Watt energiaital-szpot |
Termék: Watt Energiaital Ügyfél: Buszesz Kampánycél: imázskommunikáció és promóció-beharangozó Ügynökség: ACG Kreatívigazgató: Tihanyi Péter Art director: Kovács Gergő Szövegíró: Gémes Ádám Produkciós cég: Cinematrix Film Rendező: Gács Tamás |
Azért írtam angolul a címet, mert így talán trendibbnek tűnik. Valószínűleg erre a következtetésre jutottak a Watt-reklámok alkotói is, amikor a kampányban felváltva használták a magyart, az angolt és a magyangolt – egy gyöngyszem ide az egyik óriásplakát headline-ja: watt iz máj ném?. Hogy mi a wattság, a szpotokból nem sikerült kinyomoznom, az oly cool zsűritagok mindig csak annyit vakkantanak: No, it’s not Watt! Lehet, hogy a választ maguk az alkotók sem tudták? Az biztos, hogy nem József Attila Mamájának sajátos interpretációja, nem egy szerencsétlen pom-pom lány, de nem is az interneten látható szpot vérmes anal intrudere (inkább nem fordítanám). Neked viszont illene tudnod. Ha mégsem, akkor a honlap is lealáz: „Ha eddig nem ismerted, úgyis hiába mondanánk”. (Bocs.) Ilyenkor mentőötlet a fogyasztói promóció: ugyan, filmezd már arcon magadat, hogy végre kiderüljön, mi az igazi Watt(ság).
Ha nincs igazi márkaüzenet, legalább legyen a reklámnak stílusa. Nos, ebből a szempontból az alkotók folyamatosan a bájosan ostoba és a szánalmasan erőltetett poéngyártás között lavíroztak. Oké, láttunk már rosszabbat, de sajnos több sokkal jobbat is. Ráadásul ezek vissza is köszönnek a Watt-kampányban: a versmondó karakter tipikus UPC-s áthallás és casting, a pom-pom lány és a zsűri eszelős kézrázogatása is jól ismert a Heineken zseniális „Walk in fridge” szpotjából. Egyébként nem világos, miért volt szükség ennyi egyforma film gyártására. Ahelyett, hogy például az egyes fajtájú Watt energiaitalok termék-egyediségére építettek volna, a poénok számát növelték, illetve leginkább csökkentették. Ez különösen igaz a rádiószpotokra, ahol aztán kontroll nélkül szabadultak el az ötletek. Az egyik szpotban a Cápa klasszikus mozitrackje megy át lazán a Boci, boci tarkába, a másikban pedig már arról elmélkednek, milyen jó lenne teázni egy meleg gorillával. Csak üdvözölni lehet, ha az ügyfél annyit szán a kampányára, amellyel komoly piaci célok is megvalósíthatóak, hiszen az egész szakma ezért a szemléletért küzd. Itt láthatóan volt büdzsé (bravó Buszesz), mégis az az érzésem, az alkotók nem sáfárkodtak vele megfelelő módon: a kreatívok minden ötletüket (ön)megvalósították, de kontroll és központi üzenet nélkül. Talán kisebb pénzből jobban oda kellett volna figyelniük.
{video|id=670|width=425|height=344}
Gondolom, maguk az alkotók sem tudták, mennyire lesz hatékony a fogyasztó filmvégi agresszív felszólítása: Hozd már ki magadból!, ezért nem is használták a printeken. A print, a film és a rádió egyébként kreatívötlet, üzenet és stílus szempontjából gyakran köszönőviszonyba sem került egymással, csak a logó próbálja együtt tartani őket. Mintha olyan zenekart hallgatnék, amelyben rengeteg hangszer van, de nincs karmester. Az egyes zenészek hiába erőlködnek, csak nagy hangzavar keletkezik, értelmes, és főleg emlékezetes dallam nélkül.
Az energiaital – az óvszer mellett – kreatívszempontból talán a leghálásabb téma. A Red Bull zsenialitása megmutatta, hogyan lehet ebből évtizedekig használható, kulturális értéket képező kommunikációt alkotni. Amióta megjelentek a magyar versenytársak, akik – nagyon helyesen – magyar ügynökségekre bízzák a terméküket, azóta várom, mikor közelítik meg legalább a kategória etalonját. [A Hell energiaital szpotjáról a Kreatív 2009. július-augusztusi számában olvasható kritika – A Szerk.] Pénz, már úgy látszik, lenne rá, de sajnos még várnunk kell egy darabig.
Értékelés:3
Gács Tamás egyéb munkái: |
|