Játsszunk el a gondolattal, milyen hatása lenne a hazai idegenforgalomra, ha a balatoni szálláshelyeken ötvenszázalékos kedvezménnyel várnák a vendégeket főszezonban, és Siófokot vámszabad területté nyilvánítanák. Valószínűleg már az első héten kitehetnénk a táblát: a tó megtelt. Ám az árkedvezmény nem minden; a magyar rendőrök mentalitása még igencsak különbözik jordán kollégáikétól, akik, ha meglátnak egy turistát, hangosan üdvözlik, a hogyléte felől érdeklődnek, és ha át akar kelni az úttesten, leállítják neki a forgalmat. Az ilyen apróságok is hozzájárulnak ahhoz, hogy Jordánia egyre népszerűbb a magyar utazóközönség körében, és alig akad olyan turista, aki csalódottan térne haza a közelkeleti országból.
A palesztin felkelés, az intifada tragikus hatással volt a jordán idegenforgalomra: az elmúlt évekhez képest a töredékére csökkent a látogatók száma, pedig Jordánia a béke szigete. Noha csaknem 400 kilométeres az Izraellel közös határszakasz, az 1994-es békekötés óta jelentős kereskedelmi forgalom van a két ország között, és a „vizet a békéért” elv alapján az Izraelből érkező vízvezetékek virágzó mezőgazdasági művelést tesznek lehetővé. Ha valaki csak reggelire fizet be, sem kell sokat költenie: egy kiló paradicsom nagyjából 80 forintba kerül, és a gyümölcs sem sokkal drágább. Ettől azonban még nem jön több amerikai turista, így az akabai bazárban lassan minden második eladó beszél kicsit magyarul.
Kevés olyan szálloda van a világon, ahol a szobából kitekintve egyszerre négy országot látunk a horizonton. Akabában azonban a legtöbb part menti hotelből hasonló a panoráma: a Vörös-tenger öblének bal partján Szaúd- Arábia és Jordánia, jobb partján Izrael és Egyiptom terül el. A mindössze 23 kilométeres tengerparton szinte minden tengeri szórakozási lehetőség megtalálható, és a legkényesebbek sem fognak fázni a vízben, hiszen a tenger hőfoka 26-28 Celsius-fok. A csak nyaralni vágyók a banánlovaglástól a búvárkodáson át a jetskizésig bármit kipróbálhatnak, este pedig bevehetik magukat a bazárba, ahol – lévén a város vámmentes övezet – igen jó áron lehet például vízipipát, Akaba feliratú réztevét vagy éppen Aladdin csodalámpáját vásárolni. De kapható eredeti Pierre Cardin cipő 15 dollárért, vagy rézszögekkel kivert győzelmi boncsok bármilyen méretben. Ha viszont boltban vásárolunk, alkudni ugyan nem lehet, ám tényleg minőségi termékeket kapunk a hazainál jóval olcsóbb áron.
Jordánia a csodák országa is, úgyhogy mindenkinek azt javaslom, ne csak a tengerparton pihenjenek, hanem kerekedjenek fel, és akár szervezett formában, akár autót bérelve, de járják be az országot, keressék fel annak legfontosabb nevezetességeit. Nincs mitől tartani: a jordánok rendkívül barátságosak, segítőkészek, becsületesek – ebben az országban nagyon nehéz valamit végleg elveszteni, mert folyton visszahozzák –, és a nevezetességeknél a külföldieknek sok helyen 50 százalékos kedvezményt adnak a belépődíjból.
Jordánia fővárosa, Amman idegenforgalmi szempontból ugyan kevésbé fontos, mégis az ország szíve: a lakosság harminc százaléka él itt. A huszonötmillió dolláros paloták és a szegénynegyedek egyaránt megtalálhatók az ötezer éves múltra viszszatekintő városban, a palesztin menekülteknek pedig saját negyedük van. Ami természetesen nem zárt, ám jól elkülönül, hiszen az ENSZ a mai napig jelentős támogatást nyújt az ott élő palesztinoknak, így eszük ágában sincs elköltözni. Ammanban sok az idegen: a palesztinokon kívül, akiket jellegzetes kendőjükről lehet felismerni, rengeteg iraki és szaúd-arábiai is megfordul. A férfiakat nehéz megkülönböztetni, ám a nőkkel más a helyzet: a jordán nők európai stílusban öltöznek, az irakiak fekete csadorban és kendőben vannak, de az arcuk szabadon van, a szaúdi nők arcát viszont fekete háló borítja, sőt kesztyűvel fedik a karjukat. Különösen esténként az európai nőknek ajánlatos kendőt viselniük, mert arab asszony olyankor már szinte nincs az utcákon, s egy meztelen váll, a miniszoknya vagy a forrónadrág pornográf élményt jelent a helyi férfilakosság számára.
Amman igen gazdag római emlékekben, akárcsak az ország északi része; csodálatos élmény ellátogatni Jerashba, a kitűnő állapotban megmaradt római városba. A várost háborúk és földrengések emésztették fel, mégis elképesztően gazdag római kori emlékekben, és egyes vélemények szerint a város 90 százaléka még mindig a homok alatt rejlik. Ha egyszer nekikezdenek, évtizedekre szóló munkát jelent a régészeti feltárás.
Az ország egyik legfontosabb turisztikai centruma a Holt-tenger, amely gyógyhatásáról közismert: a holt-tengeri sót és az iszapot egyaránt felhasználják gyógyászati célokra. Az elképesztően magas sókoncentráció (több mint 30 százalék) miatt a Holt-tengerben nem lehet elsüllyedni, viszont érdemes vigyázni rá, hogy a víz ne kerüljön a szemünkbe, mert felejthetetlen, bár nem kívánt élményt tud okozni. A Holt-tengeri nyaralóhelyeket korábban mind az izraeli, mind a jordán oldalon ezrével keresték fel a turisták, mára viszont a számuk jelentősen csökkent. A sors tragikus fintora, hogy az izraeli luxusszállodák ma turisták híján szanatóriumként működnek: a harcban vagy a robbantásokban végtagjaikat vesztett izraeli fiatalok rehabilitációját végzik ott. A jordán oldalon viszont a recesszió ellenére is folynak a beruházások, épülnek a szállodák.
A Holt-tenger és környéke igazi bibliai vidék; az Ó- és az Újszövetségben leírt fontos események jó része itt játszódott. A feltételezések szerint például erre lehetett Szodoma és Gomorra is; a bizonyíték Lót felesége, aki sóbálványként magasodik a Holt-tenger fölé.
Korábban a Szentföldre tett látogatás egyet jelentett Izrael felkeresésével, mára azonban a helyzet változott. A két ország közötti különbéke megkötésével egy időben a határról visszavonták a katonaságot, s ekkor fedezték fel, hogy a Jordán folyó keleti partján, a jordán oldalon keresztény templomok maradványai találhatók. A kutatók feltárták a romokat, így annak a templomnak a maradványait is, amelyet Jézus megkeresztelése helyén emeltek. Itt mondott misét és keresztelt II. János Pál pápa 2000-ben, a Szent Évben tett szentföldi zarándoklata alkalmából. Innen nincs messze a Nebo hegy sem, ahonnan Mózes meglátta a Kánaánt, s ahol vélhetően eltemették. Sírja fölé egy ferences-templomot emeltek, amelyben a világ egyik legnagyobb, épségben maradt mozaikja található.
Aki Jordániába látogat, annak természetesen el kell mennie Petrába, a sziklába vájt sírvárosba. A sziklákkal határolt, kizárólag a másfél kilométer hosszú szurdokon keresztül megközelíthető város annyira rejtett volt, hogy másfél ezer éven át csak a beduinok tudtak a létezéséről. Ma az ország egyik legfontosabb turisztikai látnivalója, annak minden kellékével. Míg 1994-ben csak négy hotel volt az újvárosban, ma már 64 szálloda fogadja a turistákat itt és a környéken, akik naponta ezrével keresik fel a rózsaszínes-vöröses, a színét a nap állásától függően változtató, mészkőbe vájt várost. Az eredetileg temetkezési helynek szánt Petra a Nabateus birodalom központja volt az i. e. III. században, és fontosságát jól mutatja például a 8000 férőhelyes amfiteátrum is. A petrai látnivalók közt szerepel a kincstár, a monostor és persze az egész völgy megtekintése, aki elfárad, az pedig szamár-, teveháton, esetleg lovas kocsin folytathatja a terület bejárását. Érdemes legalább két napot adni magunknak Petra megtekintésére, már amennyiben időnk, módunk és pénzünk van rá, ugyanis az Indiana Jones-film miatt híressé lett városban az árak jóval meghaladják a megszokottat. Persze kár csodálkozni: nálunk is többe kerül egy Matrjoska-baba a Gellérthegyen, mint a kínai piacon.
Mivel Jordánia területének jelentős része sivatag, mindenképpen ajánlott részt venni egy sivatagi dzsipes szafarin. Senki ne gondoljon mondjuk a tunéziai, háromnapos túrákra: az egyórás sivatagi krosszozás után oda lyukadunk ki, ahonnan Arábiai Lawrence, a leghíresebb jordán – életéről mozifilm is készült – megszervezte a török elnyomók elleni, sikeres felkelést. Itt egy különleges szikláról, Lawrence hídjáról nézhetjük végig a naplementét, majd a dzsipek visszavisznek bennünket a kiindulási pontra, ahonnan buszokkal jutunk el a sivatagi folklórest helyszínére. Ez utóbbit inkább csak erős idegzetűeknek ajánlom, hiszen itt megjelenik Leila, a Rejtő-könyvekből ismert arab démon hastáncosnő képében, fél tucat beduin táncol és énekel kissé monoton stílusban a tűz körül, s ha szerencsénk van, még egy beduin esküvőnek is tanúi lehetünk a sivatagban.
Mégis, Jordánia csodálatos ország, lakosai kedvesek és vendégszeretők, a turista pedig szent: ha valaki egy ujjal is bántaná, azt helyben felkoncolnák. De most befejezem; mi egyebet írhatnék még egy olyan országról, ahol az útleveleket érkezéskor zacskóba gyűjti a telepített idegenvezető, s a szállodában lepecsételve visszakapjuk, ahol a rendőr mosolyogva üdvözöl, és megkérdi, miben segíthet, ráadásul komolyan is gondolja, s ahol a nyaralás költségeinek csaknem felét a jordán kormány állja…?
