(Elő­ször a Ba­la­ton­fü­re­di Bor­he­te­ken ta­lál­ko­zunk.)

2ht Ez­út­tal ki­csit hát­rébb ke­rül­tek. Nem za­var­ja?

– En­gem ugyan nem. Ha­gyo­mány, hogy azé az el­ső pa­vi­lon, aki ab­ban az év­ben az „Év bor­ter­me­lő­je” a kör­nyék­ről. Én ezt a ki­tün­te­tő cí­met már négy­szer el­nyer­tem, több­ször nem le­het. A töb­bi­ek he­lyét sor­sol­ják, így ju­tott ne­künk idén a 22-es. Fel­húz­tam ide ezt a kis fa­há­zat a fi­a­mék­nak, ők vi­szik a bol­tot, én meg sza­lad­nék in­kább vis­­sza a pin­cém­hez, ha le­het­ne.

2ht Elő­ke­lő a fü­re­di „Év bor­ter­me­lő­je” cím, csak­hogy 2000-ben nyert ön egy ní­vó­sab­bat is, hi­szen ak­kor vá­lasz­tot­ták meg az egész or­szág­ból az „Év bo­rász”-ának. Me­lyik bor­ral nyer­te ezt a ran­gos ki­tün­te­tést?

– Kü­lön egyik­kel sem, az ad­di­gi mun­ká­mat, bo­ra­i­mat dí­jaz­ta a szak­ma: a gaszt­ro­nó­mia is­mert kép­vi­se­lői ad­ták rám a sza­va­za­tu­kat.

2ht Meg­nőtt-e a Figu­la-­portán a díj át­adást kö­ve­tő­en a jö­vés-me­nés? Több meg­ren­de­lést kap­tak-e ezt kö­ve­tő­en?

– Nem volt szá­mot­te­vő. Kü­lön­ben is, amit ter­me­lünk, el­ad­juk: 250-300 ha­zai ét­te­rem­nek, szál­lo­dá­nak, szak­üz­let­nek szál­lí­tunk, a ha­tá­ron túl is ren­del­nek tő­lünk bort. Pa­lac­koz­ni ugyan még nem tu­dunk, de az sem vá­rat ma­gá­ra so­ká.

(Ekkor sza­lad­nak a bo­ros szak­em­ber­hez: „Mi­hály, Mi­hály, itt a mi­nisz­ter!” – szól pi­heg­ve a fu­tár, Figu­la uram pe­dig elő­re si­et, hogy fo­gad­ja il­len­dő­en a szak­tár­ca mi­nisz­te­rét egy flas­ká­val sa­ját ked­venc bo­rá­ból, olasz riz­lin­get bon­t.)

(Pár nap­pal ké­sőbb, fenn, a fü­re­di he­gyen, egy ha­tal­mas gö­dör tö­vé­ben, a Figu­la-pince szom­széd­sá­gá­ban foly­tat­juk a be­szél­ge­tést, amit a ház ura ál­mo­doz­va né­ze­get.)

– Itt lesz ta­vasz­ra a há­rom­szin­tes pa­lac­ko­zó – mu­tat­ja –, leg­fö­lül há­rom apart­mant is épí­tünk, ha el­hú­zó­dik a kós­to­lás, le­gyen hol meg­pi­hen­ni. Az­zal kör­be­ve­zet, be­mu­tat­ja a bi­ro­dal­mát, szak­sza­vak röp­dös­nek, las­san kez­dem el­ve­szí­te­ni a fo­na­lat. An­­nyit még meg­ér­tek, hogy a leg­kor­sze­rűbb tech­ni­ká­val ké­szül­nek a bo­rai, re­duk­tív el­já­rás­sal, az­az at­tól kezd­ve, hogy a sző­lő a prés­be ke­rül, töb­bé nem ta­lál­ko­zik oxi­gén­nel.

2ht Az ön vé­le­mé­nye na­gyon is szá­mít a bo­ros szak­má­ban. Hogy vé­le­ke­dik a jö­vő­ről? Mi­lyen lesz Ma­gyar­or­szá­gon a ter­me­lés, ér­de­mes-e a bor­ral fog­lal­koz­ni, vagy hagy­juk ezt in­kább más or­szá­gok bor­ter­me­lő­i­re?

– Va­la­me­lyik nap, ké­ső es­te be­kap­csol­tam a té­vét, ép­pen er­ről be­szél­get­tek. Ar­ról, hogy va­gyunk né­há­nyan, akik­nek „na­gyon megy”, nincs gond az ér­té­ke­sí­tés­sel. De az is ki­de­rült, hogy ez a ma­gyar­or­szá­gi bor­ter­me­lés­nek mind­ös­­sze 5 szá­za­lé­kát je­len­ti, igaz, eb­ből íté­lik meg kül­föld­ön a ma­gyar bor hely­ze­tét. A ha­zai bo­rok je­len­tős ré­sze fe­les­leg­ként, el­ad­ha­tat­la­nul vár­ja sor­sa jobb­ra for­du­lá­sát. Ma­gyar­or­szá­gon hi­ány­zik az a pol­gá­ri kö­zép­ré­teg, ame­lyik a meg­bíz­ha­tó mi­nő­sé­gű, kor­rekt ár-ér­ték vi­szo­nyo­kat tük­rö­ző bo­ro­kat rend­sze­re­sen vá­sá­rol­ná – Auszt­ri­á­hoz, Szlo­vé­ni­á­hoz, Fran­cia­or­szág­hoz ha­son­ló­an. Gya­nít­ha­tó az is, hogy a ha­zai bor­fö­lös­leg je­len­tős ré­sze él­ve­ze­ti ér­té­két te­kint­ve sem mél­tó a pi­a­ci meg­je­le­ní­tés­re. Az EU-csatlakozást kö­ve­tő­en a ha­zai pi­a­con biz­to­san meg­je­len­nek a szo­li­dabb ár­fek­vé­sű, tet­sze­tős ki­sze­re­lé­sű, kö­zép­ka­te­gó­ri­át kép­vi­se­lő bo­rok, ame­lyek kön­­nyen ki­szo­rít­hat­ják az ala­csony él­ve­ze­ti ér­té­kű, igen vál­to­zó mi­nő­sé­gű ha­zai kan­nás bo­ro­kat.

2ht Mi­től más egy Figu­la-bor, mint a töb­bi? Hogy si­ke­rült ki­ug­ra­nia a név­te­len­ség­ből?

– Néz­ze, a bor él­ve­ze­ti cikk: sze­ret­ni kell an­nak, aki ké­szí­ti, és an­nak is, aki fo­gyaszt­ja. Én tes­te­met-lel­ke­met be­le­adom, va­la­hol min­den egyes pa­lack­ban ben­ne va­gyok. Per­sze mind­eh­hez ma, a hu­szon­egye­dik szá­zad­ban már el­en­ged­he­tet­len a ma­gas fo­kú mű­sza­ki tech­no­ló­gia is. Le­het ott­hon, a pin­ce mé­lyén is pacs­ma­gol­ni, de ab­ból so­sem lesz hír­név. Én egyéb­ként iga­zá­ból jó ipa­ros­nak tar­tom ma­gam: a jó pék fi­nom ke­nye­ret süt, a hoz­zá­ér­tő bo­rász szép bo­ro­kat tesz az asz­tal­ra. A lé­nyeg, hogy az adott le­he­tő­sé­gen be­lül a leg­job­bat kell ki­hoz­ni, és az sem mel­lé­kes, hogy meg­bíz­ha­tó­an kell tar­ta­ni a mi­nő­sé­get, nem le­het egy azo­nos év­já­ra­tú faj­tán be­lül más a bor.

2ht Mi­lyen sző­lői van­nak?

– Ked­ven­ce­met, az olasz riz­lin­get, az­tán az il­la­tos chardon­nay-t, a Ma­gyar­or­szá­gon rit­ka semi­l­lon­t, a har­sány sauvi­gnon blanc-t, a ha­zánk­ban gya­ko­ri szür­ke­ba­rá­tot, a fris­s, fi­nom il­la­tú mus­cat ottonelt ter­me­lem, emel­lett együt­tes er­jesz­té­sű cuvée bo­ro­kat is ké­szí­tek.

2ht Mit csi­nál, ami­kor épp nem a bo­ra­i­val van el­fog­lal­va? Hogy töl­ti a sza­bad­időt?

– Er­re egy­sze­rű a vá­lasz: se­hogy. Ugyan­is gya­kor­la­ti­lag nincs időm más­ra. At­tól kezd­ve, hogy reg­gel fel­ke­lek (tán az egyet­len lu­xus az éle­tem­ben, hogy nem ka­kas­ku­ko­ré­ko­lás­ra), ad­dig, amíg ké­ső es­tig ágy­ba nem ke­rü­lök, a bo­ra­im­mal fog­lal­ko­zom. Mind­járt itt a szü­ret, szep­tem­ber ele­jén kez­dünk, meg ez a gö­dör is, úgy­hogy en­gem nem­igen lát­nak mos­ta­ná­ban öl­be tett kéz­zel.

(Az­zal vis­­sza­for­dul a ha­tal­mas gö­dör fe­lé, né­zi a nagy, tá­ton­gó lyu­kat, és tu­dom, ő már gon­do­lat­ban ott pa­lac­koz­za imá­dott bo­ra­it.)