Kevés vidéke van Európának, amely ennyire a mítoszok, legendák ködébe burkolt. A római hódítók, akik sokadikként érkeztek az Ibériai-félszigetre, az általuk „Gallaecia”-nak nevezett tartomány legészakibb hegyfokát „Finis Terrae-nak,” vagyis a világ végének nevezték. (Finistere ma is virágzó települése őrzi e nevet.). A galerok földjén, – ahogy a helyiek nevezik magukat, – az utazó szédülve lépdel a történelem előtti, római, kelta, gall, középkori, és újkori műemlékek kulisszái között. Ribeira Sacra nevű völgye az a hely a világon, ahol a lakosságszámhoz viszonyítva a kolostorok, egyházi műemlékek száma a legmagasabb.
Antik kövek, híres borok
Galícia négy régiójának székhelyeit lenyűgöző katedrálisok uralják. Így van ez Ourense-ben is: gótikus katedrálisának gyönyörű „Portico del Paradiso” kapuja vetekszik a világhírű compostelai zarándoktemplom kőbe faragott remekével. A történelmi Ourense, Galícia modernizációjának bölcsője, úgy lépett át a 21. századba, hogy sikerült megőriznie múltját és műemlékeit. Mi több, a rómaiak által megkezdett, a szerzetesek által tovább vitt szőlőművelés és borkészítés nemes hagyományait is.
Nincs messze innen a tartomány legszebb tája sem, a Ribeira Sacra, a két folyó, a Mino és a Sil által évezredek alatt kivájt kanyonvidék. Míg a hegyeket szelídgesztenyések és tölgyesek koronázzák, alul megjelennek az olaj- és narancsfák, helyenként pálmák, és mindenek előtt a szőlőültetvények. A napos lejtőkbe vájt teraszokon érlelődik a szőlő (nemritkán 85 százalékos lejtőkön). A középkorban a vidék kiváló földrajzi adottságaira építve, és a zarándokok fogadására szerzetesrendek telepedtek meg itt. A szőlők és erdők között lépten-nyomon kőcsipkés román homlokzatokon és gótikus kerengőkön ámuldozhattunk.
Turizmus kolostorokban, kúriákban
A legszebb kilátás a San Esteban de Ribos de Sil templom és kolostoregyüttes ablakából nyílik a folyó hegyek közé vájt völgyére. A kiürült óriási egyházi épületegyüttest most alakítják át: a „Paradores” exkluzív szállodalánc egyik gyöngyszeme lesz. Kőcsipkés kerengőjében kávézni, gótikus ülőfülkéiből a lenyűgözően szép tájra merengeni nem mindennapi élmény.
A „Paradores” lánchoz már 84 ház tartozik Spanyolországban, valamennyi műemlék, vagy különleges fekvése miatt védett épületben alakították ki, kizárólag állami és tartományi pénzekből.
Mintegy 300, szigorú szabályoknak megfelelő, történelmi nemesi udvarházat forgalmaznak üdülőházként Galíciában. (Az egyik legszebbikben, a Pazo de Turbisquedóban csapatunk is megszállt egy éjszakára). A „pazo” kategóriába csak egy ilyen udvarház kerülhet, amelyet kőfal vesz körül, és kapuját címer díszíti. A kúttal ékes belső udvarról (patio) nyílnak az eredeti stílust őrző szobák. A pazokban maximum 11 vendéget fogadhatnak, és az étkeztetést is biztosítaniuk kell, hiszen több kilométeres távolságra vannak a lakott helyektől. A nagyobb és gazdagabb kastélyokat nemritkán csodálatos botanikus kertek körítik, és csak ezeket lehet belépődíj ellenében megtekinteni. A Pazo de Santa Cruz de Ribadulla 80 ezer növényfajtából álló angol kerttel, a Pazo de Oca szépen nyírt franciakerttel díszített.
Enyhe transzban éltük át Samosban a 7. században alapított óriási bencés kolostor, valamint Monforte de Lemos számos műemlékének megtekintését; Ez utóbbi helyen csak arra kaptuk fel a fejünket, hogy a 110 méter hosszú homlokzatú Nuestra Sra de la Antiqua templom- és iskolaegyüttes különtermének falait beborítják El Greco leghíresebb festményei.
Igazat kell adnunk Vincente Roscónak, a táj szülöttének:” azt mondod, Galícia kicsi. Valóban nagyon kicsi, ha a területét nézed. De ha mélységét, lényegét, teljességét tekinted, olyan óriási, amilyennek akarod…”
