Az étlapon mindenhol tésztaféleségek sora várja a betérőket, lehet sajtos, zöldséges, húsos, rizses, mind ízletes és igen laktató. A legjellegzetesebb máltai tészta, amely minden település „lacikonyháján” megtalálható, a hajó alakra formált, ricotta sajttal töltött, tojással bekent ropogós „pastizzi”. A helybéliek uzsonnára fogyasztják teával, illetve kávéval.
A máltai konyha sok hasonlóságot mutat a szomszédos szicíliaival. A mintegy 90 km-re fekvő nagy sziget klímája, talaja, halállománya igen hasonló a máltaihoz, ebből adódik a sok közös vonás. Mindkét szigeten elengedhetetlen eleme az ebédnek és a vacsorának a tészta, elsősorban a ricottával és petrezselyemmel töltött ravioli. Ez a tészta eredetileg vallási okokból kifolyólag terjedt el ennyire, mivel a ravioli váltotta ki pénteken a húsételeket.
Az ebéd illata mára kora reggel belengi a vidéki utcákat. Mivel régen csak nagyon kevés tűzhely, illetve kemence állt a máltai háziaszszonyok rendelkezésére, ezért rendszerint a nagy, hétvégi ebédeket egy közös kemencében a péknél süttették az asszonyok. Nagy felelősség nehezedett a pék vállára, az egész falu vasárnapi ebédje múlt rajta. A tradíció egy-két helyen máig él, és az igazi máltai háziasszonyok még ma is azt vallják, hogy nincs jobb étel, mint ami a pék kemencéjében sült. A máltai konyha igen fontos összetevői a zöldségek és a salátaféleségek. A máltaiak sok salátát esznek, és kedvenc levesük a „minestra” (minestrone) is sok zöldséggel készül. Pikantériáját a belereszelt kecskevagy juhsajt adja.
Mint minden halevő nemzetnek, úgy a máltaiaknak is van saját „halászléjük” ,ez az ún. „Aljotta”, fokhagymás, paradicsomos, majorannás, rizses halleves. A nyár előrehaladtával egyre többféle halat fognak ki a tengerből, és egyre változatosabb a tengerparti éttermek kínálata (feketesügér, borostyánhal, dévérkeszeg, lampukki, kardhal, polip, kagyló, rákok).
Késő tavasszal érik a bab, amiből egyik fő nemzeti eledelük, a „Kusksu” készül. A babot egészben főzik lassú tűzön, hagyma, paradicsompüré, apró tészta és friss, reszelt sajt hozzáadásával. A meleg nyárban nincs kellemesebb, mint a máltai ratatouille, a „Kapunata”. Ez paradicsomból, zöldpaprikából, padlizsánból és hagymából készül. Ideális grillhúsok mellé.
Igazi mediterrán és egyben máltai csemege az olívaolajos, paradicsomos kenyér, a „hobz biz-zejt”. Ízlés szerint fogyasztható tonhallal, kapribogyóval, olívabogyóval, fokhagymával, borssal, sóval.
Az édesszájúak sem maradnak éhen a szigeteken. Nem szabad kihagyni a máltai olajban sült datolyás süteményt, az „imqaret”-et. A boltok pultjai roskadoznak a különféle fügés, datolyás és mandulás süteményektől és kekszektől. A máltaiak azonban nem kedvelik annyira a főzött és sült édességeket, sokkal inkább a krémeket (nem friss tejszínből, mert az a melegben gyorsan romlik) és a fagylaltot.
Végül, de nem utolsósorban a máltai italvilág: a borok relatív olcsók, de vannak köztük igen jó fajták. Sört is isznak, elsősorban a hazai világos fajtákat. De nem csak alkoholos italokban remekelnek. Nem próbált máltai ízeket az, aki nem ivott egy jó hideg Kinnie-t. Kicsit kesernyés, gyógynövényeket tartalmazó frissítő. Semmihez sem hasonlítható, bár egyes magyar turistákat a hazánkban gyógyszerként ismert „Fagiforra” emlékezteti…
A máltai konyha, mint látható, igen változatos. Mindenki talál benne olyat, amit szeret, vagy megszerethet. Az éttermek széles választékkal igyekeznek a nehéz helyzetben lévő turisták választását „megkönynyíteni”, de érdemes a pincérek javaslatát megfogadni, szinte mindig bejön.
