Mint a múzeumi szakma kifejezte, szakmailag kifogástalan a tárlat. A magángyűjtemény tulajdonosa a vasút bűvöletében él. Gyermekkorában csapta meg a mozdony füstje – mondta. Édesapja, Bíró Ferenc vasutasként Püspökladányban kezdett dolgozni, majd több munkakör betöltése után a Debreceni Vasútigazgatóság fő-üzemirányítója volt nyugdíjazásáig. A közeg a fiát is a vasúti munkára inspirálta. Távközlő műszerészként helyezkedett el szülővárosa vasútállomásán, majd az Állomásfőnökségnél lett üzemeltetési művezető, később a MÁV ingatlanok ladányi kezelőségét vezette.

Egy kézilámpával kezdődött

A gyűjtő 15 évvel ezelőtt kapott egy vasutas kézilámpát. Megtisztította, megjavította és úgy megtetszett neki a gyermekkori emlékeket idéző darab, hogy elkezdte gyűjteni a vasutas tárgyi emlékeket, kortörténeti dokumentumokat. Vasutasoktól tett szert rájuk, interneten, régiségvásárokon vette, adományként kapta a tárgyakat, dokumentumokat. Mára több ezer darabot is meghalad a gyűjteménye, s közülük kb. 300 fért el a kiállításon. Egy részüket helyezte el a családi, dupla garázsból kialakított 70 négyzetméteres kiállító teremben. A gyűjtemény püspökladányi elhelyezését az is indokolja, hogy a Budapest, Debrecen, Nagyvárad és Szeghalom felől érkező vasút vonalai itt futnak ott össze. A ladányi csomópont 1857-1898 között épült. Ma is az eredeti – a Tiszavidéki Vasúttársaság tervei alapján épült – az úgynevezett felvételi épület, tehát a forgalomirányításra és az utasok fogadására, várakozására épült vasútállomás. A város az ország egyik legforgalmasabb vasútvonalán, a Záhonyt Budapesttel összekötő, 100-as vonalon fekszik.

Váróterem, jegypénztár a ’60-as évekből

A tiszta, világos kiállítótérben cserépkályha adta a meleget és a tulajdonos kalauzolt a tárlók, életképek, tárgyak között. Elsőként egy régi vasúti várótermet idéző sarkon akadt meg a szemem. Különleges darabja egy, az 1960-es éveket idéző fekete hirdetőtábla, mai nevén utastájékoztató, mely pontokba szedve hívja fel az utazóközönség figyelmét a vasútállomáson tilalmas dolgokra. A lámpagyűjteményt többek között petróleumos kézilámpa, a mai modern fényjelző berendezés helyett egykor használatos jelzőlámpa, s egy gőzmozdony lámpája képviselik. Síngyűjtemény folytatja a sort, a legrégibb az 1880-as évben Resiczán gyártott, majd később Zenicán, Diósgyőrben készült különböző méretű síndarabok, sín-és talpfa szögek fekszenek a bemutató asztalon. A talpfa szögek fejébe beleütve a talpfa telítésének éve. A gyűjtő a következő érdekességnél jelezte, feltétlenül a szakmai nevét írjam le a kiállított Siemens-Halske típusú biztosítóberendezésnek. Ezt a – szakkifejezésekkel élve – forgalmi irodai rendelkező készüléket, más néven vágányutas készüléket a forgalom irányításához használták. A hivatalos nevén nevezve vasúti rendelkező forgalmi szolgálattevő küldött vele jelzést a vasúti őrhelyen tartózkodó váltókezelőnek, hogyan változtassa meg a váltók állását. Egy forgalmi iroda részletet is berendezett a gyűjtő, legfontosabb tárgya egy forgalmi rendelkező asztal, melyen a forgalmisták követték a területükhöz tartozó vonatok helyzetét, irányították a forgalmat, kapcsolatot tartottak a környező vasútállomásokkal és az állomás szolgálati helyeivel. Az asztalt szintén felújította, ma is más-más néven cseng a különböző részlegek, mint pl. a vasútfőnökség, vagy éppen a bakter telefonja. Megkongatható a sorompó leeresztését előjelző készülék is. Vasúti jegypénztárt is berendezett Bíró Ferenc Mihály, az 1990-as évekig forgalomban lévő bárca-jegyek, és az úgynevezett kéreg-jegyek is láthatók a fali jegyek tárolására szolgáló „terniol”-ban. A pénztárban még egy sor bélyegző is található, ma már végleg megpihentek a gyűjteményben. Egy vasúti fülke invitál a múlt század közepi utazásra, szürke MÁV-os takaróval az ülésén, a csomagtartón eredeti bőrből készült mozdonyvezető táska. Egy piros vasúti hajtány is megszemlélhető, mellyel a pályaőr és felettese járták be a vasútvonalakat, s ha látták, hogy jön a vonat ketten hamar leemelték a sínekről. Eredeti, fa légvezeték tartó oszlop is helyet kapott a gyűjteményben, a távíró-telefon vezetéket vizsgáló munkás vonalvizsgáló-készülékével, szerszámaival.

Fatelítő üzem, civil központos tervek

A gyűjteményhez készíttetett, led-világítású tárlókban sorakoznak a dokumentumok, mint pl. egy tankönyv az 1900-as évek elejéről, mely ma is megállja a helyét, a MÁV altiszti vizsgára való felkészülést szolgálta. 1930-ban adták ki a kiállított legrégebbi menetjegyet, 1912-ben az utazási igazolványt az egykori Déli Vasútra. Különleges darab, Elek Ilona kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrös személyes arcképes igazolványa. Tablókon a püspökladányi forgalmi csomópont jelenlegi és egykori vonalait is bemutatja a gyűjtő 1857-1907 között. Az 1896-ben létesített, a MÁV-hoz tartozó úgynevezett fatelítő üzemről is ír fotókkal dokumentálva. A helyiek által gyárnak nevezett üzemben több munkafolyamaton át töltötték fel a vasúti talpfákat kátránnyal. A gyűjtő elmondta a gyártás sorát: a méretre, formára szabott gerendákból vákuumos, magasnyomású kamrában kiszívták a nedvességet, majd szintén nagy nyomással átpréselték a fa szerkezetén a kőszénkátrány-olajat. A talpfák így kezelve tartósak lettek, jobban ellenálltak az időjárás viszontagságainak. A fatelítő üzem épülete még megvan, több mint 10 éve üresen áll. Kikezdte az idő vasfoga, a gépház mennyezete több helyen beszakadt, az ablakok kitörtek, a madarak beköltöztek. Egy civil csoporttal karöltve, civil központtá, kulturális közösségi térré szeretnék fejleszteni, s ott helyezné el Biró Ferenc Mihály bővített vasúttörténeti gyűjteményét is. – A gépek bemutatásával a 24. órában vagyunk. Már letettük a koncepciót a polgármester asztalára, egy dossziényi e-mailt váltottunk a MÁV-val, a különböző országos intézményekkel, de minden próbálkozásunk kudarcba fúlt –közölte a tényeket a vasutasbarát-gyűjtő.

Mint mondta, családja úgymond eltűri a hobbiját. Négy gyermeke van, s ha ötöse lenne a lottón, a család mellett arra költené, hogy a Rákóczi utcán megvenne egy szép régi épületet a kiállításának. Jelenleg a Püspökladány, Arany János utca 49/1 szám alatt tekinthető meg a kiállítás ingyenesen. A látogatásról feltétlenül egyeztetni kell előzetesen a gyűjtővel a 06-70/311-43-99-es telefonszámon. Addig is a www.vasutasmult.hu gyűjteményi honlapján lehet tájékozódni.