Badacsonyi óriás, disznódi fűszeres, nyári aszaló, társulati vagy téli esperes, kálvil, Izabella, Regina nera és vajalma – mindenkinek azonnal beugrik, hogyan fest bármelyik is ezek közül? Egyáltalán, ha nincs a „vaj” után mondjuk az alma szó, tudjuk, hogy ez valójában egy gyümölcs, méghozzá olyan, amely rég a feledés homályába merült? Mostanában azonban néhányat feltámasztanak közülük, hogy ismét megízlelhessük. Sőt van olyan is, amely soha nem tűnt el végleg, pedig kora matuzsálemi: ötszáz éve él háborítatlanul a közelünkben, sőt minden évben bőséges termést is ont.
Nem véletlenül tűntek el…
Régen keresettek voltak, sok helyütt termettek, és sokan fogyasztottak is belőle. A badacsonyi óriás cseresznye például ugyanakkor érett, mint az azóta is nagyon keresett és sikeres germersdorfi óriás cseresznye. Azonban volt vele egy kis gond: gyengén termők voltak ezek a fák, és ez megpecsételte sorsukat. A disznódi fűszeres bőven termő fáról volt szedhető, itt azonban a nevénél is jelzett ízzel, a fűszeres mellékízzel akadt gond. A magyar kálvil alma közepes méretű gyümölcs volt, húsos tapintású, eper- vagy málnaillattal – itt meg ez volt a baj. A nyári aszaló kajszibarackkal semmi ilyesmi probléma nem akadt, ezt a gyümölcsöt viszont a kutya se kereste – ezért tűnt el lassan a kereskedők kínálatából. A gyönyörű nevű társulati vagy téli esperes körtefa termése pedig igencsak gyatra volt – ezért száműzték a körtefélék közül. Mindre akadt hát magyarázat, hogy miért tűntek el a süllyesztőben. Arra azonban még nem kaptunk választ, hogy miért váltak ismét keresetté ezek a régi fajták.
Már érkezőben a felmentő sereg
Pedig több gond van velük sokszor, mint öröm: kényes és elsősorban regionális fajtákról beszélünk, amelyeket ismét próbálnak újratelepíteni, ültetni a gazdák – több-kevesebb sikerrel. Mert a mai korszerű technológiákhoz, a gépesített termesztéshez, egységes megmunkáláshoz nem illeszthetők, időigényesek, sok kézimunkát igényelnek, és sok fajta közülük nehezen viseli az A pontból B-be a szállítást. Ezért találhatók (újra) csak a helyi kistermelők kínálatának sorában, és ez a magyarázata nem éppen olcsó áruknak. Egyébként a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) szervezésében elindítottak nemrégiben egy érdekes programot: a közösségi tanulókert-hálózat kiépítését. E program nem titkolt célja, hogy a fiatalokat megismertessék a régen elfelejtett gyümölcsökkel, zöldségekkel, itt próbálják bemutatni e regionális régi haszonnövényeket – e gyümölcskertek száma állítólag lassan eléri a nyolcvanat az ország egész területén. Állítólag 1959 óta gyűjtik és őrzik a tájfajtákat, több mint 1600 helyről 12 mintát gyűjtöttek be, valószínűleg az utolsó utáni pillanatban.
Elfelejtett szőlőtőkék Pécsett és Budán
Van azonban két olyan őshonos magyar fajta – mindkettő szőlő, azaz boralapanyag –, amelyet nem kell sehol felkutatni, elraktározni, újraültetni, ugyanis ma is terem. Az egyik a budai Várban, a Bécsi kapu tér egyik házának udvarán él háborítatlanul több mint ötszáz éve, ez egy Izabella fajtájú, óriás méretű szőlőtő, amely a földágynál 46 cm, a kacsoknál 23 cm-es vastagsággal büszkélkedik. De nem ez a rendkívüli benne, hanem az, hogy ma is terem! A helyiek őseik visszaemlékezései alapján azt mondják, a hatalmas tőke soha semmilyen szakszerű kezelést nem kapott – váltig állítják, ezért maradt meg épen, egészségesen. Minden évben októberben érik be a termése, a szőlőszemek sötétkék színűek, vastag héjúak, nagy magvúak – és igen, egykor ugyanitt Mátyás király szőlője lehetett ilyen.
De ha valaki Pécsett jár, ott is hasonló élményben lehet része: egy hangulatos, ódon hangulatú kis utcácskában, egy régi családi ház udvarán terpeszkedik egy „fiatalabb”, alig 450 éves példány, amelyet még a török időkben ültettek. Ősszel ez a „török szőlő” csaknem százkilónyi termést hoz minden évben, szintén nagy magvú a termése, mélypiros színű a gyümölcse, és leginkább egy rég elfeledett fajtára, a Regina nerára emlékezteti a kutatókat. Akik nem győznek csodálkozni azon, hogy maradhatott fent, mitől él és virul ez a feledés homályába rég elmerült tőke, mi lehet a magyarázata annak, hogy messze túlélte fajtájának átlagos korát.
