Most a sikerhez nélkülözhetetlen turisztikai térségi marketing intézményrendszer állapotát illetően szállnánk vitába az NTS azon megállapításával, hogy a jelenlegi, szétzilált rendszer az Erősségeinkhez (7.) tartozik. Hiszen maga a tanulmány állapítja meg, hogy a szervezeti rendszert megjelenítő „piramis” közepe és alja minden szempontból rendezetlen. Hol van az az egységes intézményrendszer, amely a kistérségi piackutatást, termékkialakítást, értékesítési csatornák átgondolását, kiépítését, információ nyújtását és végül a promóciót és pr-tevékenységét végzi és összekapcsolja nagyobb térségekével, majd a régiókon keresztül az ország marketingakcióival? Félreértés a Tourinform irodák hálózatára hivatkozni, hiszen ezt döntően csak a marketing egyik elemének ellátására (turistainformáció) hozták létre.
Kié a feladat?
Mivel a szükséges rendszer nincs kiépítve, a feladat ellátására más intézmények léptek be. A jó ebben, hogy megpróbálják pótolni a hiányt, a rossz, hogy a szinergiaeffektus többlethatása nem érvényesül, a különféle rendszerek elemei nem egymást erősítik, nem egymásra épülnek, sőt. Ez sok pénzzel alacsony hatékonyság elérését jelenti. Területfejlesztési társulások, időnként kamarák, néhol nagyobb Tourinform irodák, máskor önszerveződő turisztikai vállalkozói egyesületek, lelkesebb polgármesteri hivatalok, a néhol még aktív megyei hivatalok adnak ki első lépésként propagandaanyagokat, CD-ket, könyveket, szerveznek study túrákat. Nincs szabályozva sem a feladatmegosztás, sem az anyagi háttér, sem az egymáshoz és a felsőbb szintekhez történő csatlakozás, leginkább a termékszervezés és az értékesítési csatornák kialakítása hiányzik.
Az NTS kísérletet tesz a helyzet megoldására a „Talpára áll a piramis” c. fejezetben. Mi ehhez próbálunk néhány javaslatot hozzáfűzni.
Hogyan álljon talpra a piramis?
Nem kell újat kitalálni, amikor a szomszédos Ausztria hasonló rendszere – bár állandó viták és javítgatások mellett – kiválóan működik (Ausztria világelső az egy főre eső turisztikai bevételek tekintetében). Többször fogunk hivatkozni az osztrák tartományok (például Burgenland) turisztikai törvényére, amely kizárólag a közcélú turisztikai marketing rendszer részletes szabályozásáról szól.
Több előtanulmánynak meg kellene előznie tehát egy országos turisztikai marketing szervezet kiépítését: tisztázandó szintenként az ellátandó feladat, az ehhez szükséges anyagi eszközök forrása, a horizontális és vertikális építkezés szabályai. Csak ezután kerülhet sor az intézményrendszer struktúrájának kidolgozására, majd a szükséges törvényi módosításokra. Kevés sikert ígér az NTS azon javaslata, hogy változatlan hazai intézményrendszerhez adjon több támogatást a kormány.
A mostani, egymással nem rendszerszerűen összedolgozó elemek valóban nem túl hatékonyak. A térségi turizmus szervezése, menedzselése (desztinációs marketing) tisztán önkormányzati struktúrában nem is igazán működőképes rendszer. A turisztikai termék sajátosságából következően akkor lesz az, ha abban a vállalkozói oldal szervezetileg és anyagilag együtt dolgozik az önkormányzatokkal. (Lásd Burgenland turizmus törvényét, amelyben a települési, térségi marketingterveket illetően a döntési hatáskör 51 százalékban az önkormányzaté és 49 százalékban a helyi vállalkozók által választott testületé. Ugyanez az arány ismétlődik valamennyi szinten). A pillanatnyilag legjobb intézményi forma erre a közhasznú társaság, annál is inkább, mert az ilyen önkormányzati indíttatású kht. (nevében lehet fürdőigazgatóság is), sikerrel pályázhatna uniós támogatásokra. A teljes körű desztinációs marketinget végző kht. a meglévő elemek (Tourinform irodák, önkormányzati idegenforgalmi referensek) bevonásával épülhetne fel.
Helyi turisztikai alap
Ami az anyagi alapokat illeti, ez több elemből állhatna össze. Osztrák szomszédaink gondoltak arra is, hogy egy adott térségben folyó turizmus nemcsak a turisztikai vállalkozásoknak hajt hasznot, de a hírlapárusnak, a fogorvosnak, a kommunális vállalkozásoknak is, így az ő hozzájárulásukat is előírják. Helyi marketingalapba kerül például a privát szobakiadás adója. A hazai turisztikai vállalkozásokat sújtó többfajta adónem egyikét a helyszínen kellene hagyni. Ha a turizmusból származó adókat nem vonjuk el központilag, hanem ott hagyjuk, ahol megdolgoztak érte, a pénzek felhasználása – kizárólag marketingcélokra – nyílt vitákon történik, az érdekeltség hamar nyilvánvaló és meggyőző lesz. Ha ez kiegészül a vendégek által fizetett üdülőhelyi díjakkal, s az ehhez kötődő állami támogatással, használható nagyságrendű marketingalap keletkezik. A felhasználásról – szigorú törvényi szabályozással egybekötve – a már említett közhasznú társaságok döntenének, amelyekben a turisztikai vállalkozások megválasztott szóvivőinek is szavazati joga van a marketingterv elfogadásánál, ellenőrzésénél.
Nem lebecsülendő a helyi vagy kistérségi szerveződési hajlam. Sok helyen kész turizmusfejlesztési elképzelések vannak, ha ezeket a régiók összesítenék, az NTS ezek ismeretében és mérlegelésével alakíthatná ki a turizmus fejlesztésének fő irányait, prioritásait.