A védett márkanevek jegyzékébe kerülés főként a tradicionális gyártási folyamatok megtartását segíti elő. A hagyományos juhtúró gyártásának az alapját a nem kezelt juhtej képezi. Belőle először gomolyatúró készül, és azt a brindzakészítőben jellegzetes ízű, lágy sós anyaggá dolgozzák, amely külföldön „Liptói sajt“ vagy Liptauer néven ismert. A brindzát a szlovák nemzeti eledelnek számító juhtúrós vagy brindzás galuska készítésére is használják.
Az első védett márkanévvel ellátott szlovák termék a szakolcai kürtőskalács (Skalický trdelník) volt, azonban további szlovák sajtok is pályáznak rá, hogy bekerüljenek a jegyzékbe. Ilyen például a párolt juhsajt (parenica), az ostyepka (oštiepok) vagy a zázrivai sajtkorbács (zázrivský korbáčik). (Szlovák Idegenforgalmi Hivatal)
