Egyiptom az egyetlen olyan afrikai ország, amely szárazföldi átjáróval rendelkezik Ázsia felé. Északon a Földközi-, keleten a Vörös-tenger határolja. Elhelyezkedésével, nagyságával és 90 millióra becsült népességével komoly gazdasági és kulturális tényező Afrikában és a Közel-Keleten. Nekünk, magyaroknak a régmúlt idők meseországa, hatalmas ókori birodalma a civilizáció egyik bölcsője, fáraók, piramisok és szfinxek földje. A középkori iszlamizáció és arabosodás térnyerésével megjelenő mecsetek és minaretek, a végtelen tengernek tűnő sivatagi dűnék hullámain „hajózó” tevekaravánok és oázisok az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát is megidézik az idelátogatóban.
A mai Egyiptomról a legtöbb honfitársunknak az all inclusive szállodás tengerparti üdülés jut eszébe, esetleg némi búvárkalanddal megfűszerezve, hiszen hazánkhoz legközelebb itt, a Vörös-tengerben találhatunk színpompás korallokban gazdag tengeri ökoszisztémát. Mindezek leginkább két, már bejáratott desztináció: Hurghada és Sharm el-Sheikh valamelyik hoteljének kényeztetéséhez köthetőek. A vállalkozóbb szelleműek olykor megkockáztatnak egy-egy fakultatív kirándulást, pedig Egyiptom ennél jóval többet kínál.
SIVATAGBÓL ÜDÜLŐPARADICSOM
Hogy bemutassa e hatalmas ország többi arcát is, egyhetes tanulmányutat szervezett az Egyiptom-specialista Express Travel International (ETI) az Egyiptomi Idegenforgalmi Hivatal támogatásával, melynek során végigjártunk számos nevezetességet, miközben a cég saját tulajdonú, Red Sea Hotels nevű hotelláncában laktunk jól, minden értelemben.
A Red Sea hotelek története meseszerű: élt egyszer egy bölcs befektető, aki jó érzékkel vásárolt fel egy már működő szállodát a Vörös-tenger partján 1987-ben. 1992-ben jött a következő hotel, majd 1998-ban az újabb egység. Azóta pedig jóformán nem múlik el úgy egy év, hogy ne nyílna újabb egysége a láncnak. Az idén például három szállodát vásároltak meg Marsa Alam Port Ghalib üdülőövezetében, és Red Sea hotelként üzemeltetik tovább őket.
A céget később fia vette át, ki külhonból hozott magának feleséget. Az alapító fia, Mohamed Samir Abdel Fattah és német neje, Maja-Jennifer Köhl továbbra is családi vállalkozás keretében működteti a tizenkilenc szállodából, kilenc nílusi luxushajóból, a helyi kiszolgálóügynökségükből, valamint az egész Európát behálózó foglalási központokból álló vállalatot, amely közel 16000 alkalmazottat foglalkoztat, és évente több mint 200 ezer utast fogad Európa számos országából.
Az Express Travel Internationalt 1998-ban Maja Jennifer Köhl és férje, Mohamed Samir alapította Frankfurt am Mainban. Kezdetben egyiptomi utak szervezésére specializálódtak, majd az évek során a közkedvelt úti célok egyre színesebb skáláját kínálták az utazni vágyóknak. A Red Sea Hotels lánc, valamint a nílusi hajóflotta, a Grand Cruises is a családi vállalkozás része lett. A bécsi ETI-iroda 2005-ben kezdte meg működését, majd Bécsből és Salzburgból is elrepültek az első járatok a Vörös-tenger felé. Jelenleg Ausztria minden repteréről indulnak exkluzív partnerük, a Fly Niki gépei. Az ETI árualapja egész évben elérhető Magyarországról, a téli menetrendben hetente egyszer, vasárnaponként juthatnak el az utasok velük Hurghadára.
A Red Sea-láncnak Hurghadán, az attól 25 kilométerre fekvő Makadi Bayen, illetve délebbre Marsa Alam és Port Ghalib térségében, valamint Sharm el-Sheikhen működnek szállodái.
ÉJJELI FORRÓSÁG
Harminc fok volt éjjel egykor, amikor leszálltunk a hurghadai reptéren. Másnap rájöttem, itt most kezd éppen elviselhetővé szelídülni a kánikula, de két nap múlva már arra is, hogy mégis villámgyorsan napszúrást lehet kapni, ha nem vagyunk elég óvatosak.
A tapasztalatgyűjtést Hurghadán kezdtük. A Vörös-tenger partján itt szinte bárhol találunk színpompás koralltelepeket és nyüzsgő halrajokat. A hotelek is pompásak, szobáik nagy és tagolt belterűek, tematikájukhoz és funkciójukhoz igazodik a designjuk is, még sincs két egyforma. Az általunk belakott Red Sea hotelekben az ár-érték aránynak megfelelő szolgáltatásokon, valamint az alapnak számító kulturált és tiszta körülményeken túl extrának nevezhető az „early check-in – late check-out” lehetősége, ingyen strandfelszerelések (akár búvármaszk is) és az ingyenes szállodai transzferjáratok.
A NÍLUS, AZ ÉLETADÓ FOLYÓ
A tengerparti pihenés után látogatást tettünk Egyiptom ütőeréhez, a Nílus mentén húzódó, helyiek által Zöld zónának nevezett országrészbe, amely csupán az ország területének öt százalékát teszi ki, mégis itt él a lakosság 95 százaléka. Az ókori Thébánál, azaz Luxorban értük el a nagy folyót és a híres templomegyüttest, amelynek rekonstrukciója immár évtizedek óta, folyamatosan zajlik – jelenleg a karnaki és luxori templomokat összekötő, 2,5 kilométeren át szfinxekkel szegélyezett út helyreállításán fáradoznak.
A hőség az ókori templom hatalmas oszlopai közé szorulva próbálja gyors szemlélődésre bírni a látogatók tikkadt hullámokban érkező csoportjait. Mi sem időzünk feleslegesen, és gyorsan felszállunk a Grand Cruises egyik hajójára, amely el is visz bennünket egy éjszakai próbakörre. A hajóút csendes. A Nílus mentén zajló szorgos mindennapok a parton maradnak, mi pedig élvezzük a békés szemlélődést a fedélzet luxusában (medence, kondirészleg, nyugágyak, bár), ami semmiben nem marad el az ötcsillagos szállodák színvonalától. Este, a hétfogásos vacsora után még hastáncosnő és kerengő dervis is szórakoztat bennünket.
Másnap azonban odahagyjuk a nagy folyót és visszatérünk a Vörös-tenger partjára. Ezúttal Port Ghalib térségét fedezzük fel. Bevisznek bennünket a sivatagba, ahol egy beduintáborban töltjük az esténket, és belekóstolhatunk, mennyire más mederben hömpölyög az élet bolygónk ezen időtlen, félelmetesen sivár, ám mégis lenyűgöző vidékén. Visszatérve a nyüzsgő tengerparti éjszakába, a parti sétány színpadáról áradó zene lüktetésében gondolkodom el, hogy olykor egyórányi autózás nagyobb távokat foghat át időben, mint térben.
HÚSZMILLIÓS METROPOLIS
Többször visszatér ez a gondolat, útban Kairó felé a busz ablakán kitekingetve, amikor a kicsiny, tevegelő alakokat elnyeli a kopár táj, hogy a következő kanyar után felbukkanjon egy modern szélturbinából álló rengeteg. Egyiptom valóban a réginek és az újnak valami különösen furcsa, de hatásos elegye. Fővárosa ennek legékesebb bizonyítéka, ahol az égbe törő Nílus-parti szálloda- és irodaház-épületek tövében vágásérett birkákból álló nyájak ácsorognak az autópályák felhajtóinak árnyékában. Kairó népességét a helyiek 20 millió körülire becsülik, de még megközelítőleg sincsenek pontos adatok. Egyiptomban nincs lakhelyhez kötött bejelentkezési kötelezettség, és rengeteg vidéki próbálja itt megtalálni a szerencséjét, így gondoskodva az otthoniakról. Végigjárjuk mi is ennek a metropolisnak néhány emblematikus zarándokhelyét: fotózkodunk a Kr. e. 2600 és 2500 között épített gizai piramisoknál, meglátogatjuk a rejtélyes nagy szfinxet és személyes kedvencemet, az Egyiptom Múzeumot, ahol napokat lehetne elnézelődni, de ha csupán – a legismertebb ókori egyiptomi műalkotás – Tutanhamon arany, halotti maszkjával „szemezünk” néhány pillanatot, már az is feledhetetlen élmény.
Meglátogattuk az isztambuli mintára épült Alabástrom, avagy Mohamed Ali-mecsetet, rengeteg zarándokkal együtt, mivel kairói tartózkodásunk egybeesett a második legnagyobb iszlám ünnep, az áldozat ünnepének idejével. A felszabadult sokaság ilyenkor belakja a mecsetet és környékét, körbevesznek, megsimogatnak, szelfiznek velünk. Kevésbé nyüzsgő, de hasonlóan felszabadult a hangulat a kopt negyed Függőtemplomában, a hívek jönnek-mennek, pletykálnak két ima között. Egyiptomban jelentős a keresztények aránya – mikor rákérdezek helyi vezetőnknél, Mo’men Bebawinál, aki szintén kopt keresztény, hogy ez nem jelent-e megosztottságot társadalmi szinten, nem is nagyon érti a kérdést. Elsősorban mi mind egyiptomiak vagyunk, hangzik a válasza.
LEHETŐSÉGEK AZ EGÉSZSÉGTURIZMUSBAN
Kairói tartózkodásunk alatt fogadott bennünket hazánk kairói nagykövete, dr. Kveck Péter is. „Egyiptom turisztikai szempontból rendkívül érdekes ország. Ezer arca van, a vörös- tengeri üdülőhelyek, a nílusi hajóutak, Luxor, Asszuán, a sivatagi turizmus… Sharm el-Sheikh közelében ott a közel 1500 éves, szinte érintetlen Szent Katalin-kolostor. Kairóban csodálatos műemlékek sora áll a 8–9. századból, ebből a korszakból Európában szinte semmi nem maradt meg. Egyiptom földközi-tengeri partvidéke Magyarországon jóformán ismeretlen. Alexandriától nyugatra kezdődik ez a Riviérához hasonló terület, gyönyörű szállodákkal, kellemes éghajlattal.”
Közös turisztikai projektekről is szó esett. „Két évvel ezelőtt létrejött egy testvérvárosi együttműködés Hévíz és Sharm el-Sheikh között, Sharm közelében ugyanis meleg vizű forrásokat találtak. Erre lehetne építeni egészségturizmust, azt szeretnénk, ha ezt magyar tudással, magyar technológiával teremtenék meg. Egyébként jelenleg komoly egészségturizmusról nem tudok, holott itt ennek nagy hagyományai vannak… Az első világháborúig az európai arisztokrácia egyik kedvelt, téli pihenő üdülőhelye Egyiptom volt” – emelte ki a nagykövet. Többek érdeklődésére a biztonsági helyzettel kapcsolatban a nagykövet elmondta: „Egyiptomba a legkényelmesebb és legbiztonságosabb is szervezett keretek között látogatni. Itt külön turistarendőrség működik. Nagyon komoly biztonsági intézkedéseket tesznek: modern kamerarendszer, arcfelismerők bekötve közvetlenül a rendőrségre. A külföldi turistára itt úgy tekintenek, mint az ország jólétének egyik kulcsára” – zárta gondolatait Kveck Péter.
