Mint a mesében, 1991-ben egy Debrecen melletti tanyán megláttam egy sertésfejű birkát. A gondozatlan, nagy állatról egyből eszembe jutott a mi iberico sertésünk – mondta Juan Vicente Olmos Llorente, a mangalicasonkákat gyártó spanyol cég vezérigazgatója, aki magyar üzleti partnerével, Tóth Péterrel közösen, együttműködésük 25 éves évfordulója alkalmából meghirdette az első magyar sonkafalatversenyt.

A mangalica megmentésének ünnepe alkalmából rendezett sonkafalatversenyen a sztárséfek a húsz hónapos, érlelt mangalicasonkából készítették el versenymunkájukat. A győztes Palágyi Eszter, a Costes séfje szinte egy ruhaszárító kötélre, csipesszel felakasztott sonkakabátja egyszerűen lenyűgözte a zsűri tagjait, akik a következők voltak: Ignacio Garcia Perez spanyol séf, Pintér Katalin, a Gerbaud, Onyx és Émile tulajdonosa, Csapody Balázs, a Kistücsök tulajdonosa és üzletvezetője, valamint Gerendai Károly, a Costes és a Costes Downtown Michelin-csillagos éttermek tulajdonosa.

A győztes séfhölgy mellett a másik három versenyző is nagyot alkotott: Ruprecht László például tapaszban pácolt füstölt retekkel, bazsalikomvízzel, gyökérkrémmel párosította és málnaecetes fátyolban tálalta, Jahni László olajos nyurga ponttyal, szárított paradicsommal, sóban eltett citrommal, paradicsomecetes medvehagymával és fafülgombával kombinálta, míg Bíró Lajos véres hurkával töltötte meg a sonkát.

A mangalicás spanyol–magyar együttműködés kapcsán Juan Vicente elmesélte, különleges minőségű, kifejezetten zsíros húsú sertések iránt érdeklődött a Jamones Segovilla sonkacég várományosaként, és ekkor indult európai sertésnéző körútra. Juan édesapja ehhez hozzátette, kezdetben őrültségnek tartotta az ötletet, hogy háromezer kilométert tegyen meg néhány zsírsertés miatt, amikor ott van kéznél a híres spanyol fajta, az iberico. Aztán elismerte, az idő végül a fiát igazolta, hiszen nemcsak megmentettek egy kihalásra ítélt ősi magyar fajtát, de a mangalica cégük egyik jelképévé vált, ma igazi ínyencség és keresett húsféle az egész világon.