Fordított a világ, mint ahogy itthon megszokott: nem elvándorolnak a helyiek, hogy aztán kihalásos alapon kiürüljön a falu, hanem új fejlesztések, a régi építészetet tiszteletben tartó, modern épületeket emelnek a helyiek és a községbe beköltözők.
A borvidékünk fele nem működik, halljuk a meglepő kijelentést attól, aki nyilván tudja, mit beszél. Hiszen házigazdánk, ifj. Szepsy István borász, a Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet egyik tulajdonosa igazán nem vádolható azzal, hogy hűvös kívülállóként szemléli településük életét. Édesapja nevét még tán az is ismeri, aki amúgy nem különösebben jártas a hazai borok világában. Nem beszélve őseiről, akik közül az egyik a tokaji borvidéken az első volt, aki az 1600-as években összefoglalta az aszúkészítés fortélyait.
Egyik újonnan átadott helyükön, az Első Mádi Borház és Bisztróban ülünk, ahol a helyi borok világához komponálták a ház ételkínálatát, Horváth Gábor séf irányításával. Vannak itt mádi kecskéből készült fogások, különféle limonádék, házi készítésű, kenyérre kenhető hús- és zöldségkrémek, zsírok, ásványoktól duzzadó helyi borok.
Mindig a termőhely határozza meg a bor jellegét, mondja az ifjabb Szepsy, aki mesél a környék geológiai adottságáról, alacsony termésátlagáról. Az EU 14 tonnát engedélyez hektáronként a borvidéki borok esetében, Mádon ezzel szemben 6,5 tonna a termésátlag, míg a dűlőszelektált részeken mindössze 3–4 tonna szőlőt szüretelnek.
Kanyargós, keskeny utakon zötykölődünk felfelé terepjáróval a dűlőkön. A hegytetőre érkezve, hatalmas vulkáni köveken lavírozva halljuk a borásztól, hogy a törökök sosem foglalták el Tokaj-Hegyalját, vulkáni gejzírekben viszont bővelkedett hajdanán a táj. Megnézzük a vadszőlő hajtásait, a híres Úrágya dűlőt és azt a történelmi első osztályú dűlőben lévő, melioráció alatt álló területet, ahová furmintot telepítenek majd Szepsyék.
A dülőtúra végén a mádi Gusteau Kulináris Élményműhelynél fékezünk. Annál a toszkán tájba is beleillő topétteremnél, ahol kizárólag a régió alapanyagaiból készülnek az ételek, a történelmi borvidék boraival kísérve. Tücsök ciripel, leander, levendula és bukszus illata balzsamozza be a levegőt. A fine dining étteremben és kint, a tágas teraszon exkluzív a teríték, a feltálalt ebédre a mennyei jelző is kevés.
Felkerekedünk, és megnézzük a legújabb mádi beruházásokat. Elsőként a Botrytist, amely fő büszkesége a régiónak. Ez most nem a híres tokaji szürkepenész, minden aszúk szülőatyja, hanem egy csodaszép, finoman megmunkált ékszerhez hasonlító, mindössze 6 szobával rendelkező butikhotel, ahol csupa természetes és e tájba illő anyagokat használtak az építés során. A ház pultja a recepció is egyben, itt csak reggeliztetést kínálnak. Van biliárdsarok a felnőtteknek, meg az alagsori helyiségben meghúzódó gyerekjátszó. A ház stílusa letisztult, a szobák modern, értékes bőr- és fabútorokkal berendezettek. A panoráma lélegzetelállító, nem csoda, hogy a nemrég nyílt hotelben folyamatos a telt ház.
Bár Mád egy másik új büszkesége, az Aszúház még nem nyílt meg, fogad minket a ház kurátora, Piskolti Bernadett, aki Lendvai Ádámmal közösen rakta össze azt a különleges koncepciót, amelyet a nyár közepe óta élvezhetnek a hozzájuk érkezők. Ez egy kortársi szemlélettel létrehozott, a nézőtől is sok kreativitást és ügyességet igénylő, látványos, interaktív bemutatóterem, ahol lehet Mád felett elrepülni, éppúgy, miként szőlőt metszeni, seregélyt hajkurászni, gyomlálni vagy éppen szüretelni a botrytises fürtöket
Megnézzük a Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet szőlőfeldolgozóját is, ahol minden ragyog. „Új-Zéland jó példa arra, hogy a pincehigiénia szintjének emelése, szigorú előírásainak betartása hozzájárulhat ahhoz, hogy a világ fogyasztói tiszta, gyümölcsös, megbízható minőségű borokat társítsanak egy bortermelő vidékhez” – halljuk Nagy Tamástól, a pincészet marketingesétől, miközben végigsétálunk az acéltartály-kolosszusok között. A tetőszerkezet igazi zöld megoldás: a csapadékot összegyűjti, és az épület hűtésére, fűtésére használják. Napelemek sorakoznak itt is – amúgy Mád összes új beruházása zöld alapelven működik.
Ellátogatunk a napokban nyílt rendezvény- és oktatóközpontba is, amelyet nem tudunk megnézni, mert épp szakmai rendezvényt és oktatást tartanak benne. Viszont kivülről pont rálátunk az épület tetején végighúzódó napkollektorokra.
Rendezvényközpont-látogatás helyett be kell érnünk mádi borsor kóstolással Nagy Tamás irányításával, ami azért korántsem rossz alternatíva, sőt... Közben hallunk boraik alulárazottságáról a világpiacon, és arról, a mádi új generáció elkötelezett célja, hogy település szintű boruk, a Mád, elérhető árú alternatívát kínáljon a magasabb árfekvésű prémium kategória boraira.
Miközben épp a sok gyümölcsjegyet hordozó Birsalmást, aztán a Percze dűlő kincsét, majd egy tokaji késői szüret eredményét – amelynek Mád irányítószáma (3909) a neve – kóstolunk, eljátszunk a gondolattal, hogy egy csendes, levendulaillattal átitatott sarokban elheveredve szívesen megvárjuk, amíg felszabadul egy szoba a Botrytisben, és itt maradunk a késői szüret végéig.