Március 23-tól április 10-ig tekinthető meg a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Mikszáth Termében (1064, Budapest Vörösmarty utca 47/a) Szabó Nóra Nepálról szóló fotókiállítása.
A szerző nem fotóművész, a Budapesti Corvinus Egyetemen Nemzetközi kapcsolatok (BA) valamint a hágai Institute of Social Studies Egyetemen Nemzetközi fejlődés és fejlődő országok (MA) tárgykörben szerzett diplomát, jelenleg nemzetközi kommunikáció és együttműködési stratégiák fejlesztésével foglalkozik. Tavaly októberben két hetet töltött Nepálban, ekkor születtek képei.
Korábban több ázsiai országban járt, Thaiföldön, Indonéziában és Vietnámban élt és dolgozott.
Lapunk kérdésére a szerző így nyilatkozott: "Valahogy éreztem, hogy ez az út különleges lesz. Vonzott az ország vallásban gazdag történelme, a buddhizmus és a hinduizmus egymás mellett élése, valamint a Himalaya hegycsúcsainak káprázatos ereje. Megérkezve Nepál minden várakozásomat felülmúlta.
Bár Kathmanduban és környékén mindössze négy napot tartózkodtam, a város időtlensége valamint a látnivalók, a hangok és a szagok kavalkádja valóban lenyűgözött. Legnagyobb élményem mégis a természethez kötődik, és ahhoz a hét naphoz, amit az Annapurna Alaptáborhoz vezető túra közben megéltem.
Miközben a Himalája hegységrendszerben gyalogoltam és a világ legmagasabb csúcsai magasodtak fölém (Dhaulagiri, Himchuli, Machhapuchhare, Gangapurna, Lamjung Himal, Manasalu & Annapurna 1,2 és 3), szembesültem a természet emberfeletti erejével, de közben mégis a legkisebb kő is szakrálisnak tűnt.
Az egyszerű körülmények mintha felnagyították volna a valódi értékeket, és nemzetiségtől, vallási hovatartózástól függetlenül az emberek is nyíltabbak, segítőkészebbek voltak egymással. A teljes túra eredetileg 9 napos lett volna - Nayapultól (1050m) a 4100 m-en fekvő Annapurna Alaptáborig, és vissza - , de amellett, hogy a Jhinudanda-i meleg vízes természeti forrásnál is beiktattunk egy pihenőnapot, még így is 7 nap alatt teljesítettük. Ma már tudom, hogy ez nem volt véletlen és az isteni gondviselés mindvégig velem volt.
Túravezetőmmel 2014. október 13-án délelőtt jöttem le a hegyről, és a Hudhud ciklon óriási hóvihart okozva október 14-én érte el a Himalája nepáli részét, sorscsapást mérve az Annapurnán lévőkre. Pokharában mindössze a szokatlanul vörös eget és az egésznapos esőzést érzékeltem. A katasztrófáról csak Kathmanduban szereztem tudomást, amikor a Nepáli Hegyi Szövetségnél lejelentkeztem. Nehéz volt elhinni, hogy az újságok ugyanarról a vidékről szólnak, ahol 3 nappal ezelőtt még mosolyogva túráztam. A jelen fotókiállítással azt a békét, harmóniát és erős hitet szeretném az emberekhez eljuttatni, ami engem ottartózkodásom idején mindvégig körülvett. Ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek a nepáli kultúrkör és a természet iránt, valamint akik hisznek abban a buddhista mondásban, hogy "a boldogsághoz nem vezet út, az út maga a boldogság".
