A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. az MTI érdeklődősére közölte: a Gyugyi-gyűjtemény iránt annak ellenére komoly az érdeklődés, hogy a tavaly szeptemberi nyitás óta csak előzetes bejelentkezéssel tekinthető meg a Zsolnay Kulturális Negyedben folyó munkálatok miatt. A kulturális negyedhez közeli magaslaton álló mauzóleum esetében nincs ilyen korlátozás, az építményt szinte folyamatosan látogatják.

A Sikorski-házban kiállított Gyugyi-gyűjtemény anyagát Gyugyi Lászlónak a korábban a világ legnagyobb Zsolnay magángyűjteményeként számon tartott 600 darabos kollekciója alkotja, amelyet Pécs a piaci ár feléért, 1,3 millió euróért vásárolt meg az Egyesült Államokban élő nyugdíjas elektromérnöktől.

A gyűjtemény 576 egyedi kerámiatárgyból, hat vízfestékkel készült egyedi Zsolnay-tervrajzból és két fényképalbumból áll. Korábbi tulajdonosa négy évtized alatt hozta létre, a tárlat megnyitásáig a nagyközönség nem láthatta, az csak a Helikon Kiadó által 2006-ban megjelentetett Zsolnay a nagyvilágból című könyvből volt ismert.

A gyűjtemény eszmei értéke felbecsülhetetlen, Gyugyi László ugyanis a Zsolnay manufaktúra legkiválóbb, világ- és nemzetközi kiállításokon szerepelt alkotásait vásárolta meg. Az a csekély számú, úgynevezett duplum példány, amelyeket e kiállításokra küldött tárgyakból őriztek Magyarországon, megsemmisült az első és a második világháborúban.

A Zsolnay mauzóleum több évnyi szünet után július 19-én nyílt meg ismét a nagyközönség előtt. A Zsolnay porcelángyárat alapító Zsolnay Vilmos és családja temetkezési helyét és a mauzóleum környezetét az Európa Kulturális Fővárosa program keretében újították fel.
A mauzóleumot Zsolnay Vilmos 1900-ban bekövetkezett halála után fia, Miklós emeltette édesapja kedvenc helyén, a gyárral határos magaslaton, ahol szívesen időzött, szemlélve a manufaktúra területét. Az épület kivitelezését a porcelánmanufaktúra munkásai végezték Sikorski Tádé építész tervei alapján.

Zsolnay Vilmos érckoporsóját 1913-ban helyezték örök nyugalomra a családi kriptában, őt követte 1919-ben felesége, Bell Terézia. Rajtuk kívül ma már csak fiuk, Miklós nyugszik itt, a többi családtag földi maradványait, urnáit a vandál pusztítások nyomán igencsak megrongálódott állapotban a pécsi dísztemetőben helyezték el 1986-ban.

Az építmény és környezetének állapota az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben leromlott, az egyes kerámiaelemeket széthordták, vagy megrongálták. A teljes felújítást egykori tervek és fotók alapján végezték el.

A félmilliárd forintos beruházás keretében a falakat, a kerámiákat, a szarkofágot, a sírkamrákat restaurálták, a hiányzó és menthetetlenül megrongálódott kerámiákat újragyártották, csakúgy, mint a mauzóleumhoz vezető utat őrző pirogránit oroszlánokat Emellett rendbe tették a kertet és újraépítették a kerítést is.