A TTCI-mutató azokat a tényezőket és irányelveket méri, amelyek vonzóvá teszik az egyes országokban a turisztikai ágazat fejlesztését. Hasonló kutatómunkát 2001–2004 között a WTTC is végzett, versenyképességi monitora szolgált a mostani index kidolgozásának alapjául. A TTCI-t 13, a versenyképességet befolyásoló tényező alkotja, zárójelben Magyarország helyezése:

1. politikai szabályozás (25. hely)
2. környezeti előírások (33. hely)
3. biztonság (25. hely)
4. egészségügy és higiénia (12. hely)
5. a turizmus prioritása (39. hely)
6. légi közlekedés infrastruktúrája (65. hely)
7. földi közlekedés infrastruktúrája (56. hely)
8. turisztikai infrastruktúra (34. hely)
9. információs és kommunikációs technológia (39. hely)
10. a turizmus árainak versenyképessége (97. hely)
11. humánerőforrások (37. hely)
12. nemzeti turizmusfelfogás (100. hely)
13. természeti és kulturális erőforrások (30. hely)

A 13 alappillért három alindexbe rendezi a kutatás: a turisztikai szabályozó rendszer, a turisztikai üzleti környezet és infrastruktúra, továbbá a turisztikai humán, természeti és kulturális erőforrások körébe. Az első alindexbe azok az elemek tartoznak, amelyek a politikához kapcsolódnak, és általában a kormány hatáskörébe esnek, e tekintetben Magyarország a 26. helyezett. Az üzleti környezet, valamint az erőforrások tekintetében viszont 51. hazánk. A 13 pillért 58 egyedi változó alkotja, ezek egy része másodlagos adat, amelyeket különböző turisztikai szervezetek biztosítottak. Az elsődleges adatokhoz az adott országban tevékenykedő vezetők megkérdezésével jutott az intézet.

Az idén a TTCI 124 nemzet turisztikai versenyképességét mérte, amelyek a rendelkezésre álló adatok szerint a világ lakosságának 90 százalékát és a világ GDP-jének 98 százalékát fedik le.

Ahogy azt a kutatás készítői várták, erős korreláció tapasztalható az országok több turisztikai mutatója és a TTCI-rangsorban elfoglalt helyezése között. E szerint jelentős az összefüggés egy nemzet turisztikai versenyképessége és a turistaérkezések száma, illetve a turizmusból származó bevételei között.

A legjobbak

A TTCI-rangsor első három helyezettje Svájc, Ausztria és Németország. Svájc az index által vizsgált minden területen elöl végzett. Különösen biztonságos ország, kitűnő egészségügyi és higiénés mutatókkal, környezeti szabályozása is élenjáró. Itt működnek a legelismertebb szállodaimenedzser-képző iskolák, ennek köszönhetően az ország humánerőforrásának kvalitása felülmúlhatatlan. Infrastruktúrája is a legjobbak között van, ezenkívül nagyon gazdag természeti és kulturális kincsek tekintetében. Hat világörökségi helyszínnek ad otthont, és területének csaknem harminc százaléka védetté nyilvánított. A magas turisztikai bevételekkel rendelkező országok közül egyedül Svájc és Spanyolország található az első tízben a turizmus állami prioritását tekintve. Mindez együttvéve különösen vonzó hellyé teszi Svájcot a turizmus fejlesztésére.

A második és harmadik helyezett Ausztria és Németország számos hasonlóságot mutat. Mindkét ország benne van az első háromban a környezeti szabályozás minősége és az első négyben a biztonság tekintetében. Vezető helyen állnak természeti és kulturális erőforrásaikat vizsgálva is. Németország közlekedési infrastruktúrájának minősége azonban jobb, különösen a szárazföldi közlekedésé, amelyben első helyre sorolja a beszámoló. Ezzel szemben Ausztria turisztikai infrastruktúrája világelső a besorolás szerint, és a németországinál jóval kiemeltebb szerepet élvez az ágazat Ausztriában. Az USA ötödik helyezést ért el, köszönhetően természeti és kulturális kincseinek, jó infrastruktúrájának, az országban található üzleti környezetnek és humánerőforrásainak.

A sok turista nem minden

A világ leglátogatottabb úti célja, Franciaország érdekes módon nem került be a tíz legversenyképesebb turizmusú ország közé. Tizenkettedik helyezett olyan negatívumok miatt lett, mint az ágazat politikai szabályozása és a lakosok turistákhoz való viszonyulása.

Spanyolország jelentős növekedést ért el a turizmusban az elmúlt években, összességében a 15. helyezett a listán. Az ország erőssége kiváló turisztikai infra-struktúrája (2. hely), légi közlekedési infrastruktúrája (7. hely) és természeti és kulturális erőforrásai (Olaszország után a második legtöbb világörökségi helyszínt tudja magáénak a világon). Spanyolországban jelentős prioritást élvez a turizmus, harmadik helyen található ebben a sorrendben.

A világon a legtöbb világörökségi helyszínnel bíró Olaszország csak a középmezőnyben, a 33. helyen végzett a TTCI-rangsorban. Elöl áll kulturális attrakciói viszonylatában és turisztikai infrastruktúrájának minőségében. Versenyképessége azonban számos gyengeségtől szenved, amelyek összesített helyezését viszszavetik. Ezek között található a politikai szabályozás (70. helyezés), jóval alulmúlva más európai országokét. Szigorúak a megkötések a külföldiek tulajdonszerzésében, és a kormány nem részesíti előnyben a turisztikai szektort (97. hely).

Egyenlőtlen kontinensverseny

Ázsiában a két legversenyképesebb ország Hongkong (6.) és Szingapúr (8.). Ausztrália a TTCI szerint a 13., egyetlen helyezéssel előzve meg Új-Zélandot. Malajzia a 31. helyen található a listán, árai a második legversenyképesebbek a világon: nagyon alacsony itt a jegyekre kivetett adók mértéke, viszonylag alacsonyak az üzemanyagárak, és kedvező az adópolitika. Thaiföld versenyképessége alapján a 43. helyezett. Vendégszeretetének, a turizmus támogatottságának és az ország magas vásári jelenlétének kedvező pontszámait a közlekedés minősége és a kevéssé fejlett turisztikai infrastruktúra nyomta le. India mindent összevetve a 65. helyezett. Számos erőssége (világörökségi helyszínek, vendégszeretet, versenyképes árak, kedvező politikai környezet a befektetésekhez) mellett túl szigorú a vízumrendszere, e szempontból 106. az ország. Annak ellenére, hogy India vásári jelenléte a 4. helyezett, és magas a reklámköltése, marketingkampányának hatásfoka csak közepes (59.). A 71. Kína versenyképességét főként a politikai környezet, valamint a nem elég szigorú környezetvédelmi szabályok, az elmaradott turisztikai infrastruktúra, a biztonság és az egészségügy gyengesége rontja.

A latin-amerikai és karibi térség két legjobbja Barbados (29. helyezés) és Costa Rica (41.). Mexikó a 49., Brazília az 59. helyen végzett. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában a legjobb eredményt az Egyesült Arab Emirátusok (18.) érte el, főként vendégszeretetének, versenyképes árainak, légi közlekedési infrastruktúrájának köszönhetően, a kormányzati támogatása is erős a szektornak, marketingkampányának hatékonysága pedig világelső. Egyiptom gazdag kulturális öröksége, versenyképes árai dacára csak az 58. a TTCI-rangsorban. Turisztikai infrastruktúrája és a humánerőforrás minősége rontja összesített helyezését. A Szaharától délre fekvő Afrika legversenyképesebb országa Mauritius (39. hely), a régió összes többi országa ennél alacsonyabb besorolást kapott. A régiós második a 62. helyen végző Dél-Afrika.

Saját házunk tája

Magyarország turisztikai versenyképességi indexe a második negyedben található, a lista a 40. helyre sorolja hazánkat a vizsgált 124 ország közül. Ez összességében nem túl rossz, a környező országok közül a már említett második helyezett Ausztrián kívül néhány helyezéssel megelőzi Magyarországot Csehország, Szlovákia és Horvátország is. Utánunk következik viszont Szlovénia, Bulgária és Szerbia-Montenegró. Jelentősen lemarad tőlünk a harmadik negyedbe eső Lengyelország, Románia és Ukrajna.

Magyarország erősségének számít kedvező vízumpolitikánk (15. hely), a külföldiek tulajdonszerzésének kismértékű korlátozása (18. hely), a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó szabályozásaink (28. hely) és a tulajdonjogok védelme (32. hely). A politikai környezet egyetlen gyengeségének a kétoldalú légiszolgáltatási együttműködések szintjét említi a tanulmány, e tekintetben hazánk a 45. A környezetvédelemre vonatkozó előírásokat feldolgozó szakaszban hazánk környezeti szabályozásainak szigorúságát (29. hely), valamint a szabályok átláthatóságát és stabilitását (34. hely) egyaránt előnyként hozza a kutatás. Az 59. lett viszont abban a besorolásban, amely azt vizsgálja, megtesz-e minden szükséges lépést a magyar kormány annak érdekében, hogy a turisztikai szektor fenntartható módon fejlődjön.

A biztonság az országban nem hagy sok kivetnivalót maga után. Finnország kivételével minden európai országot megelőzve hazánk a negyedik helyezett az országok terrorfenyegetettségét rangsorba állító listán. A kriminalitás és az erőszak sem ró többletterhet a vállalkozásokra, e tekintetben 34. helyezettek vagyunk. A rendőrségi szolgáltatások megbízhatósága szempontjából azonban csak a 43. helyre futotta.

Szinte csak erősségeket sorolhatunk fel az ország egészségügyi és higiéniai értékelésekor. Különösen jó, hetedik helyezést ért el Magyarország abból a szempontból, hogy a kormány megtesz-e minden tőle telhetőt, hogy csökkentse az egészségi kockázatot lehetséges járvány kitörésekor. 21.-ek vagyunk az ezer főre jutó orvosok számában és 37.- ek ivóvíz-ellátottságunk alapján. A megfelelő egészségügyi berendezések elérhetősége szempontjából ellenben a 40. helyen állunk.

Prioritást élvez-e nálunk a turizmus?

A kormány turizmusra fordított kiadásai a teljes költségvetéshez viszonyítva magasak, és jelentős az ország vásári részvétele is. Az előbbi terén 28. helyezettek, utóbbinál 35.-ek vagyunk. Meglepően alacsony, 71. helyet kapott az ország a beutazókat célzó marketingjének hatékonyságát illetően. A kormány fejlesztési és beruházási irányelveinek meghatározásakor sem igazán élvez elsőbbséget a turizmus (50.). Légi közlekedésünk egyetlen erőssége a hazánkban üzemelő légitársaságok számában rejlik.

Repülőtereink sűrűségét (78. hely), a légi közlekedési infrastruktúra minőségét (63. hely), az elérhető üléskilométereket (59. hely), az ezer lakosra eső járatindulásokat (51. hely) és a nemzetközi légi közlekedési hálózatot (45. hely) egyaránt az ország hátrányai közt sorolja fel a publikáció. A földi közlekedés infrastruktúrája nem erősségünk. A négy változó: kikötői infrastruktúra, útvonalhálózat, belföldi közlekedési hálózat és vasúti infrastruktúra rangsorában 80. és 42. között kapott helyezéseket Magyarország. Turisztikai infrastruktúránk erőssége, hogy mindegyik fő autókölcsönző megtalálható az országban, és az ATM-ek nagy része elfogadja a Visa kártyát. Szállodai szobaszámunk szempontjából a többi országhoz viszonyítva 40. a helyezésünk. Információs és kommunikációs technológiánk infrastruktúrája a telefonvonalak számában elöl jár (34. hely). Az internetet használók száma (42. hely) azonban nem túl magas. Ugyanez a helyzet az internet üzleti alkalmazásában (43. hely).

Egy nemzet árainak versenyképességét többek között a kivetett adók mértéke és az üzemanyagárak szintje határozza meg. Magyarország a 34. helyezett azon a listán, amely a repülőjegyekre kivetett adók és reptéri illetékek mértéke szerint állítja sorba az országokat. Az egyik legrosszabb besorolást üzemanyagárainkra vonatkozóan kaptunk: a 124 ország közül 112.-ek vagyunk. Visszaveti versenyképességünket adórendszerünk is. A hazai adóztatás mértéke és befektetésösztönző hatása szerint a 79. helyezést kapta országunk. Negatív a besorolásunk vásárlóerő-paritás (77. hely) tekintetében is. Nagyon ritka nálunk a malária, a TBC- és HIV-fertőzés. Szintén kedvező az ország besorolása a kutatási és oktatási szolgáltatások helyi elérhetősége (36. hely) és a középfokú oktatásban részt vevők aránya (37. hely) szempontjából. A negatívumok oldalán található az alapfokú oktatásban részt vevők aránya (95. hely), az ország alkalmazási és elbocsátási gyakorlata (69. hely), a külföldi munkaerő alkalmazásának egyszerűsége (66. hely), a munkaerő-továbbképzés (53. hely), a születéskor várható élettartam (49. hely) és oktatási rendszerünk minősége (42. hely).

Nem is annyira rossz a századik hely?

A legtöbb hazai sajtóorgánum kiemelten tárgyalta a kutatás azon részét, amely a hazaiak turistákhoz viszonyulását írja le. Megdöbbentő, hogy a híres magyar vendégszeretet a besorolásban csak a 100. helyre volt elegendő. E szempont pontozása azonban nagyon szoros volt, néhány ezrednyi eltérés a pontszámokban jelentősen befolyásolta az adott ország rangsorolását. A nemzeteket vendégszeretetük alapján 1- től 7-ig pontozták, a pontok számtani átlaga 6,3 volt. Hazánk hat ponttal került a 100. helyre. Magyarország a vendégekhez való hozzáállás rangsorában olyan országokat tudhat maga mögött, mint az USA, Szlovákia, Egyiptom, Csehország, Ukrajna, valamint a 122. helyezett Franciaország és a sereghajtó Lengyelország. Nagyon rossz viszont Magyarország helyezése (118.) abból a szempontból, hogy mennyire javasolják az üzleti utazóknak, hogy hosszabbítsák meg tartózkodásukat szabadidős céllal. Kedvező (39.) viszont turizmusunk nyitottsága. Vállalataink figyelmet fordítanak az ökoszisztémára (38. hely), és a világörökségek szempontjából is előkelő, 24. a helyezésünk. Hazánkban azonban az ország területéhez képest kevés a védett területek, nemzeti parkok aránya, és túl magas az ország szén-dioxid-kibocsátása.

Barátságos ország – turisták nélkül

Róna Iván, a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatója hiteltelennek tartja a kevéssé ismert svájci intézet által készített tanulmányt, főként azért, mert nem a véleményalkotót, azaz a turistát kérdezték meg. „A századik hely a vendégbarátság szempontjából kriminális eredmény, hiszen olyan – a turizmus szempontjából teljesen marginális – országok is előttünk szerepelnek, mint Burkina Faso. Az MT Zrt. saját kutatásai és a külképviseletek visszajelzései sem támasztják alá ezt a helyezést. Kétségtelen ugyanakkor, hogy van miben javulnia a magyar turizmusnak, hiszen az udvariasság és a nyelvtudás szempontjából még lenne hová fejlődnünk. Ezért is kezdeményezett korábban a turisztikaimarketing- szervezet egy vendégbarátság-kampányt, amelynek az volt a célja, hogy a turistákkal találkozó rendőr, határőr, BKV-ellenőr udvariasan, barátságosan tárgyaljon a turistával, minden helyzetben” – hangsúlyozta lapunknak a vezérigazgató.

Makroadatok és vezetői felmérés

A World Economic Forum (WEF) csaknem három évtizede adja ki globális versenyképességi jelentését, amelynek elkészítéséhez évente több mint 100 országban a nagyvállalatok felsővezetőivel kitöltetnek egy úgynevezett vezetői felmérést, árulta le lapunknak Nagy Ágnes, a hazai felméréseket szervező Kopint-Tárki Zrt. kutatója. A WEF szakértői egy-egy nemzetgazdaság versenyképességét egyrészt makroadatok, másrészt a vezetői felmérés információi alapján határozzák meg. A felmérésben olyan válaszadókra van szükség, akik ismerik a nemzetközi környezetet és a külföldi versenytársakat, így többségében különböző tevékenységi területeken működő nagyvállalatok kerülnek a megkérdezendők mintájába. Magyarországon a múlt év tavaszán 500 vállalkozás vezetőjének küldték ki a kérdőívet, a megkérdezettek mintegy 15%-a válaszolt. A kitöltők többsége ipari vállalkozás. Ez részben abból is adódik, hogy a szolgáltatószektorban, így a turizmusban is viszonylag kevés a nagyvállalat. A World Economic Forum az évente készülő globális versenyképességi jelentésen kívül regionális és tematikus jelentéseket is készít, ez utóbbiak közé tartozik a most megjelentetett turisztikai versenyképességi jelentés.

Kutató a kutatásról

– Hasznosnak tartom a kutatást, mert egy olyan kérdéskört próbál meg elemezni, amely még a szakemberek számára is nehezen átlátható. A turisztikai versenyképesség fogalmának ilyen megközelítése segíthet annak megértésében, hogy a siker a turizmus területén sok szereplő közös teljesítményéből fakad – mondta el lapunknak Jancsik András, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar Turizmus Tanszékének tanszékvezetője, egyetemi docens. – A kutatás módszertanát korrektnek tartom folytatja a szakember. – Adatforrásként olyan szervezetekre hivatkozik a kutatás, amelyek hozzáértését aligha lehet megkérdőjelezni (UNWTO, WTTC, UNESCO, IATA, ICAO). Igaz, valószínűleg árnyalta volna a képet, ha a fenti források kiegészítéseképpen nem csak cégvezetők/befektetők véleményét kérik ki, hanem a turistákét is, de érdemi változást ez sem okozott volna.

Jancsik András szerint viszont a vendégszeretet fogalma sokkal kevésbé ragadható meg vagy fejezhető ki adatokkal, mint a HIV-fertőzöttek aránya vagy a Világörökség-objektumok száma: – Érdekes lenne tudni, hogy a megkérdezettek pontosan mit értettek vendégszeretet alatt. Arra is kíváncsi lennék, hogy mi mit értünk alatta, főleg azok, akik a turizmusban dolgoznak. Mert lehet, hogy ebben a van a probléma gyökere. Az én értelmezésem szerint a vendég akkor érzi „szeretve” magát, ha kedvesek vele, tudnak szólni hozzá a saját nyelvén (vagy egy általa értett másik nyelven), megértik a kívánságait és igyekszenek azokat teljesíteni, és ami talán a legfontosabb: kikapcsolódni vágyó emberként kezelik, és nem két lábon járó pénzkiadó automataként. Gondoljunk bele: azok között, akikkel egy turista magyarországi tartózkodása során találkozik (a taxistól az éttermi zenészen és a recepcióson át a múzeumi teremőrig), milyen arányt képviselhetnek azok, akik a fentiek szerint bánnak vele? Van egy sejtésem, hogy ez az arány jóval alacsonyabb, mint amire az önmagát illúziókba ringatni hajlamos közvélemény számít. Ennek megváltoztatásához az első lépés az lenne, hogy leszámolunk az illúziókkal. A hír által okozott sokkhatás is jórészt annak köszönhető, hogy mindeddig egyfajta axiómaként kezeltük, hogy vendégszeretőek vagyunk. Fontos, hogy legyen reális önképünk és mellé önkritikánk.

Ezen túlmenően csupa olyan dologról van szó, amiben nem lehet egyik napról a másikra változást elérni. A szakma annyit tehet, hogy felvállalja a szemléletformálást. Ebben oktatási intézményeknek, vállalatoknak és állami szerveknek egyaránt részt kell vállalniuk. Persze nagy hiba lenne kizárólag vagy elsősorban a vendégszeretet problémájára összpontosítani: a tanulmányra támaszkodva vagy attól függetlenül, de hangsúlyosabban kell kezelnünk a versenyképesség kérdését. A kutatás témakörei támpontot jelenthetnek ez irányú munkánkhoz” – emelte ki Jancsik András