'

Sok országban tiporják két lábbal az emberi jogokat, de a civil szervezetek szerint a legnagyobb különbség az, hogy Burmában a visszaélések közvetlenül kapcsolódnak az idegenforgalomhoz. A 40 éve fennálló katonai junta 1988-ban nyitotta meg határait a nemzetközi idegenforgalom előtt, azóta 1,1 milliárd dollár értékben épített szállodákat és közlekedési infrastruktúrát – repteret, utakat, vasutakat – gyermekek és nők millióinak kényszermunkájával. A fejlesztések miatt egymillió embert telepítettek ki lakóhelyükről. A tengerparton élő nemzetiségeket erőszakkal a szárazföldre költöztették, hogy hagyományőrző programokkal szórakoztassák a turistákat. Burmában a lakosság fele, mintegy 24 millió ember él mérhetetlen szegénységben, míg az állam bevételeinek csaknem felét a hadsereg fenntartására költi, amelyben a világon a legmagasabb a gyermekek aránya. A katonai megfélemlítés részét képezi a nemzetiségi nők és gyermekek megerőszakolása és a több ezer politikai fogoly sanyargatása.

Civil présben

Az egykori gyarmatosító Nagy-Britannia a kezdetektől fogva élen járt a Burma elleni kereskedelmi és turisztikai embargók bevezetésében. Az 1991- ben alakult brit civil szervezet, a Burma Campaign UK az akkori külügyminiszterrel karöltve elsőként indított turisztikai bojkottot 1996-ban a Burma által meghirdetett turisztikai kampány ellenpontjaként a rezsim által immár több mint 11 éve fogva tartott burmai Aung San Suu Kyi asszony felszólítására. A '89-ben demokratikus választások útján elsöprő győzelmet arató, időközben Nobel-békedíjjal kitüntetett politikusnő házi őrizetéből kérte, és kéri a mai napig a turistákat, hogy addig ne keressék fel Burmát, amíg a jelenlegi rezsim van hatalmon, mivel jelenlétükkel legitimizálják a rendszert, és kiadásaikkal hozzájárulnak annak fenntartásához. A Burma Campaign UK, amelynek turisztikai antikampányához időközben az Európai Unió, az ENSZ, számos egyéb kormányközi szervezet és 2005-ben 70 nemzetközi hírességgel együtt Tony Blair brit miniszterelnök is csatlakozott, zéró toleranciát hirdet és gyakorol. Egyrészt távolmaradásra inti az utasokat, másrészt kíméletlen feketelistát állít fel a Burmával üzleti kapcsolatot tartó, főként nyugati és ázsiai társaságokról, legyen az ruhagyártó cég vagy utazásszervező. A rettegett lajstrom az elmúlt tíz évben tizedére zsugorodott, mivel a legtöbb multi, illetve turisztikai szolgáltató jó hírneve érdekében jobbnak látta kihátrálni a burmai piacról. Egyebek között az Austrian Airlines leányvállalata, a Lauda Air is, amely egyetlen légitársaságként működtetett közvetlen járatokat Európa és Burma között. A 2002-ben hiánytermékként megnyitott bécsi légihidat a heves nemzetközi tiltakozó kampány hatására 2005-ben be is zárta.

Menni, vagy maradni?

A Burma Campaign UK az útikalauzokat megjelentető ausztrál Lonely Planetet (LP) is bojkottálja, mivel úgy véli, hogy a kiadó 2000-ben megjelentett burmai útikalauzával támogatja az odautazást. A Lonely Planet elve az, hogy a tiltás, illetve nyomásgyakorlás helyett meghagyja a turistáknak a választás lehetőségét azzal, hogy felsorolja, milyen hátrányokkal és előnyökkel járhat látogatásuk a burmai lakosság számára. Ellenérvei megegyeznek a brit szervezet álláspontjával, az érvek között azonban megemlíti, hogy a felelős utazó kiadásainak 80 százaléka kerülhet a magánszektorba, főként a helyi kisvállalkozásokhoz. A Burma Campaign UK szerint elenyésző a turizmusból élő lakosság aránya Burmában, ezenkívül pedig olyan nagymértékű a korrupció, hogy megvan rá az esély, hogy a kisebb szálláshelyeken éjszakázva is az egyenruhás elit zsebét tömjük. Burma hivatalos statisztikái alapján évi 100 millió dolláros bevételre tesz szert az idegenforgalomból. A Lonely Planet szerint kevesebb a visszaélés azokon a területeken, ahol külföldiek is megfordulnak, a helyiekkel való kommunikáció pedig elősegítheti az izoláltság oldódását, a rendszer gyengülését. A Burma Campaign UK erre azt mondja, hogy a turistákkal a kelleténél többet beszélgető lakosságot börtönnel fenyegeti a kormány. Az LP weboldalán számos gyakorlati tanácsot is ad arra vonatkozóan, hogy a burmai utazás mellett döntők hogyan minimalizálhatják a diktatúra vezetőihez befolyó kiadásaikat.

Kerülni kell például a Myanmar Travel and Tours csomagtúráit és az általa szponzorált közlekedési eszközöket, a Yangon–Mandalay Express vonatait és a kompot Mandalay és Bagan között, valamint a Myanmar Airways (MA) járatait. Az Ethical Corporation Magazine az LPhez hasonlóan a lakosság bevételeinek maximalizálására törekvő felelős utaztatás rendszerének kiépítését javasolja Burmában, mivel úgy véli, ha eddig nem sikerült, a jövőben sem lehet globális embargóval térdre kényszeríteni a véres katonai juntát. Gazdasági elemzők, illetve olyan emberjogi szervezetek, mint az Amnesty International, továbbá civil kezdeményezések, mint a disszidens burmaiak által alakított Free Burma Coalition, ugyanerre a megállapításra jutottak és a nyugat stratégiaváltását sürgetik. Szerintük a szankciók csak megnehezítik és meghosszabbítják a lakosság szenvedéseit, a demokratikus állam megszületésére pedig nem látnak esélyt a gazdasági, intellektuális és politikai izoláltságba zárt Burmában.

Asszisztál a nyugat

Tény, hogy a nyugati világ kereskedelmi és turisztikai embargójának sikerét nagyban aláássa, hogy Kína, India és Thaiföld előszeretettel kereskedik a szén-hidrogénekben egyedülállóan gazdag Burmával, amelynek partjainál 2003-ban Dél-KeletÁzsia legnagyobb földgázlelőhelyére bukkantak. Csak az ott kitermelt készletekből idegenforgalmi adóbevételeinek több tízszeresét, évi 12-17 milliárd dollár hasznot fölöz le a burmai kormány, és akkor még nem beszéltünk sem a már korábban talált szén-hidrogén-telepekről, sem pedig a legújabb, 2006-os olaj- és földgázfelfedezésről.

De ha a fekete aranyról van szó, a Nyugat sem tartja magát az általa felállított játékszabályokhoz. A Burma elleni – tegyük hozzá – teljesen jogos össznépi kirohanás inkább tűnik látványos színjátéknak, mintsem valódi bojkottnak, ha azt vesszük, hogy az Európai Unió több országa és az Egyesült Államok szemérmesen szemet hunynak afölött, hogy olajvállalataik a mai napig jelentős szeletet hasítanak ki a burmai energiapiacból. A Burma Campaign UK 2006 őszén felelősségre vonta a brit kormányt, amiért az a képviselők és az ellenzéki pártok felszólítására sem akadályozza meg, hogy brit és más külföldi cégek, például a francia Total Oil és az amerikai UNOCAL, az Egyesült Királysághoz tartozó, adó- és offshore paradicsomként számon tartott Bermuda- szigeteken keresztül fektessenek be a burmai szén-hidrogén-üzletágba. Ezzel a bűnrészességgel a turisztikai bojkottot bőszen támogató Nagy-Britannia a második legnagyobb befektető Burmában, ahol a szigetország tengerentúli területein keresztül 1988 óta 1,2 milliárd dollár értékű beruházás valósult meg.

Mégis fejlődik a turizmus?

A kereskedelmi embargó ugyan felemás, de a tíz éve tartó idegenforgalmi bojkott mindenképpen sikeres – véli a Burma Campaign UK – tekintve, hogy a hotelek jelentős része főszezonban is mindössze 30 százalékos kihasználtsággal üzemel, és a Burmába érkezők 60 százaléka átszálló utas. A csendesóceáni utaztatókat tömörítő szövetség, a PATA viszont javuló tendenciákról számol be. 2004- ben nyolcéves rekordot döntött a Rangoonba érkező 223 ezres vendégforgalom, amely 10 százalékkal nőtt az azt megelőző évhez képest. A PATA vezetői a sors fintorának tekintik, hogy a diplomáciai és gazdasági elszigeteltség, illetve a nagyfokú katonai jelenlét az utóbbi öt évben csak kedvezett, és várhatóan a jövőben is kedvez majd Burma beutazó turizmusának, főként azzal, hogy az ázsiai országban nem kell terrorfenyegetéstől tartani, mint Balin vagy Thaiföldön.

A magyarok többen mennek

A Burma Campaign UK figyelmét elkerülhették a Burmába utaztató magyar cégek, mivel nevük nem szerepel a radikális szervezet feketelistáján. „Jóllehet, számuk a kereslethez igazodva egyre nő, lévén, hogy a hazai közönség, amely előtt csak negyed évszázada nyílt meg a világutazás lehetősége, lázasan igyekszik behozni a nyugati utazókkal szembeni lemaradását. Mivel azonban még viszonylag fiatal és kevéssé tudatos a kiutazási piac, sem a turisták, sem az utazásszervezők nem mérlegelik az etikus szempontokat az úti célok kiválasztásánál. Az irodák a Külügyminisztérium ajánlásait mindenesetre figyelembe veszik.” – mondta el lapunknak Molnár Gabriella, a MUISZ elnöke.

'