A hazánkban is élt gyapjas mamut a legújabb kutatások szerint közeli rokona volt a mai indiai elefántnak. Abban is megegyeznek a szakemberek, hogy Európából mintegy tízezer esztendeje a mamutok azért tűntek el, mert kiirtotta őket az ősember. Csupán egy kis testű mamut faj tudott ideig-óráig dacolni fajunkkal, ő még négyezer évvel ezelőtt is előfordult Ázsiai északi területein. Vagy netán tovább is fennmaradt? Ugyanis egy Kr.e. IX.-VIII. századi észak-kaukázusi szkíta fejedelmi sírból származó harci szekercén egy olyan elefánt látható, amelynek hosszú bundája van…
Mai elefántok
Ma három elefántféle él planétánkon; az indiai vagy más néven ázsiai elefánt, az afrikai szavannaelefánt, és az afrikai erdei elefánt. Nem is olyan régen Ázsiában a mai Irak és Irán területétől Kínáig éltek elefántok, de napjainkra már csak jóval kisebb területen fordultak elő - és lassan onnan is eltünedeztek. Egy évszázada még mintegy 250 ezer ormányos élt Elő-és Hátsó-Indiában, ma ez a szám mindössze 35 000-50 000 példány.
Az afrikai elefánt helyzete sem sokkal rózsásabb. Becslések szerint a XIX. század elején még 27 millió elefánt élt a fekete kontinensen, 1979-ben már csak 1, 34 millió, míg tíz évvel később csupán 625 ezer egyed élt vadon ugyanott. Az afrikai elefántok számának csökkenése leginkább a legális és az illegális vadászatra vezethető vissza. Az elefántcsontra az ókor óta szüksége volt az embernek, s ahogy nőtt az emberi népesség, úgy kellett egyre több „fehér arany”. Készültek belőle dísztárgyak, sakkfigurák, biliárdgolyók, zongorabillentyűk, sőt, még protézisek is.
Emellett az elefántok az ember túlnépesedése miatt elvesztették az élőhelyüket, hiszen például csak Indiában ma már több mint egymilliárdan élnek! Az ormányosok étvágya pedig hatalmas, s mivel alig van már dzsungel, ha megéheznek, az ültetvényeket látogatják meg. Ekkor persze összetűzésbe kerülnek a gazdálkodókkal, és nem nehéz kitalálni, hogy ki húzza a rövidebbet… Afrikában is hasonló a helyzet. Igaz, a hatalmasnak tűnő nemzeti parkokban látszólag jól elvannak, ám mivel hamar felélik az ottani növényzetet, sokan éhen pusztulnak a száraz évszakban.
Bajtársaink voltak
Az indiai elefántot gyakran használták hadi célokra is. Bevetették őket például Kr.e. 326-ban a híres macedón uralkodó, Nagy Sándor ellen – igaz sikertelenül. Ugyanis a hódító katonái sem voltak restek, amikor egy észak-indiai fejedelem ormányosokkal növelte harci erejét. Megsebezték, megijesztették az elefántokat, erre az addig békés állatok dühbe gurultak és legázoltak mindenkit, aki az útjukba került. Jobbára saját katonáikat…
Anglia meghódítása is részben elefántokkal történt. A rómaiak ugyanis nyolc elefántot is behajóztak a szigetországba, melyek láttán a britek hanyatt-homlok menekültek. S ne feledkezzünk meg Hannibál (Kr.e. 247-183) afrikai elefántjairól sem. Róma ellen eredetileg 37 elefántot vitt magával, de amikor átkelt az Arno folyón, már csak egyetlen egyed maradt, s ő is hamarosan elpusztult. Hannibál több csatát megnyert, de a háborút elveszítette. Talán másképp alakult volna minden, ha a karthágói hadvezér elefántjai életben maradnak; a hatalmas trópusi állatokkal nem kellett volna erőltetni az átkelést az Alpokon.
Kevesen tudják, de a törökök is hoztak magukkal Magyarország meghódítására harci elefántokat. A második világháborúban pedig nem harci állatként, hanem a szállításokban és az építkezéseken dolgoztak ormányosok – például részt vettek a thaiföldi Kwai-folyó híres hídjának megépítésében. Az elefánt egyébként mintegy ötezer éve áll az ember szolgálatában – mégsem lett igazi háziállat belőle. Ugyanis tervszerűen sohasem tenyésztették, nemesítették, hanem az utánpótlást csaknem mindig a vadonból szerezték be. Ázsiában 1900-ban még 328 ezer elefánt dolgozott, napjainkban talán még 15 ezren lehetnek.
S hogy mire használták-használják őket? Útépítésre, teher- és személyszállításra, vadászatra, szántásra, őserdőirtásra. Ám ma már mindinkább kiszorítják őket a munkagépek. Azok fenntartása is olcsóbb, hiszen az elefántoknak nagy mennyiségű, megfelelő energiatartalmú ételre, sok-sok ivó- és fürdővízre, pihenőre, gondozóra stb. van szükségük…
A frissen befogott elefántokat hajdan igen kegyetlen módszerekkel törték be, a XX. század elejéig az elefántok 2/3 része nem élte túl az eseményt. Az utolsó ismert befogás az 1980-as években történt. Az afrikai elefánt épp úgy betörhető, megszelídíthető, mint az indiai. Ám mivel a fekete kontinens népeinek nem volt szükségük elefántokra, nem is fogták be őket.
Az elefántok jövője
Mivel az elefánt élőhely- és táplálék- konkurense az egyre szaporodó emberiségnek, jövője nem túl bíztató. Ha kis számban fenn is marad mindhárom faj, az leginkább csak a turistáknak lesz köszönhető, azoknak, akik fizetnek azért, hogy a még megmaradt élőhely foltokon, nemzeti parkokban megnézzék ezeket az óriásokat. Sajnos állatkertekben egyik faj sem szaporodik különösebben jól.
Időnként fellépő agresszivitása miatt kevés állatkert gondoz bikát, az állatkerti állomány elöregedőben van, emellett úgy tűnik, az indiai elefántok helyett egyre több helyen tartanak még gyakoribb afrikai szavannaelefántot. Szerencsére hazánkban az átlagosnál jobb az állatkerti elefántok helyzete, Budapesten az indiai, míg Nyíregyházán az afrikai fajt tenyésztik.
Fotók: a szerző felvételei.