Laza vonalú, világos öltöny, ehhez sportcipő, napilap az egyik kézben, kávéscsésze a másikban – megérkezünk a kávé fellegvárába, ahol mindenki hasonlóan fest, s ahol hamarosan más szemmel nézek a robusta fajtára, és tisztába leszek azzal, miért hívják az olaszok mokkának a feketét, és Amerikában miért nem értik ugyanezt.

Naná, hogy magyar

Nemcsak a széllel bélelt kikötőváros tartozott valaha Magyarországhoz, hanem híres vendéglátóink is rendelkeznek magyar vérvonallal. Nemhiába mondta egyszer nekem gróf Esterházy Mónika mintegy útmutatóként: fiam, ha egy majom ugrik le eléd a fáról az őserdőben, abban biztos lehetsz, hogy magyarul szólal meg. Magyar területről, Temesvárról érkezett tehát Illy Ferenc, a gyár alapítója, és a család harmadik generációja körében annyira emlékeznek ma is a gyökerekre, hogy ott leng a piros-fehér-zöld zászló a gyár bejáratánál. Nyilván érkezésünk gesztusaként, örülnek közülünk egyesek, de tévednek: Illy asszony 11. éve tiszteletbeli magyar konzul, önzetlenül segítve a bebörtönzött, kirabolt, kórházba került vagy más módon bajba jutott honfitársainkat. Első lecke kipipálva: ha bármikor gondom akad ezentúl Trieszt környékén, irány az illy família. Jöhet a következő tanulnivaló.

Kávé a Javából!

XXI. századi oktatóhelyiségben ülünk, ahol minden a kávéról szól. Tanárunk színpadi teljesítménye még vérbeli olaszként sem utolsó: hol a földre veti magát, hol táncra perdül valamelyikünkkel, hol pedig látványosan undorodik holmi robustának nevezett kávéfajtától, amelyről nem győzi hangoztatni, aki ilyet iszik, az ördöggel cimborál. Vendéglátóinkat – ezek után nyilvánvaló – kizárólag az arabica termőterületei érdeklik: főként Közép- és Dél-Amerikában jönnek-mennek professzionális kávévásárlóik, de Afrikában is megfordulnak, és Ázsia-Óceánia területéről is jelentős mennyiséget szereznek be. A kávé termőterülete az oka, derül ki az előadás során, hogy hol hogyan nevezik a feketét: az olaszok nem véletlenül hívják mokkának, Amerikában pedig nem Jabbát, a hedonista csempészfejedelmet emlegetik a Csillagok háborújából, hanem Jáva szigetére utalnak, amikor kávét kérnek.

Kotyogó olaszok

Ebben a pillanatban tragédiába torkollik az eddig vígjátéknak tűnő egyszemélyes színházi előadás, amelyet Marino Petraccótól láthatunk. Ugyanis látványos, színpadias mozdulattal emel magasra egy mokkagépet (mi odahaza kotyogónak hívnánk), és restelkedve vallja be: honfitársainak hetven százaléka bizony még ma is ebben a korszerűtlen masinában főzi otthon a feketét. Amikor az egyre bővülő kávépiac sosem látott magasságokban ível – a második legnagyobb exportcikk a világban, 80 milliárd eurós üzletet hozva, 25 millió embert érdekeltté téve a kávébusinessben –, az átlagos olasz hazamegy, és alapitalát, amelyet bármelyik legutolsó kávézóban tökéletesen készítenek el, mégis egy elavult kotyogóban főzi le. Egy eszpresszót! – panaszolja szinte sírva előadónk. A kávé fellegvárának számító, gyönyörű országában!

A gyász percei következnek...

Vágó Ágnes - Vendég&Hotel, 2011. május