20 évvel ezelőtt, 1989. november 9-én nyíltak meg a berlini átkelők a tömegek előtt, megszűnt a német főváros 28 éven át tartó megosztottsága. A falat 1961-ben építették a keletnémet hatóságok, hogy megakadályozzák az NDK-ban élők Nyugatra menekülését. Az otromba és gyilkos fallal kettészelt Berlin a hidegháborús Európa szimbóluma volt, a fal leomlása, a város egyesítése pedig az európai egyesülés szimbóluma lett. A berlini fal első tégláját azonban nem Berlinben, hanem 1000 km-rel odébb, az osztrák–magyar határ keleti felén ütötték ki. A fal Magyarországon omlott le először: hazánk történelmi döntést hozott a nyugati határnyitással. De hosszú út vezetett idáig.

1945 után sok német számára Magyarország volt az az európai úti cél, ahol a legkevésbé kellett szembesülnie a Németország háborús bűnei miatti ellenérzésekkel. Magyarország a kádári konszolidációs időszak kezdetével, a '60-as évektől különleges szerepet vívott ki a szocialista táboron belül. Egyre inkább nyitott volt az ország a Nyugat, különösen az NSZK irányába. Ugyanakkor viszont sok NDK-állampolgárt a növekvő életszínvonal és a nagyobb fokú szabadság csalogatott Magyarországra, Budapestre, Szegedre és legkedveltebb úti célként a Balatonra. A természet szépsége, illetve a széles körű fogyasztási lehetőségek mellett sokuk számára egyedül itt nyílt lehetőség arra, hogy nyugati rokonaikkal találkozzanak. A szállodák és a kempingek parkolóiban VW-Bogár állt a Wartburg, a Trabant és a Mercedes mellett. De nemcsak a határok által egymástól elválasztott családok, barátok találkoztak, új, sok esetben egy életre szóló kapcsolatok is köttettek a Balatonnál.

Lányszöktetés Mercedes-szel

Az NDK-ban építésvezetőként dolgozó Catrin és az NSZK-ban élő Dieter Hennecke is kihasználta a Magyarország nyújtotta páratlan lehetőséget. A két fiatal 1983-ban a lipcsei vásáron ismerkedett össze, szerelem volt ez első látásra. Egy év múlva, 1984-ben találkoztak újra Magyarországon. Néhány szép nap eltöltése után Dieter elbújtatta Catrint az autószerelő barátja által átépített Mercedes gépkocsija csomagtartójába. „Be kellett bújnom az üzemanyagtartály helyére, mert a póttank a pótkerék helyére volt beépítve” – emlékszik vissza Catrin. 1984. decemberének utolsó napjaiban indultak el Ausztria felé. A határon megállították őket, még a csomagtartót is átvizsgálták, de nem vették észre a lányt. Így Ausztrián keresztül tovább tudtak utazni Dieter szülővárosába, Alsó-Szászországba. Az egykori szerelmesek a mai napig minden évben legalább egyszer ellátogatnak hozzánk. Az idén augusztusban jártak nálunk, és bár az időjárást forrónak találták, nagyon jól érezték magukat. Nem szeretnék megszakítani a hagyományt, amelyet 16 éve ápolnak, mert számukra Magyarország továbbra is vonzó. „Mindig szívesen és barátságosan fogadtak eddig bennünket, bárhol is jártunk. Azonban el kell mondanom, hogy sokan talán azért nem jönnek Németországból, mert Magyarország nem tartozik többé az olcsó országok közé. Ha összehasonlítjuk az árakat öt éves viszonylatban, akkor megértjük, hogy miről van szó” – mondja Catrin.

Miért fogynak a német turisták?

Mutsch József, a Mutsch Ungarn Reisen igazgatója szerint is azért nehéz ma Magyarországot eladni a németek turistáknak, mert már nem tartozik az olcsó desztinációk közé. Olaszország, Törökország és Görögország megelőznek bennünket pénztárcakímélő ajánlataikkal. „Én a megoldást az adóterhek csökkentésében látom, hiszen nagyon felszöktek az árak az utóbbi években, további hátrány, hogy nincsenek charterjáratok Nyugat- Magyarországra” – mondja Mutsch, aki cége sikerét abban látja, hogy komplett csomagokat – amelyekben benne van a repülőút, a szállás és a gyógykúra – kínál a német vendégeknek.

Mások szerint a rendszerváltás környékén sikerült eljátszanunk a német vendégkör bizalmát az alacsony nívójú, a vendégeket gyakran „lehúzó” kiszolgálással. A Balatont nem szándékosan ugyan, de sikerült bepozicionálnunk az olcsó, de rossz minőségű kategóriába. Az utóbbi évtizedben azonban változás történt ezen a téren is.

„A Balatonon az utóbbi évek során sok turisztikai termék esetében történt elengedhetetlen termékfejlesztés. Most újra kell pozicionálnunk, és ár-érték arányos desztinációként feltüntetnünk ezt a térséget!” – mondja Sztojanovits Kristóf, a Magyar Turizmus Zrt. németországi igazgatója. A Magyar Turizmus Zrt. minden évben szembesül azzal a támadással, hogy a Balaton drága. „Nem is akarunk olcsók lenni, ár-érték arányosak szeretnénk lenni. Eddig minden kutatás bebizonyította, hogy azok a vélemények, hogy ugyanannyi pénzért elmegyünk Mallorcára, mint a Balatonra, nem igazak. Mert ha összeadjuk, akkor a szolgáltatások egy része, így például a gasztronómia, ötször-tízszer jobban megterheli a pénztárcánkat ott, mint a Balatonnál. Természetesen nem vitatható a tenger és a Balaton közötti különbség, ki az egyiket, ki a másikat szereti jobban” – így Sztojanovits Kristóf.

„Budapest, a Nyugat-Dunántúl és a Balaton térsége »adható el« elsősorban Németországban. A Balaton esetében főleg a volt keletnémet tartományokra fókuszálunk, ahonnan a magyar tengert autóval is el lehet érni, mivel a repülős összeköttetés nem teljesen megoldott. Továbbá eladható még a Balaton és Nyugat-Magyarország gyógyturisztikai kínálata is, de ehhez mindenképpen szükséges a repülőgépes megközelíthetőség. Ezért indokolt a sármelléki reptér életben tartása” – mondja Sztojanovits Kristóf, aki szerint érdeklődésre tarthat számot még Nyugat-Magyarország déli része, valamint Pécs és környéke is. Pécs iránt a jövő évi programok miatt nagy az érdeklődés Németországban. A Magyar Turizmus Zrt. ezen célok érdekében több éve elindította a mai napig rendkívül sikeres Légi Marketing Alap programját, illetve átfogó kampányt folytat a Pécs 2010 EKF program népszerűsítésére is.

A csábítás trükkjei

„A mai helyzetünk véleményem szerint egy átfogó általános imázs hirdetési kampányt tesz szükségessé. Az elmúlt húsz évben nagyon sok olyan cikk jelent meg rólunk, amelyek rossz hírünket keltették, hiszen itt, Németországban is a negatív hír, az igazi hír. Persze az ember elfogadja azt, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt egyelőre ilyen jelentős mennyiségű anyagi forrás nem áll rendelkezésre, így más eszközökkel ugyan, de minden fontos turisztikai terméket megpróbálunk »eladni« a piacon. Több olyan akciót is hirdettünk, amelyek nem igazán igényelnek hatalmas marketingkeretet, hanem inkább az ötleten van a hangsúly. Így a hirdetések és a kiadványok mellett, többek között a termálvizeink gyógyhatásáról igyekszünk minél több publikációt megjelentetni szaklapokban, illetve megelőzés témában is »mozgolódunk«. Továbbá megpróbálunk olyan fehér foltokat találni, amelyekkel eddig kevésbé foglalkoztunk. Ilyen például a fogászati turizmus” – mondja Sztojanovits Kristóf.

„Német egység a Balatonnál”

Nem mindennapi lehetőséget kínál a magyar országimázs erősítésére, ezen keresztül pedig hazánk turisztikai vonzerejének növelésére az a nagyszabású rendezvénysorozat, amely hamarosan kezdődik a német fővárosban. Így a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) is a rendszerváltás 20. évfordulójának alkalmából a 2009-es évet egy, mind a német–német egység kialakulásában, mind a német–magyar kapcsolatok terén jelentős, mindeddig azonban kevéssé tárgyalt témának szenteli. Így célja – többek között – ebben az évben, hogy különböző, amatőrök által készített filmfelvételek, fényképek, Stasi- és közszolgálati akták, illetve személyes kortanúk segítségével dokumentálja és feltárja a '60-as, '70-es és '80-as években a Balaton mentén létrejött német–német, tehát keletnémet, illetve nyugatnémet családi találkozások történetét, illetve a német–magyar kapcsolatok kontextusából értelmezze az adott időszakot. A CHB projektjével az egyesült Németország emlékezéskultúrájához kíván ily módon minél jobban hozzájárulni, hiszen a német–magyar kapcsolatok e jelentős szelete az európai folyamatokban játszott hangsúlyos szerepe ellenére sem kapott idáig kellő figyelmet a történetírásban. A 20. század eleji technikai fejlődések forradalmasították e személyes aspektusok dokumentációját.

Az '50-es évektől egyre általánosabbá vált a fénykép és a film, ami soha nem látott anyagmenynyiséget, az utókor számára felbecsülhetetlen értéket eredményezett. Ezt kísérli meg a CHB a rendszerváltás 20. évfordulója alkalmából a „Német egység a Balatonnál” című projektjével feltárni. A kiállítás magját Forgács Péter médiaművész munkája képezi, amelyben a művész amatőr filmekből, nyaralási képekből, képeslapokból, levelekből, naplókból, kortárs tanúkkal készített interjúkból és további dokumentumokból állít össze egy filmgrafikai installációt. Az összegyűjtött anyagokból kialakított intermediális montázs az egykor a Balatonnál kialakult német egységgel foglalkozik, és ezáltal számos, a fal felépítése és leomlása közötti időszakban Magyarországon megtörtént német–német találkozást elevenít fel, ezek hátterével és következményeivel együtt. Ennek a projektnek az egyik kiemelkedő eseménye az október 16-án megnyíló multimediális kiállítás, amely bemutatja a német történelemnek a német nemzeti határokon kívül lezajlott emblematikus történeti részét, nevezetesen, hogy hogyan tartották a kapcsolatot a keletnémetek, nyugatnémetek, családok, rokonok, barátok, ismerősök Magyarországon, kiemelten a Balatonon és annak a környékén. A kiállítás iránt nagy érdeklődés várható Németországban, ezt bizonyítja az is, hogy a szervezőknek a nagy költségvetésű projekt jelentős részét német forrásból sikerült finanszírozniuk.

A jubileumi évben sikerülhet a Magyar Kulturális Intézetnek újból bevinnie a köztudatba a Balatont. A kiállításban az is izgalmas, hogy a nyaralás perspektívájából figyeli meg a németek történelmi szerepét a hidegháborúban. A széles körű hatás elérése érdekében a Collegium Hungaricum Berlin Moholy-Nagy Galériájának 2009. őszi kiállítását vándorkiállítás formájában Németországban és Magyarországon is bemutatják. Németországban a berlini megnyitó után, 2009 novemberében a cottbusi filmfesztivál alatt lesz látható a kiállítás. Magyarországon a fővárosba és a Balaton vidékére terveznek állomásokat, elsőként 2010 májusában a balatonfüredi Vaszary Galériába. Az 1600 négyzetméteres felületen felállított multimediális kiállítás egész nyáron látogatható lesz. Mindezek megvalósításához még szponzori támogatásokra lenne szükségük. „Ezzel nem csupán az elmesélt történet, hanem a régió iránt is felkeltjük az érdeklődést. Számtalan ember, aki a projekttel kapcsolatba került, azok is, akik eddig nem ismerték a Balatont, azt mondják, hogy megnézik maguknak ezt a helyet. Véleményem szerint a vándorkiállítás, amelyet 2010-ben elindítunk, a Balaton szót erős kontextusba helyezi, és jövőre a megfelelő források hozzáadásával jó platform lehet a Balaton kulturális-történeti szerepének újrapozicionálásához” – hangsúlyozta lapunk kérdésére János Can Togay, a berlini Collegium Hungaricum igazgatója.

Fapadosok népe

Az európai városi turizmusnak komoly lendületet adott az utóbbi évek során a repülés demokratizálódása, a fapados járatok megjelenése. Budapesten is új, elsősorban fiatalokból, középkorúakból álló közönség jelent meg. János Can Togay szerint hazánknak is érdemes megcéloznia Németországban a fapadosok közönségét. A mai fiatalok egy idő után fizetőképes réteggé válnak, ők lesznek holnapután azok, akik ki fogják használni a Balaton azon kulturális lehetőségeit, amelyek egyelőre csak fejlődőben vannak. „Annak az érdeklődésnek az élére kell állni, amely már elindult. A Balatont új tartalmakkal kell megtölteni, és ahhoz, hogy az ember új tartalmakat tudjon közvetíteni, tudnia kell, hogy milyenek is legyenek azok” – hangsúlyozta János Can Togay.

Turisztikai marketing Sissy, Puskás és a gulyás után

A Magyar Turizmus Zrt. felmérései szerint Németországban még mindig jó kép él Magyarországról. Szeretnek minket, és meglepően sokat is tudnak rólunk. Sztojanovits Kristóf tapasztalatai alapján a vidámság, Budapest és a Balaton, a jó konyha, a volt kommunista ország, Sissy és Puskás Ferenc jut először eszükbe rólunk. Sztojanovits Kristóf úgy gondolja, hogy a hazai szolgáltatók részéről azonban további termékfejlesztésre lenne szükség, oda kellene figyelni az ár-érték egyensúly megtartására, a gazdasági válságot tekintve flexibilisen kell reagálnunk mind az árakkal, mind a kínálattal. Budapest és környéke esetében a tisztaság és a közlekedés az, amin a visszajelzések alapján lenne még némi javítani valónk. A 20 éves határnyitás alkalmából a Magyar Turizmus Zrt. német igazgatósága tavasz óta folyamatosan study túrákat szervez német politikai és turisztikai újságírók számára. Ezek a túrák időutazások is egyben, amelyeket mindig egy autentikus személy kísér, és amelyek a lángos evéstől a golfozáson át a vitorlázásig mindenféle programot tartalmaznak. A túrák célja bemutatni a 20 év alatti változásokat, amelyek a turisztikai infrastruktúrában következtek be, ezzel is segítve Magyarország újrapozicionálását a német piacon. Ezen kívül újságcikkeket jelentetnek meg, szövetségeket látogatnak meg, és sok rendezvényen jelen vannak. „A fal leomlása, a 20 éves évforduló elég publicitást ad Magyarországnak. Fontos, hogy ezt a publicitást 2010-ben is folytassuk. Talán szerénytelenségnek tűnik, de véleményem szerint a Magyar Turizmus Zrt. mindent megtesz, ami erejéből és anyagi lehetőségéből telik, de fő célunkhoz rendkívüli mennyiségű pénzre lenne szükségünk ahhoz, hogy ebben a nagy országban egy átfogó, Magyarország imázsát és turisztikai potenciálját bemutató kampányt folytassunk, ami fő céljaink elérését segítené.”

Felejthetetlen élmények

„Ha azt a szót hallom, hogy Magyarország, akkor először a kedves magyar barátokra, a Szőke családra gondolok, akikkel a '60-as évek végén Budapesten találkoztam először, majd a sok felejthetetlen kirándulás jut eszembe, a Budai-hegyekbe, a Dunán és a pusztán. De nem hagyhatom ki Esterházy Pétert, Tar Sándort, Konrád Györgyöt, Krasznahorkai Lászlót és Nádas Pétert sem a sorból, akiknek a könyveit mindig nagy érdeklődéssel olvastam és olvasom. A Balaton partján felejthetetlen napokat töltöttem, és mindig szívesen emlékszem vissza a tipikus magyar vendégszeretetre, amelyben ott részesültem. Felejthetetlenek számomra Koncz Zsuzsa és az Illés együttes Balatonon adott koncertjei” – mondja Ulrich Grunert, aki 1968 és 1989 között évente egy-két alkalommal utazott Magyarországra. A fal felépítése előtt évente látogatta meg a nagyszüleit Nyugat-Németországban, utána a barátaival eldöntötték, hogy a Balatonra utaznak. Színesfém-gyűjtésből finanszírozták a nyaralást. A magyar tengernél kempingezve sok új embert ismertek meg.

Ulrich később autóstoppal végigjárta az egész keleti blokkot. Sok barátot szerzett nálunk, ezért látogat el újra és újra hozzánk. „Magyarország az NDK-polgárok életében több volt, mint egy ablak Nyugatra. Kulturális pont, inspirációforrás és találkozóhely egyben, ami számomra máig többé-kevésbé így is maradt” – foglalta össze érzéseit Ulrich Grunert.

Catrin Hennecke számára Magyarország az az ország marad, amely biztosította az utat a keleti és a nyugati németek találkozásához. „Amikor átléptük a határt, mindig úgy éreztük magunkat, mintha otthon lennénk. Ráadásul a Balatonon töltöttem életem első nagy nyaralását azzal a férfival, aki ma a párom, és ez a nyaralás számomra felejthetetlen élmény marad…” – emlékszik vissza Catrin Hennecke.

Cikkünk szerzője a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció és médiatudomány szakának végzős hallgatója.