A húszezres kisváros centrumától kissé távolabb találjuk meg az egyszerű, láthatóan éppen csak befejezett épületet, amely paradox módon a megye egyik jelenlegi legnagyobb látványossága. A Kira vendéglő talán még a politikusoknál, vagy a futballistáknál is többet szerepelt az országos médiában, ez ugyanis az ország első cigány vendéglője.

„Igazából eszembe se jutott, amikor belefogtunk a vendéglő kialakításába, hogy ne vállaljam fel azt, hogy roma vagyok – mondja Ásós Gáza, a tulajdonos. – Tulajdonképpen egészen biztos, hogy sok jómódú cigányember üzemeltet éttermet, de valahogy senki sem vállalta eddig fel azt, hogy roma ételeket tegyen az étlapra, talán azért, mert nem igazán pozitív manapság ennek az üzenete.”

Ásós Gáza (foto: Kolbe Gábor)

A békési fiatalember azonban eldöntötte, bemutatja, mennyi jó dolog is fűződhet a „cigány” szóhoz. Bár csak három hete nyitotta meg vendéglőjét, többen már megkérdezték tőle, okos dolog volt-e ez az elhatározás, ő azonban hittel bizonygatja, hogy meg lehet szabadulni a rossz beidegződésektől, le lehet számolni a romákhoz ragasztott sztereotípiákkal. Azt mondja, Békésben egyébként is jó a viszony az itt élők között, neki magának pedig szinte nem volt életében olyan, amikor hátrányos helyzetbe került volna származása miatt.

„Általános asztalos a szakmám, és amikor 1999-ben megnősültem, egy sárga bicikli és egy farmer volt a teljes vagyonom, ezzel költöztem be apósomék házába. Három évvel később kezdtem gipszkartonozni, és büszke vagyok rá, hogy ma jó színvonalon élő vállalkozó vagyok. Mindezt úgy, hogy hiába mondják az ellenkezőjét, tény, hogy egy cigány embernek kétszer annyit kell letenni az asztalra, hogy elfogadják.”

Bár a tanítóképző főiskoláról az ötödik sikertelen matekvizsga után eltanácsolták – a napi munka mellett, levelezőn próbált diplomát szerezni -, mégis állandóan számol. Mint meséli, egy reggel gyermekeinek kenegette a zsemlét, rakta bele a felvágottat, közben fejben kiszámolta, hogy mennyiben van egy szendvics. És ekkor jött a felismerés: de hát ezt tisztes haszonnal lehetne eladni! Rövidesen hamburgerezőt nyitott hát a városban, egy év múlva pedig kibérelte a közeli lepukkant kocsmát, ahonnan – makacsul ragaszkodva elveihez – azon nyomban kitiltotta a dohányosokat… El is fogyott a vendégsereg.

„Ekkor döntöttem úgy, hogy megveszem az épületet és vendéglőt nyitunk – meséli Géza. – Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de az elmúlt években megtanultuk, mi az: dolgozni. Szinte mindent saját kezűleg csináltam, a burkolástól az ajtó beállításáig. És közben már elhatároztam: felvállaltan roma vendéglő leszünk”

A Kira (Gézáék harmadik, legkisebb gyermekének neve) nem attól cigány étterem, hogy erőltetetten „cigányos” lenne. A minimalista dizájnban szinte csak jelzésértékűek az erre utaló elemek, a falon kis fekete-fehér képeken a roma történelem pillanatai… És a háttérben mindig szól a roma muzsika. Az étlapon jelenleg „erős kisebbségben” a cigány ételek, a tyúkos káposzta, a kacsanyak késsel vágott tésztával és a csirke-farhát krumpli móringgal képviseli a műfajt.

Tyúkos káposzta (foto: Kolbe Gábor)

„Lesz majd több is, egyelőre ezzel indultunk. Zsolti, a szakács nem cigány, de olyan hamar megtanulta ezeket főzni, hogy már gyanakszom, van benne legalább egy vonónyi – mondja mosolyogva Géza. – Ő egy fanatikus, az étlap hagyományos része is az ő munkáját dicséri, de a roma ételeket addig nem adja ki, amíg én, vagy feleségem nem kóstoltuk. A minap egy tehetős eleki roma tért be hozzánk családostul ebédre, aki azzal távozott: Testvérem, ez olyan, mintha otthon ettem volna. Ennél nagyobb dicséret cigányember szájából nincs…”

A roma ételek egyszerűek, a filozófia világos: olcsón főzni, és annyit adni, hogy egy felnőtt ember lakjék jól. A Kirában hatalmasak az adagok, nem véletlen, hogy három héttel a nyitás után napi száztíz (!) adag menüt szolgálnak fel, vagy szállítanak házhoz.

„Vendégeink hatvan százaléka nem roma – meséli büszkén a tulajdonos. – Célunk egy igazi, családias vendéglő létrehozása volt. Amikor a minap arra jöttem ki a konyháról, hogy a négy asztalnál ülő, egymást nem ismerő vendégek, romák és magyarok hatalmas beszélgetésbe kezdtek egymás között, azt éreztem, sikerült eléri ezt a célt.”

Kira vendéglő (foto: Kolbe Gábor)

Az országos médiaérdeklődés kicsit váratlanul érte, de az egymásnak kilincset adó újságírók és tévéstábok immár rutinos nyilatkozóvá tették. Profin beszél, világosan fogalmaz.

„Nem tudom, mit hoz a jövő. De bármi történik, én ugyanaz a 190 centis, 180 kilós cigány maradok - bizonygatja. - Nem tudom, de nem is akarom letagadni. Bármi történik, feleségemet magam mellett tudhatom. Ő egy igazi cigányasszony, aki mindenben kitart mellettem. Szabadidejükben a gyerekek is besegítenek a munkába, talán megértették, ez a vendéglő a kulcsa annak, hogy nekik az enyémnél könnyebb legyen az útjuk cigányként - Magyarországon.”

Vendég & Hotel 2012. július