Az eloterjesztés egyik pozitívuma a vendéglátás beemelése a turizmusba. A „filozófiai” alapvetés is elonyére változott, mert a TDM-modell kiemelésével központibb helyre került a turizmus lebonyolításához nélkülözhetetlen közcélú állami és területi intézményrendszer. De a konkrétumok hiányoznak.
A turisztikai szakma – joggal – sürgette a turizmustörvény megalkotását. Ezt nemcsak a szakma presztízse indokolja. Ki kellene mondani, hogy erre a turisztikai termék és szolgáltatás minden mástól eltéro, sajátos jellege miatt van szükség. A turisztikai termék önmagában nem eladható, ugyanis két részbol áll. A turista a vállalkozásokhoz nem kötheto földrajzi, éghajlati adottságok, a kulturális, néprajzi és épített örökség miatt utazik el egy helyre. Külön turizmustörvényben rögzíteni ennek az általános háttérnek a fenntartásáért, ápolásáért felelos állami, önkormányzati szervek feladatait, valamint a turisztikai vállalkozásokkal történo együttmuködésük kereteit kell. (A turisztikai vállalkozások és szolgáltatások muködését ugyanis már szabályozzák a fennálló törvények és rendeletek). Az irigylésre méltóan kiválóan teljesíto osztrák turizmustörvények is kizárólag e „háttérfeladatokkal” foglalkoznak.
Hangsúlytalan önkormányzatok
A turizmus hátterét biztosító közcélú területi intézményrendszerként a TDM-modell szerepel az eloterjesztésben. Kérdés, hogy a TDM-modell a hosszú távú fennmaradását biztosító, még felettébb kidolgozatlan keretek között, igazi döntéshozatalai jogosultság hiányában erre képes-e. Az állam mellett az igazi területi gazda és felelos az önkormányzat, amelynek tényleges súlyát a törvénytervezet csak zárójelben ismeri el. (A sok turistát vonzó, komplex turisztikai szolgáltatási kínálattal rendelkezo desztinációkban az önkormányzatok jelentos felelosséggel és egyben pénzügyi bevételi lehetoséggel is rendelkeznek.) Az új és már elfogadott önkormányzati törvényben viszont sajátos módon a turizmus szó sem szerepel! Az önkormányzati törvény szerint az önként vállalt feladatok nem veszélyeztethetik a kötelezo feladatok ellátását. Következésképpen a turizmus általános feltételeinek biztosítása mellékes és tetszoleges lenne még a kiemelt turisztikai településeken is? Nincs szó benne az üdülohelyi díjak és az ifa kiszabhatóságának és felhasználásának konkrét szabályairól sem.
Ki mibol tartja fenn a TDM-eket?
Nem csak a TDM-hálózat van messze van a teljes kiépítettségtol, hosszú távú finanszírozása is bizonytalan. Az állami szint (Magyar Turizmus Rt.) költségvetése nincs törvényben rögzítve. A biztos pontok az önkormányzatok, amelyek kötelesek a turizmus közcélú feladataihoz a forrást biztosítani. „A helyi önkormányzat az illetékességi területén beszedett helyi idegenforgalmi adó összegét, valamint a helyi idegenforgalmi adó összegéhez igazodó költségvetési hozzájárulást helyi turizmust támogató célra köteles felhasználni.” A turizmustörvény ebbol a forrásból ugyancsak „ellátja” turisztikai feladatokkal az önkormányzatokat. A gyógyfürdok fenntartása, a városkép megújítása, karbantartása, a helyi reklámeszközök eloállítása mellett csak egy pont a helyi TDM-szervezethez való hozzájárulás. De e relatív csekély összeg mellett hozzá kell járulnia a régiós TDM fenntartásához is. Hogy mibol élnek majd a középszintet képviselo térségi TDM-ek, eléggé bizonytalan, hiszen a tervezet szerint „a térségi TDM-szervezetek muködését a helyi TDM-szervezetek finanszírozzák”. Feltételezhetoen állami és uniós pályázati támogatások és a vállalkozók hozzájárulása képezné a TDM-ek muködésének további tartós pénzügyi alapját, de errol részletesebb információt nem tartalmaz a tervezet. (Kivéve a 49. oldalon található kitételt, amely szerint a régiós TDMeket ötven százalékig az állam finanszírozná).
Túl korán vagy túl késon?
Az 55 oldalnyi eloterjesztés nyilván lerövidítheto. A szakmai definíciók átgondolhatók, például megkérdojelezheto, hogy a közétkeztetés és a munkahelyi étkeztetés is e törvényhez került. A definíciókat és a turisztikai vállalkozásokra érvényes eddigi jogszabálygyujteményt mellékletként csatolva lényegesen átláthatóbb is lenne az anyag. Tartalmilag mind a TDM-modell részleges kidolgozásával, mind a felügyelo hatóságok kijelölésével kapcsolatban hiányérzetünk van. A kamarák szerepe megemlítésre se került. Lehet, hogy az önkormányzati törvényhez képest túl késon, a TDM-modell és ebben az állam, az önkormányzatok és vállalkozások kötelezettségének részletes szabályozásához képest túl korán került terítékre a turizmustörvény?
