Joggal sirattuk egykor a budapesti plázs megszűntét. Hiába no, a huszonakármennyi kiskirályságból álló főváros nem mindenhol egyformán nyitott az újra.

Aztán nem is gondoltuk volna, hogy a természet visszaépíti a plázst! Ritka jelenség, hogy amit az ember alkot és vesz el, azt a természet adja vissza. Jóllehet, szerényebb formában, de van egy helyes kis selymi homokos plázsunk.

A Lánchíd pesti oldalának északi tövében az évek árvize úgy ezer négyzetméteren takaros, déltengeri élményeket idéző fövenyt ékelt az urbános szövetbe. A homok már-már olyan vastagságot ért el, hogy strandröplabda világversenyek lebonyolítására is alkalmas lehet. Tehát, származhatna belőle előnyünk, de van hátránya is.

A MICE beutaztatók gálavacsorás csoportjai számos alkalommal vonulnak az Akadémia előtti kikötőben várakozó rendezvényhajókra. Az ünneplősbe öltözött nép gyalog vonulva a Szofiból, Interből, Marriottból, miután maga mögött hagyta a vizelettől illatozó Lánchíd alatti alagutat, felszabadító, mély szippantásait már a a homokba bokáig süllyedve végzi. Mire a tűsarkút viselő hölgyek és alkalmi cipős urak kievickélnek a homokból, addigra már egy kisebb bölcsödei homokozóra való adaggal lesznek cipőjükben gazdagabbak.

Futóhomok? Így terjed tovább? Lehet, hogy pár év múlva már a 13. kerületet gazdagítja? Nesztek! Mégis csak lett egy plázsotok! De biztos, hogy a hajós gálavacsorákra igyekvő vendégeknek kell az árvíz által a korábban murvás útra kipakolt homok elszállítását megoldani? Ha nem nekik, akkor kinek? - kérdeztetik a lapunk munkatársával beszélt utazásszervezők? Várunk egy-két javaslatot! Addig is, amíg azok megérkeznek, magunk is utána járunk.