Az állam által fenntartott, a munkanélküliség enyhítését célul kitűző szervezet, más néven munkaügyi központ. Díjmentesen szolgáltat mindkét fél részére, mégpedig úgy, hogy az adatbázisukban szereplő személyeket a beérkező igények függvényében kiközvetíti ki a munkáltatókhoz. Az adatbázisba úgy kell bekerülni, hogy az álláskereső személyesen felkeresi az egyik munkaügyi központot. A munkanélküli-segély igénylésének egyik feltétele a számítógépes nyilvántartásba vétel.
Szakszervezeti munkaerő-közvetítő
Hasonlóan az állami munkaközvetítőhöz, a különböző szakszervezetek is fenntartanak ezzel foglalkozó szolgálatot, amely szintén számítógépes nyilvántartás alapján működik. Általában a szakszervezeti tagok számára díjmentes, a munkáltató a szolgáltatásért a felvett dolgozó egyhavi munkabérének megfelelő járulékot fizet.
Magán-munkaközvetítők
A telefonon (vagy főként interneten) beérkező igények alapján meghirdetik az állást a munkáltatók nevében, majd a jelentkezők minimális szűrése után elküldik őket a megbízóhoz. Másik módszerük, hogy a számítógépes adatbankjukból keresnek a felmerülő igényeknek megfelelő jelöltet. A szolgáltatásukért általában csak a munkaadótól kérnek – a munkavállaló éves jövedelmének 10-15 százalékának megfelelő – közvetítői díjat, de előfordul, hogy sikeres toborzás esetén a munkavállalónak is fizetnie kell, az egyhavi munkabérének megfelelő összeget.
Internetes munkaközvetítők
Ezekhez a szolgáltatókhoz ingyenesen küldhetik el önéletrajzaikat a munkát keresők, amelyeket azok egy bizonyos oldalon tárolnak, és megpróbálják összekötni a beérkező munkáltatói igényekkel. Főként frissen végzettek, kezdők számára jelenthet potenciáli esélyt, vagy azoknak, akiktől nem ál távol a több hónapos külföldi munka.
Személyzeti tanácsadó
A széles körű, megalapozottabb munkaerő-piaci ismeretekkel, kapcsolatokkal rendelkező tanácsadók főként hirdetéses keresést, valamint adatbankból történő kiválasztást alkalmaznak. Kiválasztási módszerként szívesen veszik igénybe az állásinterjúkat, valamint a különböző pszichológiai teszteket, és grafológiai elemzéseket. Nagyrészt sikerdíjért dolgoznak, a felvett munkatárs éves jövedelmének kb. 20 százalékát kitevő egyszeri díjat csak akkor kapják meg, ha a megfelelő jelöltet sikerült megtalálniuk, akik néhány hónapon keresztül már bizonyítottak is új munkahelyükön. Ez a módszer közepesen vagy magasan kvalifikált munkatársak számára kecsegtet sikerrel, főként akkor, ha több tanácsadónál is jelentkeznek.
Fejvadász
Sokkal többen hívják magukat fejvadászcégnek, mint amennyien valójában vannak a hazai munkaerőpiacon. A fejvadászokat az különbözteti meg az egyéb munkaközvetítő és toborzóirodáktól, hogy elsősorban rendkívül nehezen betölthető, különleges, leginkább felsővezetői pozíciók jelöltjeinek felkutatását vállalják. Módszerük az, hogy a megbízó cégtől ún. pozícióleírást kérnek be, amely tartalmazza a vállalat bemutatását, munkaköri leírást, követelményrendszert, javadalmazási feltételeket. Ennek birtokában a fejvadász közvetlen személyes megkeresés (elcsábítás), valamint beajánlás útján próbálja megkeresni a legmegfelelőbb munkatársat. Egyátalán nem hirdetnek, vagy ha mégis, akkor ezt névtelenül teszik. Elsődleges szűrési módszerük, hogy csak az adott területen már sikeres szakembereket keresik meg, akiket azután többszöri struktuált interjúk, valamint referenciák ellenőrzésével választanak ki. Nem sikerdíjért dolgoznak, a megbízási díjat vagy fix összegben, vagy a felvett munkatárs éves jövedelmének bizonyos – akár 40 – százalékában határozzák meg. Magasan kvalifikált, nyelveket beszélő munkatársakat keresnek, főként felsővezetői pozíciókba.