Korábban nem vettél részt pályázatokon, hogyan jött ez az ötlet?
Nem vagyok egy pályázatfigyelő típus. A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségénél dolgozó barátnőm, Oláh Zsanett vette észre, hogy az Európai Bizottság az uniós országokban meghirdetett egy videópályázatot. Azt találtuk ki, hogy a szövetséggel közösen elindulunk. Még nem is beszéltünk a film témájáról, de nekem már ott futott az agyamban, hogy Bach zenéjére fog készülni, tudtam, hogy ez ütni fog. Találgattuk, hogy a filmben legyenek-e gyerekek, de tudtuk, hogy velük forgatni nagyon körülményes. Aztán jött, hogy állatok szerepeljenek, és kiderült, hogy a társaságból az egyikünknek van egy hörcsögpárja, Botond és Ribizli. De ha nem ezt találtuk volna ki, én két vízcseppel is leforgatom a filmet.
 

Nem volt körülményes állatokkal dolgozni?
Szerintem a gyerekekkel azért nehéz, mert ők tudatos lények. A hörcsögöknél ki kellett tapasztalni a viselkedésüket, és ehhez kellett igazítani a forgatást. Persze nem volt egyszerű, mert nekik 180-as pulzusuk van, és meg kellett tanulni velük úgy dolgozni, hogy ne haljanak meg, ne tűnjenek el, ne harapjanak meg. Ez az állat olyan, hogy fél órát alszik, fél órát eszik, aztán fél órát fut a keréken, majd újra alszik. Ehhez a rendhez kellett nekem igazodni. Bár úgy tűnik, hogy a filmben két hörcsög szerepel, valójában csak egyszer voltak egyszerre ébren, akkor készítettem el azt a felvételt, amikor mindkettő fut a keréken. A másfél órás forgatott anyagból tíz perc volt a hasznos, miközben egy egész éjszakát bohóckodtam át velük otthon a nappaliban. Míg ők aludtak, én tévéztem. A hörcsögök gazdája azt is elmondta, hogy ezek az állatok mindig menekülni akarnak, ha valaminek látják a szélét, akkor rámásznak, vagy ha bármibe belefér a fejük, akkor belemásznak. Ezt használtam ki, például akkor, amikor az egyik egy papírtörlő gurigájára felmászva kiszabadul a terráriumból.

Valóban kiszabadult?
Nem, igaziból nem ugrott ki onnan. Sőt, amikor a gyümölcsöstálon volt, akkor is úgy csináltuk, hogy a gazdája odatette a tál közepére, de az a kép, ami látszik, az valójában visszafelé játszódik. Egyébként ebben a filmben nagyon tudatos volt minden, a zenén túl – amit sajnos meg kellett vágnom, mert az eredeti hosszabb, mint ez a másfél perces film – maga a történet, meg az is, hogy nincs benne semmilyen zaj és a vágás. Egy letisztult filmet akartam csinálni, amiben a zene és a kép azonos ritmusban van.

Hogyan lettél trombitásból ügynökségalapító, rendező, operatőr, vágó, fotós?
Nekünk zenészeknek olyan az időbeosztásunk, hogy este, éjszaka dolgozunk, de mivel ez nem fix állás, ezért ott van az egész nap, amikor bármit lehet csinálni. Elvégeztem egy fotós sulit, és mivel szeretek fotózni, kamerázni, meg filmőrült vagyok, jött, hogy foglalkozhatnék ilyesmivel. A Földszint 1-ben társam Skerlecz Gábor, ő is zenész és hét éve ketten hobbiból elkezdtünk az ismerősi körünkben klipeket forgatni. Most 15-en vagyunk és foglalkozunk a filmeken túl grafikával, 3D-vel, reklámzenével, rendezvényszervezéssel. Azt gondolom, hogy nagy luxus egy életet egy szakmára elpocsékolni. A hörcsögös film készítésekor nem is gondoltam, hogy ez rólam is szól, csak később jöttem rá, hogy talán ezért tudtam ennyire azonosulni velük, mert nekem a zenében vannak főnökeim, ott vagyok alkalmazott, a Földszint1 meg vállalkozás.