2hT: A Matur januári közgyűlésén tartott elnöki beszámolója borúsra sikeredett. Miért?

L. M.: Általában nem azt érzem feladatomnak, hogy a megtörténtek ünneplésével vagy szépítésével foglalkozzam. Ami a magyar turizmus jelenlegi helyzetét illeti, joggal vagyok borúlátó. Évekig tartó turisztikai bevételnövekedés után 2002-ben 18 százalékkal, 2003-ban (3. negyedévi adat) 15 százalékkal csökkentek az ágazat eredményei. Növekedési tartalékaink a bevételek „kifehéredésével” kifogyni látszanak. Ha azt mondom, hogy ki vagyunk szolgáltatva a külső körülményeknek (iraki háború, SARS, nemzetközi terrorcselekmények), ezt nem felmentésnek, hanem elmarasztalásnak szánom. Ausztriában és még néhány, jól szervezett turizmussal rendelkező országban mindezek ellenére nőtt a forgalom és a bevétel.

2hT: Miben látja turizmusunk sebezhetőségének okait?

L. M.: Legkevésbé a turisztikai szolgáltatókat, főként a kis- és középvállalkozókat lehet hibáztatni. Ők úgy kerültek piaci versenyhelyzetbe, hogy nem jutottak kellő szakmai támogatáshoz. Az elsődleges felelősség a változó kormányzatoké. Elmulasztották, hogy saját példájukkal és az önkormányzatok szervezett oktatásával és támogatásával megteremtsék a turizmus fejlődésének átfogó szemléletű, koherens tervezésen nyugvó alapjait. A sikeres turizmus nem csak a vállalkozókon múlik; a turizmus olyan gazdasági ágazat, amely önmagában féllábas, és csak a terület természeti szépségeivel, épített és kulturális örökségeivel együtt, jó közlekedési feltételek és infrastrukturális háttér mellett lehet eredményes. Ebben már közösségi, önkormányzati és állami szerepvállalásra van szükség. Ennek összefüggő jogi, intézményi és szervezeti, sőt szemléleti háttere máig nem épült ki. Egy-egy részterület kiragadása, fejlesztése nem elegendő. Vannak országok és kistérségek, ahol már rájöttek, hogy a turizmus fejlesztése szinte mindennel összefügg, ezért megfelelő döntési súllyal veszik figyelembe a turizmus igényét, legyen szó az útépítésről, vagy az üzletek nyitva tartásáról.

2hT: Nem kellene nagyon messzire menni jó példáért. Ausztriában a szinte minden településtől kiinduló, alulról építkező hálózat valóban komplex marketingtevékenységet folytat. Egy szervezeten belül foglalkoznak a valós felméréseken alapuló termékkialakítással, az értékesítési csatornák kiépítésével, majd az ezekre épülő promócióval és pr-ral. Az önkormányzatok és a vállalkozók közösen kimunkált döntéseket hoznak. Javítja-e helyzetünket e tekintetben az uniós csatlakozás?

L. M.: 1999-ben jelent meg „Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz – Turizmus stratégia” címmel egy könyvem. Akkor még azt reméltem, hogy a turizmus címszó legkésőbb Magyarország belépésével bekerül az unió alapszerződéseibe, alkotmányába. Ez nem így történt, az uniónak ma sincs turizmuspolitikája, ezt a tagországokra bízza. A legfejlettebb EU-tagországok nem kívánnak egységes uniós szabályozást, globális működésű tour-operátoraik érdekei miatt sem. A mediterrán térség országai viszont – tekintettel fejletlenebb régióikra – kifejezetten támogatnák a turizmus érdekében megfogalmazott uniós politikát. Az újonnan csatlakozók ezt az oldalt erősítik. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy az EU nem támogatja a turizmus fejlődését, csak ezt nem átfogóan és folyamatosan teszi. Pénzügyileg a turizmus a legtöbb forrást a strukturális alapokból kapja, mert az EU regionális politikájának célja a régiók közötti különbségek mérsékelése, és sok térségben a kitörés egyetlen lehetséges módja éppen a turizmus fejlesztése. A fentiek tudatában turizmuspolitikánkat, az ennek végrehajtásához szükséges jogszabályi és intézményi kereteket magunknak kell, kellett volna már kialakítanunk.

2hT: Ön milyen stratégiát javasolt?

L. M.: Elmaradt fejlődésünk miatt a hazai turizmus az átlagosnál is jobban igényli az állami szerepvállalást mind a beruházások támogatásában, mind az összefüggő térségi turizmusszervező hálózat kialakításában. Versenyképességünk javítására és megőrzésére évi 25 milliárd forint állami támogatás biztosítását javasoltam, amely a vállalkozók többszörös nagyságú befektetését hozta/hozná magával. A Széchenyi tervben szakmánk meg is kapta a fejlesztésekhez szükséges támogatást (lásd gyógyfürdők és kongresszusi központok fejlesztése). Elmaradt viszont a fentebb említett állami feladatok teljesítése. Jelenleg nemcsak a megszorító intézkedések, de az átfogó, koherens jövőkép hiánya is sújtja a szakmát.