Tetszik vagy sem, a közterületeken élő nincstelenek látványa és – egyes esetekben visszatetszést keltő – viselkedése hozzátartozik a főváros képéhez. Budapesten a téli időszakban még a nyárinál is jobban „szembetűnő” hajléktalanprobléma megvitatására és a lehetséges megoldások keresésére hívta össze a héten az Idegenforgalmi Klubot Badacsonyi György elnök. A Turisztikai Szakállamtitkárság által is támogatott rendezvényen turisztikai szakemberek és a szociális szféra képviselői egyaránt képviseltették magukat. Bár mindenki őszintén kereste a megoldást, a két fél véleménye a legtöbb esetben nem egyezett az ügyről. Míg a turisztikai szakemberek elsősorban rendészeti kérdésként vetették fel a problémát (mivel a hajléktalanok jelenléte és gyakran antiszociális viselkedése zavarja a turistákat, valamilyen törvényes eszközzel el kellene távolítani őket a forgalmas közterületekről), addig a másik oldal azt hangsúlyozta, hogy ez egy társadalmi probléma, amelynek hatékony megoldása nem várható néhány gyors rendőri vagy közterület-felügyeleti intézkedéstől. Idézték azokat az akciókat, amikor karhatalmi segítséggel „megtisztították a hajléktalanoktól” a Nyugati téri aluljárót, elszállították takaróikat, matracaikat, majd 24 óra múlva minden úgy folytatódott, mintha mi sem történt volna. Arra a felvetésre, hogy az elnéptelenedő falvakban rengeteg ház áll üresen, amelyeket oda lehetne adni a fedél nélkül élőknek, Skultéti József, Budapest Fővárosi Főpolgármesteri Hivatal Szociálpolitikai Ügyosztályának vezetője elmondta, hogy eddig minden olyan igyekezet, amely vidéken akarta letelepíteni a fővárosban élő hajléktalanokat, sikertelennek bizonyult. Az érintettek többsége előbb-utóbb visszatért Budapestre, mivel a megélhetésük – még ha guberálásból, kéregetésből vagy alkalmi munkavállalásból is – csak itt biztosított. Hozzátette, hogy az alkotmány szerint ma bárki bárhol tartózkodhat, még ha a saját életét ezzel veszélyezteti is. Felvetette, hogy érdemes lenne törvényt módosítani, hogy ilyen esetben kikényszeríthető legyen az adott személy ellátása – akár annak akarata ellenére. Budapesten egyébként jelenleg alig tucatnyi szervezet foglalkozik a hajléktalanok ügyével, és óriási a különbség az egyes kerületek hozzáállását illetően, míg a VIII. vagy a X. kerület erején felül költ ilyen célokra, addig „vannak olyan kerületek, ahová hajléktalan nem léphet be” – hangsúlyozta. Eszköz, pénz és jogszabály kellene a kérdés tartós megoldásához. Pelle József, a fővárosi hajléktalanellátó intézményeket is összefogó Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei igazgatója egyebek mellett kiemelte, hogy a fővárosban 1910 óta nem épült új hajléktalanszálló, a most működő intézmények többsége eredetileg más funkciót töltött be, Barabás Györgyi, a Közmunkatanács képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkormányzatok számára kínálkozna egy lehetőség a kérdés megoldására: pályázzanak üresen álló épületek felújítására a Közmunkatanácsnál, hajléktalanokat foglalkoztatva újítsák fel az épületet, majd rendezzenek be benne különböző szintű ellátást nyújtó hajléktalan-otthont, amelynek igénybevételéért a szolgáltatási szintnek megfelelően fizetnének az ott lakók. Legfontosabbnak azt tartja, hogy perspektívát adjanak ezeknek a jövőjüket vesztett embereknek. Badacsonyi György végezetül azt kérte a meghívott szakértőktől, hogy nevesítsék azokat a jogszabályokat (az est folyamán az Alkotmányt és az 1993/3. törvény említették a szakemberek), amelyek módosítása szükséges ahhoz, hogy konkrét lépéseket tehessenek az illetékesek a közterületek rendjének biztosítása érdekében. A klub elnöke az országgyűlés idegenforgalmi bizottságának tagjaihoz kíván fordulni, segítsék a tervezett jogszabály-módosítások meghozatalát.