Megszépült a Janus Pannonius Múzeum dohánytörténeti gyűjteményét bemutató, híres Ibafai Pipamúzeum. A helyi önkormányzat nemcsak az épületet varázsolta szebbé, hanem a műtárgyösszetétel is felfrissült. Megújult a múzeumi rész homlokzata a bejárati kapuval, s a kiállítóterek is. E mellett a kiállított tárgyak közé néhány olyan műtárgy is bekerült, amelyet eddig még nem láthattak az érdeklődők. E mellett az ibafai önkormányzatnak ajándékozott dohányzástörténeti tárgyakkal is bővült a kiállítás anyaga.
A több évtizeden át kiállított műtárgyak egy részét azonban jelenleg fotók helyettesítik, ugyanis azok restaurálása még hátra van. A tervek szerint új pipamúzeum épül Ibafán, a szakmai forgatókönyv elkészült, jelenleg a megvalósításához szükséges források felkutatása zajlik.
A Szigetvártól néhány kilométerre, a Zselici dombok között található Ibafa, amelynek neve először 1425-ben szerepel egy oklevélben. Szigetvár eleste után teljesen elnéptelenedett, majd az 1700-as évek közepén horvátok, majd németek települtek a faluba.
A falu hírnevét temploma plébánosának köszönheti, aki fapipájával tette azt közismerté. A hagyomány szerint Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt a falu plébánosa, nagyon szeretett pipázni. Ez adta az ötletet barátjának, Roboz István újságírónak a mondóka megírásához, amely már az 1900-as évek elején szerepelt iskolás könyvekben, mint nyelvtörő, majd 1931-ben megszületett az ismert szöveg zenei feldolgozása is, Komjáthy Károly - Emőd Tamás - Török Rezső: Ibafai lakodalom című operettjében.
Ettől kezdve az ibafai pap és pipája az érdeklődés középpontjába került. Ekkor Sarlós (Schlahter) Ferenc volt az ibafai plébános, akinek viszont nem volt pipája, ezért hívei egy szép fapipával ajándékozták meg őt. A pipát Gerber Béla iparművész készítette 1934-ben; teljes egészében - kupakjával együtt - fából készült, nagyméretű, különleges és egyedi darab. Ettől kezdve az ibafai plébánosok sok szép pipát és más dohányzástörténeti relikviát gyűjtöttek össze.
A gyűjtemény legbecsesebb darabja az eredeti "ibafai papi fapipa", amelyet a pipagyűjtemény más jeles darabjaival együtt a Pécsi Püspökség őriz. Az ibafai Pipamúzeumban a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának dohányzástörténeti gyűjteménye látható, amelyet Dankó Imre múzeumigazgató hozott létre az 1960-as években.
A dohányzás múltját megidéző tárgyak főként vásárlás útján kerültek Pécsről, Baranya megyéből és az ország más részeiből - Debrecenből, Győrből, Budapestről, Pécsváradról, Szigetvárról - a gyűjteménybe. Sok pipát vásároltak akkoriban a Bizományi Áruház Vállalattól, a hazai kőrösi gyökérpipák bemutatásához pedig egy budapesti pipaszaküzletben szerezték be a jellegzetes darabokat.
Az 1968-ban nyílt kiállítást korábban 1976-ban, majd 1987-ben - B. Horváth Csilla muzeológus vezetésével – átépítették, korszerűsítették. Láthatók itt szépen faragott tajtékpipák, tömbösítési eljárással készült úgynevezett "hamis" tajték pipák, porcelánpipák egész sora, az "ibafai fapipa" másolata, dohánytartók, tűzgyújtó szerkezetek, különböző műhelyekből származó, változatos cseréppipák, kínai ópiumpipa vagy éppen a népi fafaragás szép példái: különféle gyufatartók és pipaszárak is. E gazdag kollekció különleges darabjai azok a kisméretű, pipa alakú tajték szivarszipkák, amelyek a 19. század második felének jellegzetességei voltak.
