Nyilatkozatai során mindig hangsúlyozza, hogy ön csak egy a testületi tagok közül, ennek ellenére azért vannak jogai és kötelességei, amelyek megkülönböztetik a többi tagtól.
Formálisan valójában nincsenek ilyen jogaim, és nincs is olyan tag, akinek az én két tizennegyed szavazatomnál kevesebb lenne a testületben. [A testületen belüli szavazati arányokat a médiatörvény állapítja meg: kormánypárti és ellenzéki pártok, amelyek frakcióval rendelkeznek, egyenlő arányban kell, hogy részesüljenek. Jelenleg a testületi tagok száma miatt – két MSZP, egy Fidesz, egy KDNP és egy SZDSZ által delegált tag– kettővel kellett megszorozni a szavazatok számát, így kormányoldalnak és ellenzéknek egyaránt 6-6 szavazata van. – A Szerk.] De az igaz, hogy a dolgok eddig úgy alakultak, hogy amit én nagyon nem akartam, az nem ment át a testületen. Az elnök képviseli a testületet, és dolgozom azon, hogy az ORTT-nek legyen arca.

Akikkel beszéltem, azok egy része azt mondta, hogy a nagyobb nyilvánosság meg is nehezíti a testület munkáját.
Szerintem pedig ezzel egyszerűbbé vált a munka, másrészt a nyilvánosság előtt vállalhatatlan dolgokat értelemszerűen sokkal nehezebb megcsinálni. Sőt merem állítani, hogy az olyan típusú ügyek, amelyekbe az ORTT orrát korábban bele szokták verni, az utóbbi időben nincsenek, és ez nagyban köszönhető annak, hogy szó szerinti jegyzőkönyvek készülnek, amelyek aztán nyilvánossá válnak. Arról nem is beszélve, hogy nekem csak igen kis szavazatarányom van, tehát az is kellett, hogy más tagok ezekben a törekvésekben támogassanak.

Milyen ügyekre gondol pontosan, amelyek korábban voltak és most már nincsenek?
Az ORTT feladataitól távol eső dolgokra gondolok, amelyeket korábban támogattak. De nem tartanám illendőnek, hogy ezeket az ügyeket én most utólag kommentáljam.

A médiatörvény kimondja, hogy pártok delegálják a tagokat, de azok a jelölőktől függetlenül végezzék munkájukat. Ön korábban azt nyilatkozta, hogy egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy ezt betartassa. Mennyire sikerült ez?
Sajnos kevéssé, ugyanakkor a pártok belső mozgásai miatt elég nehéz rekonstruálni, hogy egy párt adott ügyben mit is gondol. Többször volt olyan érzésem, hogy semmit. Én nagyon szeretném, ha a külső befolyásolási szándékok, amelyek nem is feltétlenül korlátozódnak a pártakaratra, eltűnnének.

Milyen módszerrel lehetne úgy tagokat delegálni a testületbe, hogy ne érvényesüljön külső akarat a munkájukban?
Sokféle lehetőség felmerült, de nem is azt tartom feltétlenül problémának, hogy pártok jelölnek tagokat. Normális demokráciákban ez a befolyásolás abban merül ki, hogy a pártok a számukra szimpatikus filozófiákat valló szakembereket küldenek az ilyen és ehhez hasonló szervezetekbe.

Milyen az az új médiatörvény, amely az ORTT szempontjából elfogadható lenne az ön számára?
Egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy a belátható idők végéig szükség lenne az ORTT-re. Egyelőre azonban európai uniós követelmény, hogy ilyen intézmény legyen. Arról a vitáról, hogy konvergens – a Nemzeti Hírközlési Hatósággal összevont – intézményre van-e szükség vagy sem, azt gondolom, hogy gumicsont: így is lehet jól dolgozni, meg úgy is, mint ahogy rosszul is. A magyar viszonyok között én személyesen egyébként jobbnak tartanám, ha egymástól szétválasztott, kisebb, jól működő intézmények lennének, mert a túlzott hatalomkoncentráció még soha nem tett jót ebben az országban. Én még az ORTT tevékenységeit is szétválasztanám: a pénzosztó feladatokat teljesen külön kellene kezelni a hatósági feladatoktól. A műsorszolgáltatókkal szemben az ORTT-nek kizárólag hatóságként kellene megjelennie; én elvinném innen a pénzt, mert ahol pénz van, ott fennáll a züllés veszélye. Nem baj, ha van pénzosztó szervezet, de akkor az foglalkozzon kizárólag azzal.

Az RTL Klub és a Tv2 csak azért állapodott meg az ORTT-vel abban, hogy visszafogják magukat a délutáni beszélgetős műsorok szerkesztése során mert Önök eddig példa nélküli, 12 órás elsötétítéssel büntették a csatornákat?
Kizárólag ezért. És ez is azt mutatja, hogy ez jó döntés volt a részünkről.

Miért lett 12 órás büntetés, amikor az önök jogi irodája csupán két órás elsötétítést javasolt?
Az iroda egy vágányon halad, de ha látják a munkatársak, hogy a testület szigorúbb büntetéseket is hajlandó kiszabni, akkor követni fognak minket.

Csak a beszélgetős műsorok miatt volna érdemes a tévéknek ilyen típusú együttműködésbe belemenni?
Nem, sokkal szélesebb területen lehetne ezt folytatni. Vannak egyébként törekvések az önszabályozás megvalósítására: a nagyon rossz médiatörvény-tervezetekre válaszul megalakult például a Médiaparlament, amely civil szervezetként a médiáért érdeklődő magánszemélyek és érintett cégek valamint szervezetek gyűjtőhelye.

Kérdés, hogy mire mennek: minél több ilyen szervezet van, annál lassabban halad a munka.
Elképzelhető, de ez egyelőre csupán egy fórum, ahol a különböző szereplők beszélgetnek egymással. Nyugat-Európában az önszabályozás az uralkodó trend, amit én nagyon pártolok. A hatóság vonuljon kicsit hátrébb, és az ügyek nagy részét egy önszabályozó szervezet oldja meg. Ezekkel a beszélgetős műsorokkal kapcsolatban azt találták ki a csatornák, hogy a német viselkedési mintákat követik a jövőben. Nagyon jó lett volna, ha ez előbb eszükbe jut, úgy látszik a 12 órás elsötétítés kellett hozzá, hogy megvilágosodjanak. Az is jó lenne, ha őszintén gondolnák.

{video|id=648|width=425|height=344}

Kiszámolta valaki az ORTT-n belül, hogy a testület fent említett döntése mekkora kiesést jelentett a csatornák bevételében?
Nem tudnék pontos számot mondani, de jelentős érvágást.

Egy másik, elég nagy figyelmet kapott ügy, amiben az ORTT az elmúlt hetekben lépett, az a betelefonálós nyereményműsorokkal kapcsolatos szigorítás. [Az interaktív nyereményjátékokra vonatkozó jogi minősítést az ORTT szeptember 3.-án változtatta meg, a hónap végétől ezek a műsorszámok televíziós vásárlásnak minősülnek – A Szerk.] A tévétársaságokat, úgy tűnik, meglepte ez a fejlemény, hirtelen nem is nagyon tudták, hogyan érinti majd őket a szigorúbb fellépés.
Ezek a műsorok új megítélés alá esnek, aminek az az értelme, hogy megpróbáljuk megakadályozni a nézők átverését, amit korábban sajnos nem sikerült elérni, pedig ez ügyben tiszteletreméltó erőfeszítéseket tett a Gazdasági Versenyhivatal is.

Hajlandóak lesznek a csatornák betartani ezt a határozatot?
Ez nem hajlandóság kérdése. Ha a hatóság változtat a joggyakorlatán, akkor, ha ezzel nem értenek egyet, csak a bíróságban reménykedhetnek a tévétársaságok. Ha nem hajtják végre a hatóság döntéseit, elmehetnek a bíróságra, ahol esetleg majd nekik adnak igazat. Kíváncsi vagyok a végére, mert az európai joggyakorlatban is a hatóságok alapproblémája, hogy milyen módon tudják korlátozni a betelefonálós műsorokat. A luxemburgi bíróság most egy érdekes lehetőséget adott: ezeket a műsorokat televíziós vásárlásnak lehet minősíteni. És így már a médiatörvény fellépési lehetőségeket biztosít a hatóság számára.

Mekkora változást hoz ez a határozat?
Jelentőset, ugyanis kimondja, hogy egy csatorna összesen naponta két óra ilyen típusú tartalmat sugározhat, maximum nyolcszor, ha egy műsor nem rövidebb 15 percnél. Ha rövidebb, akkor az beleszámít a csatornák rendelkezésére álló reklámidőbe. Ami pedig nem mellékes, az az, hogy a bevétel hat százalékát magyar gyártású filmekre kell fordítani. És ami mindezeknél is fontosabb, hogy a vásárlók megtévesztésére tett kísérletek ezentúl számon kérhetőek lesznek.

Az egyik fontos téma, amivel az ősszel foglalkozni akar a testület, az éppen az ORTT támogatási struktúrájának az átgondolása, ugye?
Ez ettől némileg független probléma, ugyanis az az összeg, amiről az imént beszéltünk, nem az ORTT-hez kerül, és sajnos a csatornák kijátszhatják a szabályokat és készíthetnek belőle szappanoperákat is. Szép is lenne, ha mondjuk a Magyar Mozgókép Közalapítvány kapná meg majd az összeget, de ehhez sajnos törvényt kellene módosítani.

Nem megkésett lépés a tematikus csatornák indításának engedélyeztetése az országos kereskedelmi adók részére a műsorszolgáltatási szerződések módosítása során?
A digitális korban teljesen jogos igénynek tartom, hogy saját néven és jogon indíthassanak további csatornákat az országos kereskedelmi televíziók. Abban azért nem az ORTT a hibás, hogy ez ilyen későn valósulhat meg. Hiszen a szerződésmódosítási tárgyalások során a műsorszolgáltatók, ügyesen élnek az árukapcsolás technikájával, tehát több témával fordulnak egyszerre a testülethez.

A műsorszolgáltatóknak egyébként vannak jogos és ésszerű igényeik. A csatornaindítási joggal kapcsolatban nekem az volt az álláspontom, hogy ezt a testületnek engednie kell. Ehhez képest volt ezt ellenező vélemény is, pusztán azon az alapon, hogy semmiben ne szolgáljuk ki a kereskedelmi tévék kéréseit, igényeit. [A témáról lásd cikkünket az 56. oldalon! – A Szerk.]

Volt olyan nyilatkozata, amelyben arról beszélt, versenyképessé kell tenni Magyarországot a műsorszolgáltatók számára. Tudatos folyamat, hogy most belementek a saját csatornák indításába, később pedig akár a törvényhozás is tesz lépéseket abba az irányba, hogy a műsorszolgáltatók lehetőleg „hazatérjenek”?
Az én benyomásom szerint a műsorszolgáltatók nem a magas díjak, hanem a közszolgálati kötelezettségek és a kiskorúakat védelmező szabályok miatt mennek el Magyarországról. Híradót készíteni borzasztó költséges vállalkozás, ha pedig egy műsorszolgáltató otthagyja a magyar joghatóságot, akkor nem lesz ez kötelező neki.

Viszont szerintem az nagyon jó, ha a könnyűzenei rádiók és azok a televíziók is, amelyek távol állnak a közéleti témáktól, rendszeresen adnak valami tájékoztatást a világ dolgairól. A magyar állampolgárok egy olyan országban élnek, amely rettenetesen függ az őt körülvevő világtól minden értelemben. A hazai közéleti és a nemzetközi eseményekről kapjon az is hírt, aki soha nem néz közszolgálati televíziót, mert nem érdekli. A magyar joghatóságot csak új médiatörvénnyel tehetjük vonzóbbá, de látszik, ennek is van ára.

Hogyan lehet megakadályozni, hogy ne „izomból” szülessen majd meg a következő médiatörvény?
Sehogy. Csak a társadalom teheti ezt meg, amikor négyévente parlamenti választásokat tartanak. Ha meglesz a kétharmados többség, akkor olyan médiatörvényt fogad el, amilyet akar, természetesen az alkotmányos kereteken belül. Ugyanakkor az a médiatörvény, amely mögött ötpárti konszenzus volt, nem mehetett volna át az Alkotmánybíróságon. Az új médiatörvény elfogadásának három korlátja van: maguk a választók, a sajtó nyilvánossága és az Alkotmánybíróság. Nyilván senki nem érdekelt egy újabb médiaháborúban, és vélhetően mindenki tanul a saját és mások korábbi hibáiból.

Online és offline tartalmak között egyre vékonyabb a határ, a médiakonvergencia hatással van a szabályozásra is. Hol lesz majd a határ a tévés és a netes tartalmak között?
Itt megint csak az új médiatörvény szerepéről beszélünk. Az Európai Unióban az a trend, hogy az a televízió, ami hasonlít arra, amit most televíziózáson értünk és azokra a médiahatóságok hatásköre ki fog terjedni, függetlenül attól, hogy milyen platformról érkezik a programjuk. A fogyasztó szempontjából ez totálisan érdektelen, a mai magyar fogyasztók jelentős hányada sem tudja szerintem, hogy most kábelen, telefonon vagy más eszközön keresztül kapja az adást. Technológia és platformsemleges szabályozás kell.

Többször az ORTT sikereként értékelte, hogy sikerült kiírni az országos földi rádiós kereskedelmi frekvenciákra szóló pályázatot, amelyeknek jelenlegi koncessziós szerződései novemberben járnak le. A testület határozatát különvéleményében élesen bírálta Szalai Annamária, a Fidesz által delegált tag, aki szerint egy eljárási hiba miatt a testület tulajdonképpen általános felhatalmazást adott az ORTT irodájának arra, hogy a frekvenciapályázatot megszövegezze. Ön kiadott egy indoklást szeptember elején, amelyben kifejtette ugyan, hogy miért tartja fontosnak a pályázat kiírását, de Szalai Annamária konkrét felvetéseire nem válaszolt. Miért?
Ne haragudjon, de erre hadd ne válaszoljak most se. A testületi tagok helytelen vagy téves megállapításait nem szeretném kommentálni.

A médiatörvény szerint a frekvenciapályázatok előtt el kellett volna készíteni az ORTT-nek a frekvenciagazdálkodási tervét.
Réges-régen el kellett volna készíteni. Amióta itt vagyok, azóta szorgalmazom, hogy ez készüljön el, de ennek a pályázatnak a kiírását a frekvenciagazdálkodási koncepció kevésbé érinti, mivel a törvény maga rendelkezik ezekről a földi frekvenciákról. Egy elfogadott frekvenciagazdálkodási koncepció megléte esetén nehezen képzelhető el, hogy egy olyan kulturális és regionális központnak, mint amilyen Pécs, ne legyen talk-rádiója.

A szeptember elején kiadott indoklásában kitért arra: nem tartja szerencsésnek, hogy konzorciumok is indulhatnak a pályázaton. Miért?
Mert kockázatosnak tartom, hiszen a konzorcium alkalmi, jogilag nem egységes társulás. Maga a pályázati anyag kompromisszum eredménye, de alkalmas arra, hogy jó döntést hozzon a testület. Egy konzorcium bármilyen alkalmi szerveződés lehet.

Ön ugyanabban a dokumentumban kifejtette, hogy a nyertes pályázók által fizetendő műsorszolgáltatási díj – a 350 millió forintos éves minimális díj beépítésével – magasabb lesz, mint az országos kereskedelmi rádiók által jelenleg fizetett díj, ugyanakkor a díj mértékének meghatározási módja – nettó árbevételhez kötése – azt szolgálja, hogy ez a teher ne szakadjon el az adott vállalkozás tényleges gazdasági teljesítményétől és piaci helyzetétől. A kiírásban szereplő összegek hogyan jöttek ki?
Időbeli számítások alapján jutottunk ezekre a számokra. Készítettünk tanulmányokat és az irodánk is végzett ezzel kapcsolatos számításokat. Ügyes gazdálkodással teljesíthetőnek tartjuk azt, ami a pályázati kiírásban szerepel.

Van vészforgatókönyvük arra az esetre, ha kicsúsznának a határidőből? [Az, hogy mely társaságok pályáznak a frekvenciákra, lapunk nyomdába kerülése után, szeptember 28-án derült ki. – A Szerk.]
Az a vészforgatókönyvünk, hogy szülessen addig döntés. Persze néhányan olyan helyzetben vannak, hogy akadályozni tudják az eredményességet.