E válasszal két újonnan indult borászat ifjú képviselői – az egyik a neszmélyi borvidékről Gottwald Szilárd, a másik pedig Balatonfüredről a Lukács Lilla–Barabás Barna házaspár – is mélyen egyetértenek. Egyelőre az ország két pontján ugyan, de egyformán szerelemből borászkodnak, és pontosan tudják, pénzt kivenni nemrégiben indult vállalkozásukból – az még a jövő zenéje.
Gottwald Borászat
A VÁRAKOZÁS ÖRÖME
Ha Gottwald Szilárd neve valakinek a vendéglátós szakmában ismerősen cseng, az nem véletlen, hiszen a két testvér – Szilárd és Zoltán – jó ideje viszi az édesapjuk által alapított családi vállalkozást, a sikeres tatai szállodát, ahol Szilárd a konyhát is vezeti. Emellett a szőlőjükben, a pincészetükben is gyerekkora óta részt derekasan vállal. „2006-ban kezdtük a szállodánkban a wellnessrészleg kialakítását, és mivel ez a család minden idejét, energiáját elvette, apám kijelentette: idén a dunaszentmiklósi pincészetünkkel nem ér rá foglalkozni, úgyhogy nem lesz bor.” Mivel Szilárd mindig is a pincészetben sertepertélt, „bevállalta”, és azóta is folytatja ott a munkát. Ma már húszezer palack készül évente a Gottwald Borászatban, a szőlészetben és a pincében Szilárd vezeti a munkát. Olaszrizling a zászlóshajójuk a neszmélyi borvidéken található szőlőjükben, emellett van irsai olivér, szürkebarát, a kék fajták közül kékfrankos, pinot noir, cabernet sauvignon. Szőlőik 70 százaléka – ahogy illik e vidéken – fehér fajta, a kékszőlőjükből főként rozé készül. „Autodidakta módon lettem borász – vallja –, de szerencsém van, mert igazi nagyoktól leshettem el a szakma csínját-bínját: Béger Ákos, Kamocsay Ákos, Mikóczy István, Szőllősy Mihály voltak a mestereim, tőlük tanultam, hogyan kell megőrizni egy-egy fajta jellegét, melyiket mikor érdemes szüretelni, és mikor érdemes hordóba tenni egy-egy fajtát.” Szilárd a szőlőművelést szakemberre bízza, őt inkább a pincemunka érdekli: „Legjobban a szüret utáni hónapokat, a várakozások izgalmas idejét szeretem, amikor még erjed a nedű, és nem lehet tudni, mit rejt az az évi termés.”
Zelna Borászat
HORDÓT A MENYASSZONYNAK!
Hét hektár balatonfüredi és környéki szőlővel kezdődött, amely idővel nyolc lett, és jövőre tovább bővítik a területüket, mondja Lukács Lilla és Barabás Barna. A fiatalok Budapestről költöztek Balatonfüredre, hogy ezentúl imádott hobbijuknak élhessenek életüket betöltő feladatként. Borászatuk, a Zelna elnevezését inkább ne firtassuk, mert rögvest belefognak valamiféle családi eredetű, hosszas magyarázkodásba. Maradjunk a ténynél: jól csengő, dallamos és könnyen megjegyezhető ez a név.
Náluk is az olaszrizling fő fajta (akárcsak a tatai Gottwaldnál), emellett pinot gris-t, merlot-t, zweigeltet és cabernet sauvignont is tartanak, feléjük, a Balaton-felvidéken ez már szinte előírás. Tervük még a ritkaságszámba menő pinot blanc, ez a sokarcú, izgalmas fajta, „amelyből majd pezsgőt, könnyű fehérbort és hordós érlelésű nehezebbet is készítünk” – avat be terveibe Barna, az ifjú férj. Ő korántsem autodidakta módon csöppent a szőlők, borok világába: diplomázott kertész, szőlész, borász.
Meghatározó vonalként a könnyedebb ízvilágú, reduktív fajtákat viszik, emellett készítenek dűlőszelektált hordósokat is, igaz, az idei, első évükben még csupán tízezret palackoztak a saját termésből (a tavalyi év eléggé megkérdőjelezhető időjárása miatt is). A Zelnánál is a fehérbor a meghatározó, van emellett rozéjuk, és egy kevés vörösborral is rendelkeznek már. Gyönyörű palackjaik címkéi Pletser Cecília grafikus szakértelmét dicsérik, és az sem mellékes, hogy Lilla korábban a reklám világában tevékenykedett, reklám- és marketingtéren nem kell tehát külső segítség.
Kézműves, családi borászatuk tervét különben már jegyességük alatt dédelgették, nem lehetett véletlen, hogy nászajándéknak a legtöbb családtagtól, ismerőstől, jó baráttól hordót kaptak ajándékba.