Ám a firenzei piacnak közel ötven éve volt egy jelentős területe, amely lassan enyészetté vált. Ez a vásárlórész fölötti, teljes hosszában végighúzódó galéria szúrt szemet két szemfüles vállalkozónak – Umberto Montanónak és Claudio Cardininek –, akik összefogva a helyi önkormányzattal jogot kaptak arra, hogy az addigi holt teret alaposan átformálják.

EZ IKEA? NEM, PIAC!

Úgy döntöttek, megpályázzák a helyet, és amikor megnyerték a koncessziót, két év alatt teljes egészében átalakították. Egy olyan különleges koncepciójú gasztroközpontot hoztak létre a piacozók feje fölött, amely megnyitása óta hajnaltól éjfélig nyitva tart. Benne a közlekedés leginkább a svéd bútoráruház piacterének koncepciójához hasonlítható: csak egyfelé mehet a vendég – jópofa nyilak, tegező stílusú útbaigazító táblák, színes ábrák segítik útját –, így mindegyik kínálat mellett akarva-akaratlanul elhalad, ezzel is elérve, hogy elcsábuljon, és megálljon az ott kapható ínyencséget kínáló pultnál.

A TURISTÁK MEKKÁJÁVÁ VÁLT

A két éve megnyitott, különös gasztrocentrum nemcsak a helyiek, hanem a városban jelentős számban megforduló turisták kedvenc célpontjává is vált. Naponta több száz turistacsoport tagjai tapossák itt illendően egymás sarkát, rommá szelfizik megukat a különböző finomságokkal, no meg az azokat készítő mesterekkel.

Mert azért meg kell jegyezni, itt bóvli áru nincs, csak csupa minőségi termék. A szakma mesterei, elismert specialistái készítik azokat, és mindegyik áruféleségből csak egyfélét. Azaz egy spagettis van, egy pizzaárus, egy sonkás, egy boros, egy grappás, egy kávét kínáló, egy kézműves fagylaltos és így tovább. És bár mindannyian azonos egyenruhában vannak, egységes arculat (logó) alatt kínálják portékájukat, cégük különböző – ez abból is látszik, hogy a kiállított számlán a cég neve más és más.

AKÁR A VENDÉGEK IS MEGTANULHATJÁK

Nemcsak enni-inni lehet gourmet módra a firenzei fedett nagyvásárcsarnokban, hanem a vendégek elleshetik, meg is tanulhatják az éppen megkóstolt ínyencség elkészítésének módját. Ugyanis mindennap négyórás időtartamban Scuola di Cucina Lorenzo di Medici néven működtetnek helyben egy főzőiskolát. Ez tulajdonképpen a város patinás, negyven éve alakult és azóta sikeresen működő főzőtanodája, amely kihelyezte egyik fakultását a piac galériájára annak megnyitásakor.

A „nebulók” először mesterük vezényletével a földszinti bevásárlórészen közösen megveszik a főzés hozzávalóit. Majd jön a lépcsőzés, irány egy 16 munkaállomással felszerelt, a legmodernebb technológiát felvonultató főzőkonyha, ahol a séf irányításával elkészítik az aznapi menüsort, amit aztán jó étvággyal a séf asztalánál el is fogyasztanak. Na persze itt sem maradhat el a szokásos szelfizés: az elkészült fogással, anélkül, séffel vagy a konyhai tűzhellyel. A kínai és japán csoportok ezt a programpontot egyenesen imádják.