Az edzettek egyhuzamban is letekerhetik a több mint kétszáz kilométert a tó körül. Mi azonban, a maroknyi újságírócsapat a 2015 őszi Nyitott Balaton programsorozat előtt egy héttel inkább néhány kiválasztott település (Balatonfüred, Badacsony-Szigliget, Keszthely, Balatonfenyves, Földvár és Siófok) környékére koncentráltunk: vajon mit tartogat ilyenkor a tó a kíváncsi és aktív kerekeseknek? A három napos túra után elmondhatom, hogy bármilyen érdeklődési körű ember el tud itt tölteni ősszel egy hetet is anélkül, hogy akár egy percig is programok vagy látnivalók nélkül maradna. De menjünk csak szép sorjában.

Balatonfüred

A tanulmányutat a Magyar Turizmus Zrt. Balatoni Regionális Marketing Igazgatósága a Balatoni Regionális TDM Szövetség régiós turisztikai egyesületeivel, valamint a Nyugat-Balatoni Turisztikai Irodával együttműködve szervezte, első állomásunk a balatonfüredi Extrém Kalandpark volt. Jó indítás volt a szervezők részéről. Talán egyfajta firkász-szűrő is, hogy aki ezzel az akadállyal megbirkózik, méltán érdemli meg az elkövetkező három nap minden örömét. A park ugyanis hatalmas, és mindenki megtalálja a bátorságának és edzettségi szintjének megfelelő kihívásokat. Mi azonnal belecsaptunk a közepébe és végigszáguldottunk a régió legmagasabb, 340 méter hosszú csúszópályáján. Az utolsó szakaszon bizony egy kis hátszél is besegített, így előrenyújtott lábbal kellett tompítani a becsapódást, de teljesen biztonságos, kipárnázott oszlopok védik a látogatót a sérülésektől. A park fő attrakciója azonban mégsem ez, hanem a hatalmas, emeletes akadálypálya. Itt a kezdő és haladó mellett extrém fokozatot is választhatunk. Ha minden elemén végig akarunk menni, az három óra hosszat is eltarthat. Az általam kipróbált szakasz valóban tartalmazott néhány olyan állomást, amikor azon gondolkodtam – több méter magasan egy csőben hanyatt fekve vagy egy traktorgumi futófelületén himbálózva – hogy valószínűleg elég lesz egy terítékkel kevesebb az ebédnél, a balatonfüredi Vitorlás étteremben. Persze aztán szerencsésen lejutottam, és a profik által rögtönzött kerékpáros bemutató alatt az is tudatosult bennem, hogy a különböző veszélyességű produkciókra is érvényes a „minden relatív” megállapítás. A pályán végigszáguldó-szaltózó 19 éves magyar bajnok extrém bringás elárulta, hogy évi három csonttörés eleve bele van kalkulálva az életművébe. Természetesen ezt a biciklis ugratópályát kezdő és hobbi-kerékpárosok nem vehetik igénybe, csak bizonyos tudásszint felett lehet próbálkozni.

Badacsony-Szigliget

A gyönyörű délutáni fények a legszebb arcát mutatták a Balaton-felvidéki ősznek. Szálláshelyünktől, a Bonvino szállodától induló, mintegy 20 kilométeres kerékpártúránk első fele az úgynevezett Római úton haladt végig. A szelíd lankákon elterülő szőlők, a hangulatos kis kápolnák és persze a Tapolcai-medence legmagasabb tanúhegye, a Badacsony távoli bazaltoszlopai szinte percenként megállásra és fotózásra késztettek. Még a legkényelmesebb kerékpárosok is könnyedén teljesíthetik Szigligetig ezt a távot, csak a várhoz való feljutáshoz kell néhány száz métert meredekebb úton tekerni. De a látvány mindenképpen megéri. A szigligeti vár – pályázati pénzből – komolyan megújult az utóbbi években. Visszaépítették a falak egy részét, a kápolnát pedig Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát szentelte fel. A hangulatos szabadtéri színpad egész nyáron koncertektől volt hangos, a színpad mögött elterülő páratlan panoráma pedig a tengerparti görög kőszínházak látványvilágával vetekszik. Az alkony közeledtével bringatúránk visszafelé, Badacsonytomajra vezetett, ahol a Borbély családi pincészet vacsorával egybekötött borkóstolóján vettünk részt. Mosoly, vendégszeretet és mindenből a legjobb. Ezzel tökéletesen jellemeztem az estét. A vérbeli borászcsalád két macskája sem kerülhette el sorsát – Rozé és Rizling békésen tűrte az újságírók dögönyözési rohamát.

Keszthely környéke és a Kis-Balaton

Másnap reggel csapatunk Keszthely felé vette az irányt. Útközben megálltunk Balatongyörökön, ahol kétfajta nehézségű túra közül lehetett választani. A Büdöskúti-kilátóhoz csak az edzettebbeknek érdemes nekiindulni, errefelé egy meredek, ámde gyönyörű, húsz kilométeres kerülő szakaszon lehet bejutni a Nyugat-Balaton fővárosába. De a parti, rövidebb és könnyebb túra sem szűkölködik látványosságokban. A Vonyarcvashegy szélén magasodó Szent Mihály domb a Balaton egyik legszebb panorámáját nyújtja. A régi időkben állítólag sziget volt. A középkorban egy kis vár is állt itt, ma már csak az 1729-ben épült kápolna, ami Magyarország egyetlen halászkápolnája. A legenda szerint negyven halász építtette, akik megmenekültek egy pusztító balatoni viharból. Az edzettebbek bringával is feltekerhetnek a 136 méter magas dombra, de az utolsó métereken valószínűleg ők is tolni fogják a kétkerekűt. Pihenni, nézelődni, elmélkedni keresve sem lehet jobb helyet találni. A szomszédos Gyenesdiás talán a Nyugat-Balaton leginkább családbarát programokra berendezkedett települése. Itt kilátogathatunk az I. Balatoni Hal- és Termelői Piacra, ahol a különféle kézműves termékek, háztáji finomságok vásárlása mellett frissen sült keszeget és helyi bort is kóstolhatunk.

A Kis-Balaton bringakör a Balaton talán legnépszerűbb kerékpáros útvonala. Bicikliket többek között a keszthelyi sétálóutcán található Tourinform irodában bérelhetünk, ahol egészen kiváló minőségű térképpel, információs anyagokkal is ellátnak minket. Szinte az egész kört sík terepen tehetjük meg, a mintegy 65 kilométeres tekerés alatt ellátogathatunk a Kányavári-szigetre, majd a bringások előtt tavaly megnyitott Bivalyrezervátumon keresztülvágva Balatonszentgyörgyön keresztül térhetünk vissza Keszthelyre. Ezt a túrát családoknak is nyugodt szívvel ajánlom.

Balatonfenyves

Talán kevésbé ismertek még a déli part hasonló attrakciói. Balatonfenyvesen a Nagy-Berek túrák titokzatos vidéken vezetnek keresztül. A varázslatos vízi világot a Tüskevár című regényből ismerhetjük. A több mint 1500 hektár kiterjedésű láp legmélyebb részeit egész évben víz borítja, rendkívül gazdag a növény- és madárvilág. A Hubertus Hof szállodától induló többféle túrát gyalog, kenuval, kerékpáron vagy kisvasúttal lehet megtenni, sőt ezeket kombinálhatjuk is. Mi az elektromos kerékpárokat próbáltuk ki, amivel olyan könnyedén lehet tekerni a nehezebb talajú gátakon is, mintha egy aszfaltúton karikáznánk lefelé. A legrövidebb túrák mintegy másfél, a leghosszabbak akár 8 órásak is lehetnek.

Balatonföldvártól Siófokig

Földvárra érkezve azt gondoltuk, hogy az utunk alatt használt klassz kerékpárokat már nem nagyon lehet felülmúlni, de tévedtünk. Szinte akkor hozták a gyárból azokat a bicikliket, amiket a Főnix hotelnél kaptunk. Kellett is a jó bringa, hiszen Szántódpusztán az új kerékpárút kipróbálása után erős kaptatókon jutottunk fel a Kőhegyi-kilátóhoz. A panoráma csodálatos. A Tihanyi-félszigettel szemben elhelyezkedő kilátóból a Balaton keleti és nyugati medencéjére egyaránt ráláthatunk. A harmadik nap végére kicsit elcsigázott volt a csapat, de még várt ránk Zamárdiban egy emelkedős erdei szakasz menedékházzal és piknikező hellyel. Nem is gondoltuk, hogy a déli parton is hasonlóan jó tereptúra-lehetőségek vannak, mint a Balaton-felvidéken. Már estébe hajlott az idő, amikor Siófokra értünk. A város jelképét, a kilátót pár éve újították fel. Mindenképpen érdemes felmenni, hogy saját magunk lássuk, miért is kapta Siófok az európai virágosítási és településszépítési versenyen az Európa legszebb főterének járó különdíjat. És ha már itt vagyunk, akkor a forgó Oxigénbárban fogyaszthatjuk el a kávét és a frissítőt. Ha pedig beesteledett, a torony lentről is impozáns látványt nyújt pazar fényeivel. Mi ezzel a képpel búcsúztunk el a Balatontól, a bringáktól, de a szeptember huszonötödikén induló Nyitott Balaton programsorozat keretében bárki meggyőződhet arról, hogy a magyar tenger ősszel már nem a magukra hagyott kerti asztalokról és a lehúzott redőnyökről szól, hanem ízig-vérig európai színvonalú turisztikai, kulturális és gasztronómai élményeket kínál mindenkinek.