2ht Ol­vas­tam va­la­hol, hogy a cip­ru­si­ak sér­tés­nek ve­szik, ha gö­rö­gök­nek ti­tu­lál­ják őket, ők cipriótáknak ne­ve­zik ma­gu­kat. Ön nyil­ván jól is­me­ri a né­pet. Igaz ez?

– Él azon a szi­ge­ten 700 ezer em­ber, akik­nek ősei és ők ma­guk is sok min­dent meg­él­tek, át­él­tek már az év­szá­zad­ok alatt – nem cso­da, hogy van egy­fé­le nem­ze­ti tu­da­tuk. De a cip­ru­si em­be­rek ugyan­olyan me­leg­szí­vű­ek, ked­ve­sek és ven­dég­sze­re­tők, akár­csak a Gö­rög­or­szág­ban élők. Azon­ban gon­dol­ja csak el: a föld­raj­zi adott­ság­ból ere­dő­en (hi­szen há­rom kon­ti­nens met­szés­pont­já­ban fek­szik a te­rü­let, ezért fon­tos ka­to­nai stra­té­gi­ai pont), an­­nyi­fé­le nép, nem­zet, kul­tú­ra át­gya­lo­golt már raj­tuk, hogy tar­ta­nak a meg­szál­lók­tól. Ma pél­dá­ul min­den­ki fél a tö­rök ura­lom mi­att. Hi­szen azt azért min­den cip­ru­si tud­ja, hogy egy­szer haj­da­nán már el­fog­lal­ták a tö­rö­kök a szi­ge­tet, és ott is ma­rad­tak 300 éven át. Ne­künk, ma­gya­rok­nak 150 év ju­tott, a szi­get­la­kók­nak pont a dup­lá­ja!

2ht Vi­szont a hír­adás­ok­ban az hall­ha­tó, hogy már a kö­zel­jö­vő­ben – épp az EU-ba lé­pés kap­csán – ta­lán meg­ol­dó­dik vég­re ez a prob­lé­ma, és Cip­rus is­mét egy­sé­ges lesz.

– Igen, eb­ben re­mény­ke­dik min­den­ki, na­gyon vár­ják az em­be­rek az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz csat­la­ko­zást. Hi­szen Cip­rus pont ve­lünk egy idő­ben lép be, és má­jus 1-je már kö­zel van. Azért ne gon­dol­ja, hogy a szi­ge­ten csak ez len­ne a té­ma. Nem ide­ges­ked­nek az em­be­rek, ha­nem min­den­ki vi­dá­man te­kint a jö­vő­be, va­gyis in­kább a má­ba. Ezt sze­re­tem kü­lön­ben ben­nük a leg­job­ban: ahogy él­nek, ahogy él­ve­zik az élet min­den pil­la­na­tát.

2ht Ne ha­ra­gud­jon, hogy ilyet mon­dok, de ön sok minden­nek ki­néz, csak dé­li tí­pus­nak nem.

– Meg is döb­ben­nek min­dig Cip­ru­son, ami­kor meg­szó­la­lok gö­rö­gül. Azt nem mond­hat­nám, hogy az ő nyel­vü­kön, mert a cip­ru­si di­a­lek­tust nem be­szé­lem, de hogy a gö­rög nyel­vet igen, ezen min­dig ala­po­san el­cso­dál­koz­nak.

2ht Mert sző­ke, fe­hér bőrű…

– Azon­ban be­lül, ér­zés­vi­lág­ban, in­kább a gö­rö­gök áll­nak kö­ze­lebb hoz­zám. Igaz, a né­me­tek­ben, amíg ott dol­goz­tam, na­gyon sze­ret­tem, hogy mi­lyen pre­cí­zek, ala­po­sak. Ha va­la­mit meg­ígér­nek, tű­zön-ví­zen át meg­va­ló­sít­ják. Vi­szont örül­tem, ami­kor meg­ke­res­tek a cip­ru­si­ak ez­zel az ál­lás­aján­lat­tal. Egy­részt azért, mert vég­re a gö­rög nyelv­tu­dást is hasz­no­sít­ha­tom, más­részt azért, mert a gö­rög kul­tú­ra, a tör­té­ne­lem min­dig is ér­de­kelt.

2ht Teg­nap lát­tam a té­vé­ben, amint a gö­rö­gök ott bo­tor­kál­nak a hir­te­len jött hó­esés­ben a vá­ro­sok ut­cá­in.

– Mert ez min­dig nagy szám, fő­leg Athén­ban, ahol né­ha fel­nő úgy egy nem­ze­dék, hogy szin­te so­sem lá­tott ha­vat. Amíg mi, a szü­le­im­mel négy évig ott él­tünk, ta­lán egy­szer, ha es­he­tett. Ilyen­kor a hely­zet az ut­cá­kon kész ka­taszt­ró­fa: min­den­ki hó­lán­cot tesz a nyá­ri gu­mi­val el­lá­tott ko­csik­ra, ki­ma­rad az áram, az uta­kat nem tisz­tít­ják. Hi­szen nin­cse­nek is hó­el­ta­ka­rí­tó gé­pek, ilyen zord idő­já­rás­ra ar­ra a vi­dé­ken nem ké­szül­nek fel, ez so­sem volt szo­kás.

2ht Ar­ról már be­szél­tünk, hogy Cip­rus nép­sze­rű­sí­té­sén dol­go­zik Ma­gyar­or­szá­gon. Mi még a mun­ká­ja?

– Min­den, ami eh­hez kap­cso­ló­dik: rek­lá­mok ké­szít­te­té­se, tu­risz­ti­kai vá­sá­ro­kon, ren­dez­vé­nye­ken va­ló rész­vé­tel, study-tourok szer­ve­zé­se az uta­zá­si iro­dák­nak és a saj­tó ré­szé­re, sze­mi­ná­ri­u­mok szer­ve­zé­se, a saj­tó­val a kap­cso­lat­tar­tás. Sze­re­tem ezt csi­nál­ni, mert ér­de­kes mun­ka, sok kre­a­ti­vi­tást igé­nyel, azon­ban, és ezt egy­ál­ta­lán nem pa­nasz­ként mon­dom, sok ez a fel­adat egye­dül. Ezért is örü­lök an­nak, hogy ha­ma­ro­san ket­ten le­szünk az iro­dá­ban. Így majd mó­dom lesz a tour-ope­rá­to­rok­hoz több­ször el­jut­ni, köz­vet­le­neb­bé vál­hat a kap­cso­lat­tar­tás, az in­for­má­cióát­adás. Több vá­sá­ron is je­len le­he­tünk, va­gyis Cip­rust jó­val mar­kán­sab­ban kép­vi­sel­het­jük, mint idá­ig egy szál ma­gam.

2ht Hor­vát óvo­dá­ba írat­ta be a gye­re­ke­it. Mi­ért nem gö­rög nyel­vű­be?

– Mert meg­ha­tá­ro­zó érv volt, hogy a lak­he­lyünk­höz kö­zel az in­téz­mény. Azon­ban ar­ról nem tet­tem le, hogy a lá­nyok ké­sőbb meg­ta­nul­ják ezt a cso­dá­la­tos nyel­vet. Mint ahogy ar­ról sem, hogy egy­szer majd mind­an­­nyi­an ott él­jünk. Ki­csit tá­vol a szü­lő­ha­zánk­tól, de együtt az ál­ta­lam sze­re­tett nép­pel. Vá­gó Ág­nes