Nincs olyan táj ebben a régióban, amelyiknek ne lenne valamilyen jellegzetes gyümölcse, étele: a hártyavékony tésztából hajtogatott rétes, a sztrapacska, a lapcsánka, őszi dióveréskor pedig érdemes megízlelni a tökösdiót, vagy a tarpai mézes diót. Februárban Szatmárcsekén cinkefőző versenyt rendeznek, ezen a napon mindent megkóstolhatnak, ami szilvából készül, pálinkát, lekvárt. Tarpán ma már bioszilvából, biomézzel főzik a lekvárt. De évente egyszer találkoznak a juhászok, a pásztorok, a kenyérsütők, az aratók és a gulyásleves mesterei. Az év utolsó gasztronómiai fesztiválja a jászkíséri Hagymanap. A régióban gasztronómiai utakat hoztak létre, ilyen a szilvaút, a tormaút, az almaút és a dohányút. A már emlegetett Média-est keretében mutatták be az Észak-Alföld turisztikai koncepcióját és fejlesztési programját. Ebben a munkában kitérnek arra, hogy a régióban a természet romlatlan, jelentős a vad- és halállomány, termálvízben gazdag a föld, földrajzi fekvéséből adódóan jelentős az északkeleti tranzitforgalom. Ezeket erősségként említik, viszont az előnyöket mindeddig nem használták ki, ezért a legfontosabb feladatuknak a termékfejlesztést tekintik. Javítani akarnak az üzleti és a kongresszusi turizmus feltételein, kombinált túrákat akarnak szervezni a kulturális, a lovas-, a termál-, a falusi turizmus összekapcsolásával. Az átutazó forgalom kiszolgálására színvonalas út menti szolgáltatásokat építenek ki.
Terjedelmesebb a gyenge pontok listája: hiányzik a nemzetközi hatókörű vonzerőkre alapozott komplex turisztikai termék, nehéz és időigényes a térség megközelítése, a régión belül sem könnyű közlekedni, hiá-nyoznak az utak, a hidak. A szálláshelyeknél sem jobb a helyzet, három darab négycsillagos szálloda várja a vendégeket, elterjed a vadkempingezés és az általa okozott környezetszennyezés, rossz a közbiztonság, hiányzik a térségi marketing, így mindezek után nem meglepő, hogy kevesen keresik föl a régiót. Megoldás lehet az M3–M4-es autópályák megépítése, polgári repterek nyitása, a határ és a belső forgalom ellenőrzésének fokozása, a Tourinform-hálózat bővítése; a régióban a marketingmunkát az „együtt eredményesebbek lehetünk” elve alapján erősítik.
A régió középtávú fejlesztési programjában a fő stratégiai célok 2000–2006 között a következőket említik: a környezetvédelem, az ökoturisztikai szemlélet kialakítása, a szolgáltatások javítása, a szálláshelyek korszerűsítése és bővítése, a lakosság, az önkormányzatok, a vállalkozók, a civil szervezetek felkészítése. A Hortobágyon ökotúrákat szerveznek, lovasközpontot létesítenek, s azt szeretnék, ha a világörökség részét képező nemzeti parkot élő skanzenként élvezhetnék a látogatók.
A felvázolt tervtől azt várják, hogy emelkedik majd a turisztikai bevétel a látogatók számával együtt, hisz az Észak-Alföld jelenleg az országos turisztikai bevételekből hat-hét százalékkal részesedik, de 2007-re a részesedést meg akarják duplázni. Ezt annyira komolyan veszik, hogy tízféle tematikus prospektusban helyeztek el kérdőíveket. A beérkezett válaszokból kiderült, hogy a legtöbben a városnézés iránt érdeklődnek (62,3%), de az üdülés (42%), az aktív turizmus (37%), a kulturális turizmus (29%) is a közkedvelt szolgáltatások közé került.
