Stratégiai megállapodást kötött a Magyar Turizmus (MT) Zrt. és a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Zrt. – a Budapest Winter Invitation (BWI) kiemelt partnere – a magyarországi egészségturizmus és a budapesti vendégforgalom bővítése céljából – adták hírül 2012. augusztus elején a hírforrások. A stílusosan a Széchenyi fürdőben megtartott rendezvény aláíróinak nem titkolt célja, hogy az akcióhoz csatlakozó fővárosi szállodákban az elmúlt évinél (79 ezerrel több vendégéjszaka, mint az előző év azonos időszakában) is több forgalom generálódjon. Idén már négy fürdő – Széchenyi, Gellért, Rudas, Lukács – fogadja ingyenesen az akcióban részt vevő szállodákból fürdőlátogatásra érkező vendégeket. Szőke László felszólalásában a következőket hangsúlyozta: szeretnék elérni, hogy a budapesti gyógyfürdők visszanyerjék régi fényüket, s Budapest Európa fürdővárosa legyen, és ez a megállapodás is ezt a célt szolgálja. Budapest az 1930-as években már „viselte” ezt a kitüntető címet, a székesfőváros 1934-re érte el, hogy Európában, sőt a világ más részeiben is két méltán kivívott néven ismerik: „Budapest fürdőváros”, vagy „Budapest, a gyógyfürdők városa”. Ennek alapját képezte 115 hőforrás napi hatvanmillió liter vízhozammal, a vízkincsre kiépített gyógyfürdők, fürdők, mintegy 3000 orvos, szanatóriumok, szállodák és éttermek, tudományos – balneológiai – műhelyek. A Budapest fürdőváros szlogen „arca” a Szent Gellért Gyógyfürdő és Szálloda, amelyet a kormányzat e program emblematikus épületeként jelenít meg kommunikációjában.

A dicső múlt

Röviden tekintsük át a címhez vezető utat, amely sok ötlettel szolgál napjaink turisztikai szakembereinek is. „Budapest Fürdőváros” múltja több ezer esztendőre tehető. Már a rómaiak idején is fürdőhely volt, a keresztes háborúk során a gyógyításban töltöttek be fontos szerepet a budai hévizek, amelyek fölé fürdőkórház épült a máltai lovagok támogatásával. Anjou Mária királynő függőkertet építtetett föléjük, és maga Hunyadi Mátyás is emelt fürdőket a hévizek kincseinek élvezetére, melyek fedett folyosóval álltak összeköttetésben a királyi várral. A megszálló törökök – Sokoli Mustafa pasa – felismerték és alaposan kihasználták a gyógyforrásokat, ma is álló fürdőket építettek. Zsigmondy Vilmos geológus kutatásainak és fúrásainak köszönhetően az 1860-as évek közepétől felszínre hoznak több gyógyvizet például a Margitszigeten, a Városligetben. A forrásokra épülve nyitotta meg kapuit 1860-ban a Császárfürdő, 1869-ben a Szent Margit Gyógyfürdő, 1893-ban a Szent Lukács fürdő, 1896-ban a Rudas fürdő, 1913-ban a Széchenyi fürdő, majd 1918-ban a Szent Gellért Gyógyfürdő. 1934-ben nyeri el székesfővárosunk a Budapest Fürdőváros elnevezést, erre építve 1937-ben már nemzetközi balneológiai konferenciát rendez a város. Egyik legnagyobb előnye riválisaival szemben, hogy gyógyászati szolgáltatásait télen-nyáron nyújtja. A Budapest fürdőváros elgondolás az első világháborút követő években alakult ki, amikor a főváros vezetése felismerte azt a különleges előnyt, amit a gyógyvizek, az erre épült gyógyfürdők, fürdők kínálnak és nagy fejlesztésekbe kezdett. Marencich Ottó, a Nemzetközi Szállodások Szövetségének későbbi elnöke a következőket írja 1927-ben erről: „Budapest, mint kiváló jelentőségű fürdőváros most kezdi pályafutását. A főváros szívében levő Erzsébet-forrás lithiumos vize, a Gellért-fürdő természetes melegvíz- és iszapfürdője, a Széchenyi-fürdő, a Margitsziget és több más meleg- és gyógyvízforrás és fürdő Budapestet a világ legkitűnőbb gyógyfürdőtelepévé fogják változtatni, ha azt megfelelő szakértelem és üzleti vállalkozás irányítja.” Fontos eleme ennek az útnak az 1929. évi XVI. törvénycikk, a „fürdőtörvény”. Ez a törvény, illetve végrehajtási rendeletei kiemelik Budapest fürdővárosjellegét, megállapítják fürdőközpontjait, intézkednek a gyógyhelyi/üdülőhelyi bizottságok felállításáról. Nem véletlen, hogy a Gyógyhelyi Bizottság vezetője Budapesten maga a főpolgármester – Karafiáth Jenő – lesz, ami jelzi e bizottság súlyát is. További fontos intézkedései a törvénynek, hogy az üdülőhelyi/gyógyhelyi díjakat a fürdők fejlesztésére, helyben kell felhasználni. Az 1929-es fürdőtörvény alapján Budapest székesfőváros területén minisztériumi rendelettel megállapított három gyógyhely és öt üdülőhely – a nyolc gyógyfürdő – ügyeinek egységes irányítására, azok fejlődésének és anyagi érdekeinek lehető előmozdítására létrejön a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság. Az 1929-es „fürdőtörvény” rendelkezései alapján a minisztériumi rendelet három nagy fürdőközpontot és nyolc gyógyfürdőt jelölt ki, célkitűzése az volt, hogy megteremtse a fürdők jövőbeli fejlődését, a gyógyvizek ideális körülmények között – pormentes, tiszta levegő, távol a főváros zajától – szolgálják a gyógyulást és üdülést.

1. Városligeti Fürdőközpont: A Városliget tiszta, pormentes levegőjű 116 hektár kiterjedésű nyilvános közkert. Közel a városhoz, könnyen megközelíthető, ideális helyszíne kiállításoknak, vásároknak (pl. Millenniumi kiállítás, Nemzetközi Vásárok). Itt található a Széchenyi fürdő.

2. Szentmargitszigeti fürdőközpont: Ez az északi fürdőközpont, amelynek forrásai közül kettő a Duna közepéből, a Szent Margitszigeten fakad, míg a Szent Lukács fürdő és a Császárfürdő forrásai a budai hegyek dolomitrétegeiből nagy közös tóba folynak össze és táplálják a két gyógyfürdőt. Ezenfelül úgy a Szent Lukács fürdőnek, mint a Császárfürdőnek külön forrásai is vannak. Az északi forráscsoporthoz tartozó mind a három gyógyfürdő vize kevés kivétellel azonos összetételű és a kéntartalmú mész-hidrokarbonátos hévizek csoportjához tartozik. Hőfokuk 24-74 C° között változik. A Szentmargitszigeti fürdőközponthoz a Szent Margit gyógyfürdő, a Szent Lukács Gyógyfürdő és a Császárfürdő tartozik.

3. Szent Gellérthegyi fürdőközpont: A budapesti gyógyfürdők harmadik nagy fürdőközpontja a Szent Gellérthegy forráscsoportjához tartozik. A hegy lábánál fakadnak a Székesfőváros tulajdonát képező igen értékes gyógyforrások, amelyek közül a déli lejtőn fakadó források a Szent Gellért Gyógyfürdőt, a Duna felé eső részen fakadó források a Rudas Gyógyfürdőt, míg a Gellérthegy északi lejtőjén fakadó források a Szent Imre Gyógyfürdőt táplálják. Ezek a források a radioaktív mész-hidrokarbonátos hévizek közé tartoznak.

Erzsébeti keserűvíz

A termálforrások mellett Budapest egyéb gyógyértékei közé a keserűvízforrások tartoznak, a fürdőtörvényben az Erzsébet gyógyfürdő került be a gyógyfürdők közé. A budapesti gyógyfürdők gyógyhatásai számtalan betegség gyógyítására alkalmasak, így a gyógyvizes fürdők kiváló hatást fejtenek ki az anyagcsere-megbetegedésekre, asztmára, bénulásokra, bronchitisre, az epeutak megbetegedéseire, ideggyulladásra, köszvényre, magas vérnyomás eseteire, ízületi gyulladásokra, izzadmányokra, korai elöregedésre, műtétek és balesetek utáni lábadozásra. Jótékony hatással vannak a légutak idült hurutjainak, női betegségek, reumás megbetegedésben szenvedők, szellemi és testi kimerülés eseteiben, szervi szívbajok kezelésénél. Ivókúra formájában a gyomor, bél és légutak, a hurutos sárgaságok, bronchitis, gyomorsavtúltengés, köszvény és húgysav megbetegedések, az epehólyag hurutos megbetegedéseinél és sárgaság esetében. Ezek mellett a garat hurutos megbetegedésénél inhaláció alakjában is igen jó eredményt érnek el. A budapesti gyógyfürdők választékosan kialakított szolgáltatásokat nyújtottak. Fürdők: termálfürdő, kádfürdő; szénsavas fürdő; sósfürdő; díszfürdő; napfürdő; Juventus rádiumos kádfürdő; népfürdő; kőfürdő I. oszt.; kőfürdő II. oszt vagy kádfürdő II. oszt.; hullámfürdő; fedett uszoda (pezsgőfürdő); strandfürdő; uszoda kabinnal; uszoda szekrénnyel; szénsavas fürdő rádiumos kádban. Kezelések: iszappakolás (rádiumos kádban, külön helyiségben, közös helyiségben); vízgyógykezelés; bélfürdő; fürdős massage; köpülyözés. Orvosi szolgáltatások: rövid hullám; diathermia-hystamin; Galvan, Farad, Tonisator, 4 rekeszes villany; Quarz, sollux, Vitalux, ultrakombinátor; Zander; inhalatio sóskamrában, készüléken; pneumatikus kamra; hőlég; gyógymassage;Laboratórium, röntgen, cardiograf vizsgálatok. Külön csoportot képeznek a gyógyvizekre épülő ivókúrák.

Gyógyfüzetrendszer

Ma is használt, csak más formában egy igazi különlegesség az 1930-as évekből: a gyógyfüzetrendszer. Lényege, hogy meghatározott összeg ellenében a gyógyfürdőkben háromhetes kezelés vehető igénybe, amely tartalmazza a lakás, a teljes ellátás, a gyógyfürdők használatát, az orvosi felügyeletet és – gondolva erre a kiadásra is – a borravalót. Budapesten minden nagyobb fürdőben igénybe vehető. A jegyfüzeteket az IBUSZ és minden nagyobb utazási iroda forgalmazza, kedvezményes vasúti utazásra és határátlépésre is jogosítanak. Előnyt jelent, hogy a vendég már a jegyfüzet megvételekor tudja a 3-4 hetes gyógykezelés teljes költségét, így nincs kitéve meglepetéseknek. A budapesti nyilvános fürdők, gyógyfürdők száma, forgalma az 1930–1939 közötti időszakban komoly eredményeket mutatnak. 1930-ban 19 nyilvános fürdőhelyről számolnak be a statisztikák, amelyek közül nyolc gyógyfürdő. A gyógyfürdők száma nem változik ebben az időszakban, a nyilvános fürdőké 1933-ig kettővel nő, majd az 1934. évi csökkenést – 20 nyilvános fürdő – követően a következő évben már 25, majd 1936–1938 között 35 egységet tartanak nyilván. Ez a vizsgált időszak csúcsát is jelenti. Az utolsó két évben ismét kétegységes csökkenés történik. Összességében a nyitó 19 egységről a tíz év elteltével 33 egységre növekszik a nyilvános fürdők száma. A budapesti gyógyfürdők az 1930-as években igen jelentős forgalmat bonyolítottak le. A nyolc gyógyfürdő 1930-ban több mint 2,7 millió vendéget szolgált ki. Ez a szám a nyilvános fürdők vendégforgalmának 81,5 %-át jelentette. Ez kisebb-nagyobb csökkenésekkel, időszakos emelkedésekkel 1939-re 2,1 millióra 54,3%-os értékre csökkent. Ennek oka a nyilvános fürdők számának emelkedése volt, a strandfürdők, uszodák „elszívták” a vendégeket a gyógyfürdőktől, különvált az élmény és a gyógyulás.

Fürdő mellett kurhotel

A gyógyfürdőkben szinte mindenhol már a tervezéskor kialakítottak szállodákat, szanatóriumi szárnyakat, amelyek a kúrákra, gyógykezelésekre érkező vendégek elhelyezését, ellátását biztosították. A szállodák szobaszámának megállapításakor figyelembe vették a gyógyfürdő kapacitását. A nyolc gyógyfürdő közül csak a Széchenyi fürdő mellett nem került sor szálloda felépítésére, holott az eredeti tervekben ez is szerepelt, de nem valósult meg. Cikkünkben táblázat mutatja be a gyógyfürdőkben, illetve közelükben lévő szállodák kapacitását. Ebben látható, hogy a Gellért, a Rudas, a Szent Imre, a Lukács, a Császár- és a Margitfürdő saját szállodával rendelkezett, illetve közelükben több szálloda is működött, és a szobák és férőhelyek száma elegendő volt a gyógykezelésre érkező vendégek elszállásolására. A szállodai fejlesztéseknél a főváros nagyszabású terveket fontolgatott, amelyek sajnos nem valósultak meg, részben a II. világháború kitörése, részben pénzhiány miatt. A Rudas fürdő átépítése és szállodai kapacitásának növelése 63 szobára volt az egyik ilyen elképzelés. A másik egy sokkal nagyobb volumenű terv volt, amely a tabáni gyógyszálló építéséhez és fürdőfejlesztéshez kapcsolódott. A Hegyalja út–Döbrentei tér–Hadnagy utca által határolt területen egy 100 szobás gyógyszálloda tervpályázatát írta ki a székesfőváros, amely kifejezetten gyógyászati célok alapján került volna tervezésre és felépítésre, de ez sem valósult meg. A szállodák szolgáltatásai nagyban épültek a gyógyvizekre, gyógykezelésekre. A fürdők szállodáiban a fürdőszobás szobákban, lakosztályokban a gyógyforrás vize be volt vezetve, ezzel lehetővé vált, hogy a vendég a saját szobájában is élvezhesse a gyógyvíz hatásait. A szobák, épületek egy része szanatóriumszerűen volt berendezve, ezzel is segítve a gyógyulást, a csendet. A szállodák fedett folyosóval álltak összeköttetésben a fürdővel, így a vendégek nem voltak kitéve az időjárási viszonyoknak. A szállodák parkjai sétalehetőségeket nyújtottak a kezelések utáni előírt sétákhoz. Dr. Benczúr Gyula, a Szent Gellért gyógyfürdő főorvosa javaslatára a fővárosi gyógyszállók bevezetik a penziós rendszert, mely teljes ellátás – szállás, étkezés – nyújt a szállodában megszálló kúrás vendégeknek, valamint nagy hangsúlyt helyeznek a fürdőszálló vidéken és külföldön történő hirdetésére. A különböző betegségben szenvedő vendégek részére a fürdők és szállodák éttermei speciális diétás ételeket kínálnak orvosi utasításnak megfelelően. Ugyanez az érdek vezérli, hogy több gyógyszállodában orvosi vezetés van. A szállodákban adó formájában beszedett gyógyhelyi díjat a város használja fel a fürdőkkel kapcsolatos fejlesztésekre. Az úgynevezett „kúrás” vendégek kedvezményes szoba- és étkezési árakat kapnak, valamint a nem gyógyászati céllal érkező vendégek kedvezményes fürdőbelépők váltására jogosultak. A fürdők és szállodák részt vesznek a gyógyfüzetrendszer üzemeltetésében is. Fentiek alapján kiderül, hogy nincs új a nap alatt. A főváros ma is megfelel ezeknek a kritériumoknak, ez az örökség turisztikai szempontból nagy vonzerőt, potenciált jelent, a Duna-régió egyik kiemelkedő adottságú városává teszi Budapestet. Ezeket az értékeket őrizni kell, jól kihasználni és a turisztikai stratégia elemeként folyamatos fejlesztésekkel megőrizni az utókor számára.