Édes, mézes csemegék, karakteres ízű, csípős savanyúságok, a grille­zett bárányhús füstös íze, sós ten­gervíz, fehér homok, vakító nap, tiszta kék ég, színkavalkád a kerámiákon, textileken, a müezzin távolba zengő, misztikus éneke, a tenger hullámzása, a hammam tejszínű párája, a sűrű, édes, forró, sötétzöld men­tatea, a hamuban sült kenyér, a napfelkelte a sivatagban, a vízipipa füstjének jellegze­tes illata, a szaharai szálloda hangulata, a medina bazárjának nyüzsgése megigézi az európai embert.

Ugyanakkor a nők többsége fejkendő nélkül jár, dolgozik, és ha kedve tartja, beül egy nőknek fenntartott kávézóba. A fiata­lok diszkóban szórakoznak, ugyanúgy, mint Európában.

KURIÓZUM AZ OUDNAI ERŐD

Hammametből Oudnába, más néven Uthinába buszoztunk. Az egykor virágzó római kori település felújított erődjénél mi voltunk az első magyar „fecskék”, még nem járt ott szervezett hazai csoport. Útban az erőd felé egy lakóház és egy fürdőház, azaz therma alapjainak maradványait szemléltük meg, a padló itt-ott fellelhető mozaikjában geometriai motívumokkal, a fürdőház tetővel védett, delfines mozaikképével. A nemrég felújított és megnyitott, homokkőből készült, labirintusszerű erőd nagy terme figyelemre méltó arabos építészeti megoldásaival hí­vogat. A Capitolium panorámájában, a zöld síkon és a pipacsmezőn is túl feltűnnek az ókori vízvezeték boltívekkel díszített oszlop­sorai. A rómaiak Zaghouanból 132 km hos�­szú vízvezetéken keresztül szállították a vizet a korabeli Karthágóba. Bejártuk az oudnai amfiteátrumot is, mely 16 000 főt fogadott be. Karthágóban nemcsak Antonius fürdőjét néztük meg, hanem a városból megmaradt más romokat is. Láttuk az iskola alapjait, a hideg és a meleg, valamint a gőzfürdő rom­jait, a bordélyházba vezető titkos alagutat.

FESTŐI KÉK-FEHÉR FALU

Tunézia Szentendréje Sidi Bou Said. A kis domboldali faluban a hagyományőrzés miatt csak fehérre lehet festeni a mór stílusban épült épületeket és kékre az ajtókat, ablako­kat, erkélyrácsokat. Széles út vezet a domb­tetőre, két oldalt kis üzletek sokaságával. A dombtetőre érve a festői Tuniszi-öböl tárult elénk pálmafákkal keretezve.

SIVATAGI HULLÁMVASÚT

Hammametből kétnapos sivatag túrára indultunk. Touzerben dzsipekre cseréltük a buszt, és elindultunk a sivatagi „hullám­vasúton”. A sofőr izgalmasan vezetett, néha versenyt sikítottunk a félig a dűnén forgó, félig a levegőben lógó kerekű terepjáróban. A célban az előttünk érkező dzsipből mezítláb léptek ki útitársaink, és bokáig merültek el a homokban. Követtük példájukat, és a fenn­síkról letekintve láttuk a kiterítve a világ leg­nagyobb zászlóját, amellyel Tunézia bekerült a Guinness-rekordok könyvébe. A Csillagok háborúja Oung Jamel-i forgatási helyszíne közelében terítették ki a 104 550 négyzet­méteres lobogót, és fesztivált is rendeztek.

Ebéd után a Chebika oázisig autóztunk. Meghökkentő volt a homoksivatag köze­pén a zöldellő, datolyapálmás oázis, amely három meleg vizű forrásból kapta a vizet. Hegyet is másztunk az Atlasz-hegységben, utunk kagylók tömegéből álló kőzettömbök mellett vezetett el, bizonyítékául annak, hogy egykor tenger hullámzott ott. Majd a leg­nagyobb sós tavon, a Chott el Djeriden át utaztunk Douzba, egy szaharai atmoszférájú hotelbe. Nem is volt szükségünk a hajnali telefonos ébresztőre, fél 4-kor feleszméltünk a müezzinnek énekére. Ezután dromedárra szálltunk, sivatagi öltözetben, napfelkeltére a sivatagba értünk.

BARLANGLAKÁS, KÖLESKENYÉR

Egy barlanglakást néztünk meg következő úti célunkat elérve, Matmatában. Hetvenen laknak még ma is ilyen hajlékokban – hal­lottuk az idegenvezetőtől. A földbe vájt üreg közepén az udvar tátong, körülötte a falakba vájt tágas szobák akár turistaszállásnak is berendezhetők. A lakók megkínáltak ben­nünket édes, sűrű mentateával és hamuban sült köleskenyérrel, és a kézi malomkövekkel a gabonaőrlést is megmutatták. Tovább in­dulva El Jemben bejártuk a világ harmadik legnagyobb amfiteátrumát a tágas alagsorral, jobbra-balra nyíló fülkékkel, a földszinttel és a felső sorokkal. Monastirt késő esti sétán barangoltuk be. Az impozáns tér végében áll a város neves szülöttje, Habib Bourgiba, a volt államfő és családja aranyozott kupo­lájú mauzóleuma. Az egykori államférfit nagy tisztelet övezi Tunéziában, neki köszönhető az ország gazdasági fellendülése és a turizmus fejlesztése. Sousse-ban, az ország harmadik legnagyobb városának macskaköves, szűk ut­cácskáin még hazajövetelünk hajnalán is ba­rangoltunk hammamot (tradicionális gőzfür­dő, masszázzsal) keresve. Ébredezett a város, kipakolták portékáikat a bőrárusok, halomban álltak a színes, könnyű, áttetsző, fémszállal hímzett függönyök, frissen sült kenyér illata csalt be bennünket egy pékségbe. A hammam a szállodákban is a vendégek rendelkezésére áll. A gőzfürdőben felpuhul a bőr, könnyű le­dörzsölni az elhalt hámréteget, utána jólesik felváltva öntögetni a hideg és a meleg vizet magunkra és pihenni, ellazulni a misztikus arab zene mellett a meleg párában.

MAGYAR ANIMÁCIÓ

A fenti élményeket bárki átélheti, aki Tuné­ziát választja úti célként. A szállodák szó­rakoztató központként működnek. A szó­rakoztatás részét képezik az animátorok gyermekműsorai, gyermekfoglalkozásai, felnőtteknek szóló előadásai. Wifi a legtöbb szálloda lobbijában ingyenesen elérhető. Említést érdemel a négycsillagos Vincci Nozha Beach Resort Hammametben. A közvetlenül a tengerparton fekvő szállodában magyar nyelvű gyermekanimáció is szórakoztatja a vendégeket a Sun & Fun jó­voltából. Szintén négycsillagos a monastiri Dessole Bella Vista Resort Hotel, amely öt percre van a monastiri reptértől. Köz­vetlen tengerpartja, nagy kertje miatt is kitűnő nyaralóhely gyermekes családok­nak, pároknak. Az, ötcsillagos Riu Impe­rial Marhaba Port el Kantauiban található. A monumentális épületben üveges liftek szállítják a vendégeket, rengeteg sportolási lehetőséget kínálnak.

BIZTONSÁG, VENDÉGSZERETET

Megfelelő tájékozódás után az utazó egy csodálatos Tunéziát ismerhet meg, hiszen minden adva van: homokos tengerpartok, türkizkék színű tenger, simogató habok, jó ár-érték arányt képviselő szállodák és a helyiek utánozhatatlan mosolya. Érezhető a turistákra irányuló kiemelt figyelem, a biztonság és a ha­gyományos vendégszeretet a helyiek részéről.