Végignéztük az alig egy hét leforgása alatt, összegyetemi tábor eredményeként született idei alkotásokat: lezajlott a harmadik Hello Wood Építész Mustra a Tokaji borvidéken. Július 5-12. között a hazai építészképzést nyújtó felsőoktatási intézmények és a Magyar Képzőművészeti Egyetem több mint 100 hallgatója és oktatóik hét településen tíz új alkotást hoztak létre. A fából készült, egyedi installációk, amelyek a borvidék épített és természeti környezetével való párbeszéd mellett a helyi közösségeket is megszólítják, mint megannyi kilátó, új nézőpontot kínálnak, ahonnan az Y-generáció szemén keresztül tekinthetünk a régióra, és ismerhetjük fel a megújulás lehetséges irányait.

Építészhallgatók nem a tervezőasztalok mögött, hanem kint, a terepen

Mivel a mustra immár a résztvevő intézmények oktatási anyagának részévé vált, a tábor annak a hónapokon át tartó előkészítő munkának a betetőzése, amely során a diákok és vezetőik a helyi igényekre reflektálva tervezik meg projektjeiket. És a közösségépítés nem csupán kifelé hat, hiszen a Hello Wood egy hetes eseményén a résztvevők kötetlen formában beszélhettek a szakma kérdéseiről, kihívásairól, és az elméleti oktatást követő gyakorlati feladatokról. A program a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács támogatásával, a régió megújításáért végzett munkához illeszkedve valósult meg.

Harmadik alkalommal tért vissza az Építész Mustra a Tokaji borvidékre, a hallgatók jelentős része így már szinte hazalátogatott a régióba.  A mustrát megelőző félévet a felsőoktatási intézmények a projekt előkészítésének szentelték, az installációk így a helyiek igényeit figyelembe véve, a régió életéhez természetes módon illeszkedve alakulhattak.

Az építési területek kijelölése

A településeket a Hello Wood jelölte ki a résztvevők számára, ám a végleges helyszínről már a csapatok döntöttek a település vezetőivel egyeztetésben, ennek köszönhetően az alkotások a tágabb mellett a mikrokörnyezetre is ugyanolyan személyes módon reflektálnak. Úgy őrzik meg, és örökítik tovább a régió szellemiségét, hogy közben friss szemmel tekintenek a tájra, és ugyanezt a nézőpontot biztosítják mindenkinek, aki kapcsolatba lép az installációkkal.

Az idei projektek

Erdőbényén épült fel a Debreceni Egyetem csapatának munkája, amely a vízzel teremt kapcsolatot. Egy olyan építményt emeltek, amely ötvözi a híd és a kilátó funkcióit. A patak fölött átívelő szerkezetre egy lépcsőn keresztül lehet felmászni, és onnan kitekinteni a vízre. Az installációnak így nem az áthaladás biztosítása, hanem a látvány a legfőbb sajátossága. Különleges helyzetben volt a Magyar Képzőművészeti Egyetem csapata, hiszen szobrászként kapcsolódtak be az építészeti táborba. A település bejáratánál álló parkba épített munkájuk ennek köszönhetően ötvözi a képzőművészetet az építészettel.

A Széchenyi Egyetem hallgatói és tanárai Erdőhorváti központjába megálmodták a Négyszögletű Kerekerdő mesebeli tere ihlette installációjukat. A patakparton, egy régi kovácsműhely mellett építették fel az alkotást, amely erdőként fogadja magába az embert, bentről kipillantva pedig egészen más arcát mutatja a község. Mivel a közösségi terek szempontjából a kamaszok kissé magukra hagyottak, a csapat egy olyan találkozási pontot szeretett volna létrehozni, amit ez a korosztály is a magáénak érezhet.

Olaszliszka (a település neve az ott történt tragédia kapcsán is ismertté vált) két új alkotással lett gazdagabb: egy híddal és egy játszótérrel. A Pécsi Tudományegyetem csapata pedig olyan hidat emelt, amely egyrészt a közeledést és elfogadást jelzi, másrészt praktikus funkcióval is bír. Bár kezdetben szkeptikusak voltak a hallgatók tanárai, hogy a tábor keretei között kivitelezhető-e a rendkívül összetett projekt, azonban egy rögtönzött helyszíni közvéleménykutatás meggyőzte őket arról, hogy a településnek szüksége van az építményre. A jelenlegi hídon ugyanis nem vezet át gyalogút, így a helyiek a kocsik mellett kénytelenek átkelni, a megépülő fahíd így biztonságosabb utat biztosít számukra.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem installációja a szociális építészet szellemiségét követi. A hallgatók és vezetőik egy játékra inspiráló teret alkottak a gyerekeknek. Olaszliszkán, az iskola mellett egy elhasznált, rossz állapotban lévő játszótér területén építették fel munkájukat, méghozzá a gyerekek instrukciói alapján. Márciusban meglátogatták a helyi iskolát és óvodát, beszélgettek a gyerekekkel, és megkérték, rajzolják le a tökéletes játszóteret. Az ő ötleteik alapján készült el a homokozóval egybeépített játszóvár.

A Budapesti Műszaki Egyetem csapata Szegilong határában, egy dombtetőn talált rá az ideális helyszínre. A csodálatos panorámával rendelkező magaslatra a település borozóteraszt álmodott, ezt a tervet gondolták tovább a diákok és vezetőik. A közelben mindössze egyetlen fa árválkodik, az installáció legszembetűnőbb funkciója, hogy árnyékot vet. Nem volt mellékes azonban, hogy a helyszín közelében haladnak el a turistaútvonalak, így a látványra is komoly hangsúlyt fektettek az alkotók. Ha valaki felmegy az installációhoz, kibont egy palack bort, a dugót belenyomhatja a szerkezetbe, emléket állítva a pillanatnak.

Az emlékezés motiválta a Soproni Egyetem csapatának tagjait, akik Tokajban felépített installációjukkal Makovecz Imre híres granica fedésű közösségi házát igyekeztek megmenteni az utókor számára. A Bodrog túlpartjára tervezett, ma már Tokaj központjában álló Makovecz-ház az elmúlt évtizedben erős romlásnak indult, bedőlt a kapuzata, és belül is nagyon rossz állapotba került. A Makovecz Alapítvány más helyszínen újra felépíti a kunyhót, az eredeti építményt pedig jövőre egy performansz keretében megsemmisítik. Amíg azonban be nem teljesedik a sorsa, szükség volt rá, hogy biztonságot teremtsenek körülötte, ezt vállalták magukra a diákok és tanáraik.

Tolcsván két alkotás készült el, amelyeket a település polgármesterének (és vérmes szúnyogcsapatok) kíséretében néztünk meg. A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának hallgatói és tanáraik az egykor virágzó fürdő, a mára teljesen elnéptelenedett Tilalmas elnevezésű részt igyekeztek visszakapcsolni Tolcsva település életébe. A Tilalmas-fürdő megújításával a település egy különleges közösségi helyszínnel gazdagodhat, a terület múltba vesző történetei pedig egy kis energiaráfordítással akár újra a mindennapok részévé válhatnának. Munkájukkal vissza akarták adni a falunak azt, ami egyszer az övé volt. Az installáció tervét az a gondolat ihlette, hogy a felnőttek ritkán kapnak játékot, a csapat ezért döntött a különleges formájú, U-alakú tekéző megépítése mellett. A Tilalmast az ott álló egykori táncházzal és más épületekkel együtt az évtizedek alatt birtokba vette az erdő, amelyből csupán egy keskeny sávot hódítottak vissza, minden más érintetlen maradt, csupán táblákon jelzik, hogy egykor milyen élet folyt azon a helyen.

A Budapesti Metropolitan Egyetem szintén Tolcsván építkezett. A csapat egy kockaváz szerkezetű, többfunkciós pavilont emelt a Szirmay-Waldbott-kastély hátsó kertjében. Az installáció egyik oldala mozivászonként funkcionál, a kockában pedig szabad ég alatti tanodát rendeztek be. A vetítési lehetőséggel felidézték a településen egykoron működött mozit, másrészt Tolcsva híres szülötte, a 20th Century Fox filmstúdiót alapító William Fox emléke előtt tisztelegtek. A filmmogul alakját idézik a projekt elnevezései is, a vetítő a „Mozizni FOX”, az iskolai funkció pedig a „Tanulni FOX” nevet kapta.

Ugyanitt körbevezettek bennünket a gyönyörűen, már nagyrészben helyreállított, egykor klasszicista stílusban épített Szirmay-Waldbott Kastélyban is, ahol Kővári Ágnes igazgatónő mesélt az épület történetéről. Nemcsak arról, hogy egykor a mesebelien elegáns építményt tulajdonosai egy éjszaka alatt elkártyázták, hanem arról is, hogy a település lakójaként ő is ebben az épületben járt nap mint nap, hiszen itt volt az iskola. A legszebb, egykori pazar étkező nagyszalonban például a tornatermet rendezték be a tolcsvai iskolában, a hatalmas ajtókat bordásfalak takarták.

A Szent István Egyetem Tájépítészeti Karának hallgatói és tanárai Vámosújfalu különleges fekvését foglalták bele alkotásukba. A település izgalmas átmenet a borvidék és a folyóparti területek között, a hegyről érkező vízfolyások átszövik a falut, ez a táji adottság ragadta meg a csapatot. Két vízfolyás találkozásánál, egy kiszögellésben készült el az installáció, azon a helyen, ahonnan talán a legszebb kilátás nyílik a Zemplén hullámos hegyvonulataira, és a Bodrogra is rálátni. Olyan közösségi teret jelenthet, amely a természeti tájra finoman ráépülve kínál találkozási pontot a helyiek számára.

A programot a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács támogatta.