Az NTS bevezetője leszögezi, hogy „a társadalmi vita során kristályosodnak ki a fejlesztés fő irányai”. Mivel a stratégia lényege, hogy a fejlesztés fő irányait meghatározza, jelen állapotában az NTS helyzetfelmérés és reményteljes, valóban minden irányban és témában megfogalmazott ajánlások, víziók összessége. Örülni kell annak, hogy egy fiatal szakemberekből álló csapat elkészítette ezt kiindulásnak szánt vitaanyagot. Nagyon jó, hogy több új szempontot is megfogalmaznak. (Ezt megelőzően is készült ugyan már hosszú távú koncepció magyar turizmus fejlesztésére, több szakember, így mindenekelőtt dr. Lengyel Márton professzor jóvoltából). A mostani NTS elévülhetetlen érdeme, hogy végre jelentőségét megközelítő arányban foglalkozik a közcélú turizmusmarketinget végző intézményrendszerekkel, pontosabban ezek elégtelen, kiépítetlen voltával. Hogy erre vonatkozó elképzeléseik (Álljon talpára a piramis! c. fejezet) mennyiben vannak összhangban a kormány szándékaival, az több mint kétséges a legutóbbi fejlemények tükrében. Nemcsak a nagy nehezen létrehozott turisztikai régiókat vonták össze, de súlytalanná tették a RIBeket is.
Statisztikák, másképpen
Az alapoktól indul minden, így érdemes egy koncepció véleményezését a csatolt tényszámok, statisztikai táblák, áttanulmányozásával kezdeni. Ha ebből indulunk ki, nem lehetünk elégedettek az NTS alapjaival, a csatolt táblázatok kiválasztásával.
A látogatószám a turizmus teljesítményének nem hiteles fokmérője, a 2. sz. melléklet nemzetközi összehasonlító táblázata mégis erről, és nem a vendégéjszakákról szól. Nem érthető az sem, hogy a turizmusban foglalkoztatottak számának illusztrálásánál (11. és 12. sz. táblázat) miért csak a szálloda és vendéglátás adatai szerepelnek, az utazási irodai alkalmazottak, idegenvezetők például miért nem. A szálláshelyek kapacitását, vendég- és vendégéjszakák forgalmát tartalmazó (20-26. sz.) táblázatokból mindenütt hiányzik az éves változások százalékos feltüntetése, amely lehetővé tenné a dinamika gyors áttekintését. Hiányzik a ma még nem nagy volumenű, de jelentős beutazási növekedési rátát produkáló országok kiemelése, utalásként a jövő piacaira.
Az igazi gond azonban az, hogy egy ország turizmusát nem lehet monolisztikus tényszámokból kiindulva fejleszteni. Fontos tudni ugyan, hogy szálláskategóriánként mennyi férőhelyünk van, s ebben mennyi vendég mennyi vendégéjszakát tölt el. Még fontosabb lenne azonban kategóriánként kimutatni a foglaltsági mutatók alakulását, a termék alapú (gyógyszállók, lovastanyák, kastélyszállók, történelmi múltú városok szállodái, hegyvidéki vagy vízparti üdülőszállók, kempingek, falusi turizmus) forgalmi adatokat. Sok mindenre azt lehet mondani, nincs statisztikai adat. De megbízás alapján kigyűjthető lett volna. Turisztikai régióink rendszeresen közölnek nemzetközi és belföldi vendégéjszakaszámokat, a határ mentiekből rendre kiderül az is, milyen országok vendégkörére számíthatnak. Sajnos egyetlen régióról sincs mellékelve statisztika.
Ha a föld megindulni is látszik a turisztikai régiók alatt, legalább az eddigi statisztikákból levonható következményeket hasznosítsuk. Az országstratégia csak a régiók lehetőségeire épülhet. A turisztikai vonzerőleltár alapján felrajzolhatóak lennének az ország területének azon foltjai, amelyekben adottak a további fejlesztéshez az alapok.(Erre a 161 oldalnyi tanulmány különböző oldalain írásban történik utalás, de ez áttekintést nem tesz lehetővé).
Intézményrendszer
Ha a csatolt 19. sz. táblázat valós (a szálláshelykapacitások kihasználtsági mutatói szerint utolsó helyen vagyunk), akkor az értékesítés elősegítését szolgáló országos intézményrendszer megteremtése nem egyike a megoldandó feladatoknak, hanem a legfontosabb.
A belföldi rendszer gyengesége lehet csak alacsony hatásfokú értékesítésünk oka, hiszen a csatlakozó országok közül Magyarország toronymagasan vezet a külföldi képviseletek számát és a külföldi promócióra kiadott összegek nagyságát tekintve. Ám a külképviseletek sem tehetnek csodát, ha nem áll rendelkezésükre megszervezett, becsomagolt turisztikai termék – ezt itthon kell előállítani. Ennek érdekében a szervező és értékesítést elősegítő régiók számát nem célszerű csökkenteni. Ausztriában 8 tartomány és Bécs régiója szervezi a turizmust. Az viszont természetes, hogy Oberösterreich nem kampányol más földrészeken.
A turisztikai termék sajátossága
A turizmus egyedi sajátossága, hogy az eladható turisztikai termék a turisztikai szolgáltatásokból (A) és a turisztikai vonzerőkből, adottságokból (B) jön létre. Az előbbi gazdái a vállalkozók, az utóbbié az önkormányzatok és az állam. A turizmusban a siker nem egyedül a vállalkozón múlik, ahogy a haszonból sem ő részesül kizárólagosan. A turisztikai vállalkozás nem kezelhető úgy, mint más ágazatok vállalkozásai. Mivel mind a vállalkozó, mind a térség anyagilag érdekelt a sikerben, a turisztikai termék létrehozásáért közösen finanszírozott és közösen felállított marketingrendszert kellene működtetniük. A sikeres turizmusú országokban a turisztikai és egyéb vállalkozások, valamint az adott térségi önkormányzatok, egy egymással szorosan összedolgozó, alulról, településektől, kistérségektől induló, az országot lefedő, de vertikálisan is építkező, egészen az állami szintig eljutó marketing-intézményrendszert működtetnek. Érthetetlen, hogy bár a turizmus lenne leginkább rászorulva, más ágazatoknak van országos segítő hálózata, a turizmusét, mielőtt kiépült volna, máris visszafejlesztik. Ezért bár minőségi és új turisztikai vállalkozások indulnak, értékesítésük akadozik, nem megfelelő.
Támogatni kellene a vállalkozások önszerveződését is
Különösen nagy hátrány ez akkor, amikor a turizmusban érdekelt vállalkozói oldal területi és szakmai önszerveződése sincs rendben. Az NTS rámutat a kamarák gyenge érdekérvényesítő képességére, s arra is, hogy az országos szakmai szervezetek reprezentativitása nem átfogó. Továbbá szinte teljesen hiányzik a termék alapú, vagy akár üzemi nagyságon, vagy területi elhelyezkedésen alapuló vállalkozói önszerveződés. (Folytatása következik)