'

„Berlin nem német város” – ingatta a fejét egy éve egy német cég ügyvezető igazgatója, amikor arról meséltem neki, mennyire nem láttam semmiféle jelét a híres német precizitásnak, pontosságnak és fegyelmezettségnek azon a rendezvényen, amelyen akkor voltam. Azóta rájöttem, igaza volt. Berlin, mint az összes többi nyugat-európai főváros, legalább annyira kozmopolita, amennyire német. Mint a többi metropolisban, itt is zajlik az élet: szép épületek, hangulatos kávézók, sok fa, bevásárlóközpontok, rengeteg ember és sok-sok program.

Számos múzeum és kiállítás emlékezett a második világháborúra befejezésének hatvanadik évfordulója alkalmából. Az újdonságok közül az egyik a város lakosságát is két részre osztó, májusban átadott „Meggyilkolt európai zsidók emlékhelye”. A híres New York-i építész, Peter Eisenmann által tervezett emlékmű szerintem elérte a célját: a 2700 betontömb között bolyongva át lehet élni valami keveset abból, amit a zsidók érezhettek – nekem ez eddig még egyetlen műalkotást szemlélve sem sikerült. Berlin nem felejti a falat sem; nyomvonalát macskakövek jelzik. Persze van a városnak egy vidámabb arca is. 2005 az építészet éve és Einstein-év is. Július 12. és szeptember 28. között lehet látogatni többek között a „Goya – a modern művészet prófétája” – című kiállítást, és megnyílt az Első Berlini Fényképészeti Fesztivál”. De ez csak néhány volt a sorban, még ezután jön a többi rendezvény, amelyeknek szintén se szeri, se száma. Számtalan szabadtéri koncertet rendeznek, itt tartják augusztusban az utcai művészek performanszát és még sok minden mást. (Aki bővebben olvasna erről a témáról, hasznos információkat találhat a www.berlintourist- information.de honlapon.) Bolyongani is érdemes a városban, ahol állandóak az építkezések. A nagy tervek közül az egyik, hogy lerombolják a volt NDK parlamentjét, a Palast der Republikot, és azt építik a helyére, ami eredetileg is ott állt: a Hohenzollern-palotát. A Sony Center – irodák, plaza, éttermek, kávézók együtt – felhőkarcolóknak ható épületei között folyamatos a pörgés. A kormányzati negyed rövid idő alatt a földből kinövő épületei is lenyűgözhetik a nézelődőket. Nekem személy szerint nem tetszettek, de az, hogy némelyiknek már beceneve is van (az egyiket például találóan „mosógépnek” nevezik), jelzi, hogy a berliniek elfogadták őket. Ha pedig túljutunk a kissé megalomán épületeken, kiderül, hogy a németeknek is van érzékük a szépség, a kecses részletek és a romantika iránt. A Haeckescher Markt körüli hangulatos kis udvarok akár Olaszországban is lehetnének.

Berlinben nem bonyolult a közlekedés: a metróhálózat áttekinthető, a – városnézésre is használható, gyakran emeletes – buszokra nem kell sokat várni. 1997 óta működik a velotaxi (kerékpáros taxi), amelyek a vb ideje alatt ingyenesek lesznek. Ez azért sem akármilyen élmény, mert ebben a városban különösen sok a zöldterület. És hogy milyen Berlin fölött az ég? Tessék elmenni és megnézni...

Az easyJet Schönefelden

2003 novemberében úgy döntött az easyJet légitársaság, hogy új gyűjtő-elosztó állomást alakít ki Európában. Nyolcvan pályázó közül az egykori Kelet-Berlin repülőterére, Schönefeldre esett a választás. A brit fapados az idén ősztől már 27 desztinációba repül a régi-új német fővárosból, köztük Budapestre is, így Schönefeld a légitársaság legnagyobb hubjává vált a kontinentális Európában. A diszkont-légitársaság 16, úgynevezett gyors check-in pultot működtet Schönefelden, ahol az idén várhatóan 3 millió utast fogad majd.

Arra lehet egyébként számítani, hogy Berlin légi közlekedése alapvetően megváltozik a nem túl távoli jövőben. Valószínűleg bezárják az abszurd módon a város közepén üzemelő Tempelhof repülőteret, és Tegel szerepe is folyamatosan csökkenni fog. 2006 első felében kezdik Schönefeld nagyobb ütemű fejlesztését, 2011-re pedig a tervek szerint ez a légikikötő bonyolítja majd a Berlin–Brandenburg régió teljes forgalmát.

Utunkat az easyJet támogatta (www.easyjet.com)

'