A nemzetközi autókölcsönző társaság nyolc legfontosabb hazai utazási irodai értékesítő partnerével együtt az ausztriai autóskirándulás előtt megtekintettük a Hertz két vidéki felvevőhelyét Győrben és Székesfehérvárott, ahol azt is megtudtuk, hogy a társaság magyarországi flottája főszezonban 500, elő- és utószezonban 350 gépkocsiból áll.
Az első, s legszembeötlőbb jelenség, ami a magyar turistának feltűnik Salzburgban, a falfirkák hiánya. Mélyen elgondolkodtató, vajon az ősi osztrák város vezetése mivel tudja elérni, hogy a település ifjúsága nem a meglévő rombolásával, az örökségként a középkorból rájuk maradt értékek elcsúfításával tölti mindennapjait, hanem hasznosabb tevékenységet talál szabadideje agyonütésére. Ugyancsak elmélkedésre ad(hatna) alkalmat jó néhány magyar polgármesternek az a figyelemre méltó körülmény, hogy e település utcái gyakorlatilag szinte teljesen mentesek a szeméttől, beleértve négylábú barátaink természetes eredetű hulladékát is. Talán nem tévedek nagyot, amikor úgy vélem, ez nem pusztán pénz kérdése…
No de félre a moralizálással: Salzburg legszebb része kétségtelenül az óváros, valamint a fölé magasodó vár. Az erősség magját valamikor a középkor hajnalán emelték, majd kisebbnagyobb megszakításokkal egészen a XIX. századig bővítgették. Lentről nézve szinte hihetetlen, miként tud megállni a sok csipkés torony és fehérre meszelt épület e vékony kőszálon. A várba két út visz: egy, a mi budai siklónkhoz hasonló jármű, s egy kaptató, lábizmokat alaposan igénybe vevő meredek gyalogösvény. Edzettebbeknek az utóbbit ajánlom – nem csak a pénztárca kímélése végett –, hisz fölfelé a fokozatosan kitárulkozó panorámának köszönhetően olyan páratlan élményekben lehet része a vándornak, amely ritkán adatik. A település csodálatosan illeszkedik a tájba, a várost keresztülszelő folyó kék felszínéről egymást kergető felhők kacsintanak vissza ránk, itt-ott középkori várromok, sejtelmes eredetű elomlott falak tarkítják a közeli hegyoldalakat.
Az erődítmény az évszázadok viharait különösebb károsodás nélkül élte át. A látogatónak ezért a falak tövében, a bolthajtások alatt járva könnyen az a benyomása alakulhat ki, hogy a következő kanyarban egy lándzsás katona állja útját, s kéri el papírjait. Fokozza ezt az élményt a folyosókon álló, s a városra irányzott ágyúk látványa, valamint a várkápolna ódon illatot és hangulatot árasztó berendezése. A környék idefentről, a szédítő bástyák ormáról még szebb: a távolban havas, felhőbe, ködbe vesző hegycsúcsok kelletik magukat, s kis fantáziával a messze bérceken hajladozó fenyőerdők zúgása is hallhatóvá válhat.
Visszatérve a lapályon elterülő városba, mindenképp érdemes felkeresni Mozart szülőházát. Az eredeti szépségében megőrzött épületben korhű berendezés, az Amadeus című filmből vett zenés részletek és hajdani dokumentumok fogadják a látogatókat, s az élelmes muzeológusok még arra is figyelmet fordítottak, hogy részletesen bemutassák az egykori színi előadások kulisszatitkait, az esőcsináló és a hullámkeltő gépeket. S ha már Mozartnál járunk, kihagyhatatlan a nevéhez kapcsolódó golyó, amelyből annyiféle kapható az alagsorban és a városban szerteszét található üzletekben, hogy azt felsorolni is felesleges… Ugyancsak érdemes elzarándokolni egy csöndes elmélkedés, netán ima erejéig a salzburgi dómba, amelynek szépsége a mi bazilikánkkal vetekszik.
Az utazást szervező Hertznek hála, Salzkammergut vidékére is eljutottunk. Megtekintettük Sissi, azaz Erzsébet királyné egykori nyaralóját, megcsodáltuk az osztrák hegyekben levadászott trófeákat, sétáltunk a bércek lábaihoz tapadó városkák kanyargós utcáin, majd végül hajóra szálltunk, s egy kellemesen hűvös korsó sör mellett megcsodáltuk, amint a tovasikló vasteknő maga alá gyűri a kék tavon tükröződő ormok képeit…
