Történetem rövid összefoglalója így hangzik: hosszan utaztam, majd Szibériába érkezve gyalogoltam, egy rövid pihenőt követően pedig dolgoztam. Ismerőseim szerint ez erősen emlékeztet a malenykij robot történetére. De nem erről van szó, és nem is Sztrogoff Mihály kalandjainak folytatását kívánom megírni. Évek óta kapok meghívást a szibériai gyógyhely, Belokuricha őszi egészségturisztikai konferenciájára. Eközben kialakult egy jó kis szakértői csapat, akik egy részével idén úgy döntöttünk, hogy a konferencia előtt néhány napot rászánunk arra, hogy felfedezzük az Altajt, Szibéria egyik legszebb régióját. A négy embert egy dolog köti össze, az egészségturizmus iránti őszinte rajongás. Így kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy látogassunk meg olyan létesítményeket, amelyek az Altaj természetes gyógytényezőire építenek. Ez utóbbi fogalom alatt nemcsak a nálunk megszokott gyógyvizet, gyógyiszapot, gyógygázt és klímát értik, hanem a gyógyhatású füveket, a mézet, a hidegen sajtolt bioolajokat, a természetes alapú gyógyhatású készítményeket és a nálunk ismeretlen gyógykészítményeket, amelyeket a szibériai szarvas agancsából állítanak elő.

A mi fogalmaink szerinti gyógykúrákat a szanatóriumok kínálják, míg az egyéb természetes gyógytényezőket az úgynevezett ökoszálláshelyek. Ez utóbbiakból választottunk kettőt. Ha összegezni szeretném a választásunk tanulságát, akkor megerősítést kaptam azzal kapcsolatosan, amit az utóbbi időben az egyik legfontosabb dolognak tartok az egészségturizmusban: az egységes – lehetőleg nemzetközi – standardok fontosságát. Mindkét szálláshelyet az internetről választottuk, mindkettő – ha más-más módon is – vonzónak tűnt. Ám míg az első szálláshely kínálata messze elmaradt a weboldalon ígértektől, addig a másik messze túlteljesítette. Mivel Oroszországban nincs kötelező besorolásuk a szálláshelyeknek, objektív kiindulópont sincs az előzetes megítélésre. Viszont mindkettő igen tanulságos volt.

ÖKOTÚRA, SÁRDAGASZTÁS

Moszkvából elrepültünk Barnaulba, majd onnan autóval folytattuk utunkat délre, a mongol határ közelében fekvő ökoturisztikai központ felé. Alig hétórás autózás után megérkeztünk egy pontra, ahonnan utunkat már csak gyalog folytathattuk. Átkeltünk egy folyón, majd csomagjainkkal megrakodva megindultunk a tajgában. A szálláshelyünkig hét-nyolc kiÖkoturizmus lométert kellett gyalogolnunk, ami nem tűnik ijesztőnek, de itt nincs kitaposott ösvény, csak a vad, burjánzó természet és az őszi esők által feláztatott talaj. Viszont cserébe útközben korlátlan a svédasztal: gombák, bogyók, gyógyfüvek, ehhez pedig egy olyan házigazda, aki ismert minden bokrot és ehető növényt.

Huszonnégy órányi utazás és nem alvás után a fásultság miatt nem ért sokként, hogy a weboldalon közölt vonzó fotók messze nem fedik a valóságot. A jurta helyett kaptunk egy sátrat, mosdás a folyóban, vacsora a család aprócska, földbe vájt kunyhójában. Cserébe viszont harapni való levegő fogadott, csend és olyan csillagos ég, amelyről mi, fényszennyezésben élő városiak nem is álmodhatunk. Reggel örömmel ölelgettem a kézzel őrölt kávéból készült reggeli italomat, bár bátorkodtam megjegyezni, hogy én tejjel iszom a kávémat. A háziaknak ez sem jelentett kihívást, odavezették a kecskét, és a tejet belefejték a poharamba. Innentől nem volt több kívánságom.

Megvitatva a tapasztaltakat útitársaimmal abban megegyezett a véleményünk, hogy az ökoturizmus nem keverendő össze a civilizációból való kivonulással, illetve amennyiben valaki mégis erre vágyik, a saját igényeit ne keverje össze egy turista igényeivel. Szibéria – és különösen az Altaj – valóban ideális helyszíne lehet az ökoturizmusnak, hiszen gyéren lakott, a természet gyakorlatilag érintetlen, a tájkép változatos, a helyiek valóban harmóniában élnek a természettel. Az Altaj a különleges élményekre vágyó turisták paradicsoma lehetne, ráadásul a rubel gyengülésével árban is versenyképessé vált. Azonban éppen a desztináció ismeretlen volta miatt a jól kidolgozott és folyamatosan ellenőrzött minőségi standardok és az erre épülő marketingtevékenység elengedhetetlen.

AGANCSFÜRDŐ A SÁMÁNOKNÁL

Reggeli után folytattunk utunkat, immáron északra, az Altaj-hegyvidékre. Ha az Altajban a tajga elbűvölő, akkor a hegyvidéki rész egyszerűen lenyűgöző. A legenda szerint réges- régen egy távoli galaxisból földönkívüliek érkeztek a Földre. A legszebb helynek az Altaj hegyvidékét találták, le is telepedtek itt. Az ő utódaik élnek a mai napig ezen a területen. Részemről megértem a földönkívüliek ízlését. Itt a természet nemcsak ámulatba ejt, de gyógyít is. Számtalan gyógynövény terem itt, a folyók és patakok vize iható, a levegő kristálytiszta, a hely egészen különleges energetikával rendelkezik. A pravoszláv templomok és kolostorok mellett a mai napig létezik itt a sámánizmus. A sámánok legkülönlegesebb – és csak itt létező – gyógymódja az úgynevezett pantolechenije. A gyógymódban a gímszarvas növekedési szakaszban lévő, még meg nem csontosodott agancsát használják, amely biológiailag aktív anyagokban nagyon gazdag. Ebből készítenek különböző gyógyhatású készítményeket, de a legelterjedtebb a fürdőkúrában történő alkalmazása. Különleges eljárással dolgozzák fel az agancsot, amelyet utána kádfürdőben oldanak fel. Állítólag jó hatással van az immunrendszerre, az általános fizikai állapotra, a bőrre, méregteleníti a szervezetet, csökkenti a stressz káros hatásait, antidepresszánsként is kiváló. Többnyire komplex terápia részeként alkalmazzák.

CSAKRAKONTROLL AZ ÖKOSPAHOTELBEN

Következő úti célunk a Csemál melletti Marin-osztrov volt. Csemál egy kis falu a völgyben, amelyet kristálytiszta folyó szel át. Ennek a partján épült fel a szinte csak természetes anyagot felhasználó üdülő, amely öko-spa hotelként pozicionálja magát.

A szálláshely a világ bármely pontján megkapná a szolgáltatásai és a beépített anyagok minősége alapján a négycsillagos szállodai besorolást. Éttermének konyhája helyi termékeket dolgoz fel. A választék nem túl széles, de igazi házias konyhája van, amely minden szempontból megfelel az egészséges táplálkozás követelményeinek. Dietetikus állítja össze a menüt a fogyókúrázóknak, táplálékallergiában szenvedőknek és böjtölőknek. A gyógyászati központja teljes harmóniában ötvözi a keleti és a nyugati orvoslást a helyi természetes gyógytényezőkkel. Ide tartozik a klíma, az ivókúrára alkalmas ásványvíz, a helyi gyógyiszap, a gyógyteák és a méz is. Külön fitobár van, ahol megkóstolható és megvásárolható az Altaj-hegyvidéken termő gyógynövényekből készült számtalan teakeverék. Természetesen mindegyik esetében pontosan meghatározva a javallat és az ellenjavallat a fogyasztásra.

A legfontosabb gyógyhatású készítmény, amelyet alkalmaznak, a gímszarvas szarvából készített kivonat. A diagnosztikai és gyógyászati központban orvosok, masszőrök, kozmetikusok és dietetikusok dolgoznak. Többféle kúracsomagot kínálnak, van stresszkezelés, női és férfi meddőségi kezelés, családtervezés, tisztítókúra, valamint az 50+ korosztály egészségi állapotának felmérése és javítása. A komplex kúrák része a környéken történő túrázás, kerékpározás, a nordic walking. Az udvaron meditációs ösvényt alakítottak ki. Egészen különleges eljárás, hogy orvos ellenőrzi egy speciális berendezés segítségével a vendégek csakráinak állapotát. Ez a kezelés alatt folyamatosan zajlik, annak megfelelően alakítják a vendég életmódprogramját.

Az én csakráimat is ellenőrizték. A diagnózis alapján bennem tökéletes rend és béke uralkodik, ezen csak rontani lehet. Szerintem ez az Altaj hatása. Csak tudnak valamit ezek a földönkívüliek…