A nagy érdeklődésre való tekintettel az E-misszió Egyesület – átdolgozott, javított formában, bővített terjedelemben – újra megjelentette „Barátságos bokortanyák” című színes, ingyenes ismeretterjesztő kiadványát, valamint a „Fedezzük fel a bokortanyákat” című látványtérképet – tájékoztatta lapunkat a Nyíregyházi TDM szervezet.
- Mikor 2011-ben először megjelentettük a bokortanyás térségről, elsősorban annak természeti értékeiről szóló kiadványainkat, minket is meglepett, hogy két hónap alatt mind az ezer példány elfogyott. Ebből is látható, hogy mekkora az érdeklődés a bokortanyák világa iránt, amelyek Nyíregyháza környékének páratlan értékei közé tartoznak. Ezúttal átdolgozott, javított formában, 2000 példányban, továbbra is ingyenesen kínáljuk az érdeklődőknek a látványtérképet és a 36 oldalas színes füzetet. Emellett továbbra is bőséges tartalommal vár mindenkit a www.bokortanya.hu honlapunk – nyilatkozta dr. Szigetvári Csaba, az E-misszió Egyesület elnöke.
Az E-misszió Természet és Környezetvédelmi Egyesület és a Nyíregyházi Turisztikai Nonprofit Kft. közös feladatuknak tartják, hogy felhívják a figyelmet a bokortanyák értékeire és együttműködjenek azok ökoturisztikai irányú megismertetésében. A Nyíregyházi TDM iroda ajánlatában is szerepelnek a bokortanyák, hiszen a tapasztalatok szerint egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az egyedi, autentikus természet közeli programok iránt. A turistáknak a bokortanyák bemutatását, aszfaltmentes lovaglást és sétakocsikázást kínál például az iroda az Antalbokorban található Bihari tanyán. A programokra előzetes bejelentkezés szükséges. Az érdeklődők bepillantást kapnak olyan építészeti, gasztronómiai, néprajzi és kulturális hagyományápolásba, amely az ország más vidékén nem látható.
Az ingyenes kiadványok – melyek megjelentetését a Földművelésügyi Minisztérium „Zöld Forrás” programja támogatta – átvehetők az E-misszió Egyesület Irodájában és a Nyíregyházi Turisztikai Információs Központban.
Mik azok a bokortanyák?
Hogy mik is azok a bokortanyák és hogyan alakultak ki, arról álljon itt egy rövid összefoglaló a bokortanyak.hu oldalról: „Bokortanyás településszerkezet hazánkban egyedül Nyíregyháza környékén létezik: a XVIII. században kialakult településforma, jelentős történelmi múlttal. Bár ma három szomszédos település határában találunk bokortanyákat, történeti szempontból a tanyabokrok és népességük elválaszthatatlanul Nyíregyházához kapcsolódik. A XVIII. század elején a megcsappant népességű, de igen nagy külterületű Nyíregyháza keleti fele a gróf Károlyi-család tulajdonába került, és így a század közepén gróf Károlyi Ferenc birtokának részét képzi. A birtokos a vármegye földesurainak nyomására Nyíregyháza újjáépítéséhez nem a megyéből, hanem Szarvas, Tótkomlós és Békéscsaba környékéről toboroz szlovák ajkú jobbágyokat, Petrikovics János helyi csizmadiamester közbenjárásával, segítségével. Az „új telepesek” zöme 1754 tavaszán költözött új lakóhelyére. Miután több, mint 300 család telepedett át Békés megyéből, még mindig nagy területek maradtak lakatlanok, melyek további terjeszkedésre nyújtottak lehetőséget. Gróf Károlyi Ferenc éppen ezért újra megbízta a felvidéki származású Petrikovics Jánost, hogy a felvidékről is toborozzon jobbágyokat. A felvidéki tót jobbágyokat nem volt nehéz áttelepedésre bírni, hiszen jobb körülmények vártak rájuk, illetve az ideköltözött családok maguk után hívták az otthonmaradottakat is. Nyíregyháza és környékének újranépesedése alapvetően három nagyobb hullámban ment végbe: először a békés megyei származásúak, majd a felvidéki eredetű telepesek és végül a különböző idegen munkások szivárogtak a területre. A harmadik hullám szünet nélkül egészen 1920-ig tartott, amikor az új államhatárok véget vetettek az idénymunkára való lejárásnak. A betelepült szlovák nemzetiségű és nyelvű, zömében evangélikus vallású népességre időközben ráragadt a “tirpák” népnév, amelynek pontos eredete nem tisztázott.
A tanyák kialakulása különbözik az Alföld nagy részén kialakult tanyarendszerekétől, itt ugyanis nem mérnöki munkával jelölték ki a határokat, hanem az egyes tanyák helyét a határhasználat igényei és formái adták meg, igazodva a természeti adottságokhoz.
A határt véglegesen 1759-ben osztották fel alapvetően három részre, ebből kétharmad rész szántó, egyharmad rész legelő volt. A határterület alakjánál fogva nagy gondot okozott a lakosságnak, hogy a művelés alatt álló föld jó része messze esett a község központjától, éppen ezért akiknek a földje nagyon messze terült el, azok úgynevezett szállásokat állítottak fel. Tehát ezek a szállások, későbbi szóhasználatban tanyák kezdetben a községnek az állattenyésztési, illetve később a földművelési érdekeit szolgáló, időszakosan használt településegységei voltak.
A rokonok és a szorosabb kapcsolatban álló családok egymás mellett kapták ki szállásföldjeiket, és hogy minél kisebb kár érje a határt, így közmegegyezéssel szorosan egymás mellé építették kertjeiket. Ennek köszönhetően alakulhatott ki a sajátos bokorszerű szerkezet, melyek a későbbi bokortanyás térség településeinek alapjai lettek. Általában a szálláscsoportok az adott csoportban legjobban elterjedt, vagy legősibb településű családról kapták a nevüket. Ezek a nevek emiatt még sokáig változóban voltak, s csak később állandósultak többé-kevésbé. A “bokor” megnevezés a XIX: század közepén terjedt el a korábbi “szállás” helyett.
A tanyák kezdetben a gazdálkodás központjaként szolgáltak, azaz nem a gazdák és családjuk állandó lakhelyeként használták (az Nyíregyháza belterületén volt). A XIX. század folyamán azonban a gazdálkodás belterjessé válásával, a népesség természetes gyarapodásával, az örökváltság révén szabadságot nyert városként is egyre dinamikusabb, Nyíregyháza általános fejlődésével párhuzamosan a tanyák szerepe és jelentősége is átalakult.
Az egyre népesebb bokortanyás térségben az aprófalvakéhoz hasonló településhálózat jött létre, a nagyobb tanyabokrokban iskolákat is létesítettek. A dualizmus időszaka jelentette a bokortanyák leginkább virágzó periódusát, a lakosság még szlovák(tót) nyelvét és hagyományait is élő módon őrizte.”
