A www.mth.gov.hu oldalon olvasható tanulmányból kiderül, hogy „a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia az életminőség javítását tűzte ki fő célul, és az NTS intézkedési terve konkrét feladatként jelölte meg a turizmus életminőségre gyakorolt hatásának objektív vizsgálatát”. Biztos vagyok abban, hogy az, aki eltölt egy kellemes hosszú hétvégét valamelyik színvonalas wellness-szállodában, esetleg nyaral egy hétig egy falusi portán vagy egy üdülőszállóban, annak az életminőségére pozitív hatást gyakorol a turizmus, valószínűleg közeli hozzátartozói, munkatársai is érezni fogják a turizmus pozitív hatásait, hiszen családtagjuk, kollégájuk kipihentebb, vidámabb lesz, mint mielőtt szabadságra ment. De mi van a turizmusban dolgozókkal? No, nem a vendégekkel van a baj, a szolgáltatóknak természetesen az a jó, ha minél több a turista, és jól megy a bolt. Az ő boldogságindexüket mérve, azt hiszem, mostanában mégsem kapnánk túlságosan jó eredményt. Hogy is kaphatnánk a kormányzati megszorítások idején, amelyek a mi szakmánkat is hátrányosan érintik?! Nézzék csak meg a 10-11. oldalon a szakmai szövetségek álláspontját ezzel kapcsolatban. Két és fél éve, az áfakulcs 12-ről 15 százalékra való emelésekor hasonló érvek hangzottak el, nem sok sikerrel. Gondolom, a forint árfolyamának hektikus változása sem tölti el örömmel a szakma képviselőit, bár a külföldi partnerekkel euróban leszerződött szállodások boldogságindexe kétségkívül magasabb lenne, mint a homlokukat ráncoló, áremelésre kényszerülő kiutaztatóké.