ez 110 ezer munkahelyet jelent, és a gallokhoz irányul a tunéziai export 28 százaléka. Tunézia jövője tehát biztató a jázminos forradalom után, az ország nagyon jó turisztikai adottságokkal rendelkezik, és a befektetők kifejezetten érdeklődnek a szabadabb politikai légkörben.

(Az utazásért köszönet a Taurus Reisen Utazási Irodának.)