Eddigi fennállásának legnagyobb koncertjére készül a Csík zenekar: a jubileumi Sziget mínusz 1-dik napján vadonatúj feldolgozásokat tartalmazó Daloskönyvét mutatja be a nagyérdeműnek, legendás vendégeket hívva a fesztivál Nagyszínpadára.
A Sziget világzenei programját immár egy évtizede szervező Marton László Távolodó és Lökös Csaba álltak elő a speciális koncert gondolatával, amely mind a zenekarnak, mind a Sziget szervezőiroda vezetőinek megnyerte a tetszését. Az ötlet lényege, hogy az eddigi nagy sikerű feldolgozások mellé készüljenek olyan új koprodukciók, amelyek élőben is bemutatkoznak a zenekar történetének eddigi legnagyobb szabású koncertjén. Kifejezetten ennek a felkérésnek az apropójából készülnek el azok az új számok, amelyek ennek a speciális koncertnek a gerincét adják majd. Olyan dalokat dolgoznak fel, amelyek a magyar könnyűzene története és a zenekar magánmitológiája szempontjából egyaránt fontosak. A feldolgozások módja bátran mondható unikálisnak, hiszen úgy rugaszkodnak el az eredetiktől, hogy közben magukba foglalják azoknak a meghatározó énekhangjait. És ettől a „csavartól” – Szörényi Levente, Bródy János, Presser Gábor, Földes László, Kovács Kati, Kiss Tibor, Lovasi András és Ferenczi György közreműködésével – egy olyan forma teremtődik, mely nemcsak a magyar könnyűzene műfajai, de azok nemzedékei között is hidat teremt. Egy olyan örökzöld „kötelező olvasmány”, amilyen eddig még nem volt – de amilyennek a későbbiekben még lennie kell, hiszen a zenekar szándéka szerint ezzel a „kiadással” egy több évesre tervezett sorozat veszi kezdetét.
A huszonnégy évvel ezelőtt Kecskeméten megalakult Csík zenekar kezdetben főleg a táncházas körökben volt ismert, koncertzenekarként az ezredforduló környékén futott be, de a 2000-es sydneyi nyári olimpiai játékok megnyitóján már a magyar népzene egyik reprezentánsaként lépett fel. Ugyancsak erre az időre esett egy másféle „utazás” kezdete is. 2001-ben A kor falára című albuma címadó számában szvingbe úsztattak át egy magyarpalatkai dallamot, majd a 2005-ös Senki nem ért semmit című albumon – a felvidéki, békési és erdélyi muzsikák mellett – három Kispál és a Borz-számot is feldolgoztak. Mégpedig oly módon, hogy azok éppúgy belesimultak a magyar népzene szövetébe, mint a Csík zenekar hangvételébe – és ezzel lényegében megteremtették a „tradicionális rocketnót”. Azóta nincs megállás, kimondott szárnyalás van e műfajban. Ezt mutatja, hogy a 2008-as Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… albumon szereplő Most múlik pontosan című Quimby-feldolgozásból nemzedéki himnusz lett, mely immár több mint nyolcmillió rákattintást ért el a YouTube-on. Majd a 2011-es Lélekképek című albumon újabb Kispál és a Borz- és Quimby-feldolgozásokkal (Földtörténet, Szívrablás, Fekete L’Amour, Tébolyda) gyarapodott a sor, nem feledkezve meg a blues-rajongókról sem (A széki Hobo). Mára talán épp a feldolgozásoknak köszönhetően a Csík zenekar hazánk egyik legsikeresebb koncertzenekara, népszerűségük a legfelkapottabb rockzenekarokét is elhomályosítja. 2011 évvégi nagykoncertjükre ötezer rajongó zarándokolt el, a tavaszi MÜPA-s előadásra hetekkel előbb elfogyott minden jegy.
Augusztus 6-án pedig, a jubileumi Sziget mínusz 1-dik napján, a fesztivál legnagyobb színpadán egy egyszeri és megismételhetetlen eseménynek lehetünk szem és fültanúi. A Csík zenekar élete eddigi legnagyobb szabású buliján, egy majd’ három órás monstre koncerten, a már ismert slágerek mellett bemutatkoznak a legújabb, kifejezetten erre az alkalomra készülő feldolgozások, ráadásul az eredeti dalok előadóinak közreműködésével.
