Dr. Takács András ügyvivői egy rendezvényen elmondta, hogy a Szerencsre tervezett (és most már valószínűleg örökre elvetett) szalmaégető-erőmű, valamint az erzsébetvárosi zsidó negyed ügye szükségessé tette a világörökségi törvény megalkotását. A jogalkotási folyamatot az UNESCO Világörökség Bizottsága is figyelemmel kíséri. Egyébként a Magyar Köztársaságnak jövő év február elsejéig kell benyújtania a következő jelentést az UNESCO Világörökség Központ felé a fenti helyszínek ügyében. Ugyanakkor a világörökségi törvényről is folynak az egyeztetések, a jogszabály remélhetőleg hamarosan az országgyűlés elé kerülhet. Takács szerint a törvényalkotás során nem csupán az értékek megőrzésére kell helyezni a hangsúlyt, hanem gondoskodni kell a helyszínek értékalapú fejlesztéséről is

Jelenleg nyolc világörökségi helyszínt tartanak nyilván Magyarországon, az első kettőt (Hollókő, Budapest Duna-part) még 1987-ben nyilvánították világörökségnek, 1995-ben következett az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangrendszere, majd egy évvel később az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság került védelem alá. A Hortobágy 1999-ben, a pécsi ókeresztény sírkamrák 2000-ben, a Fertőtáj 2001-ben került fel a listára. A tokaji történelmi borvidék a legfiatalabb világörökségünk, 2002 óta.

További tíz helyszín, illetve kulturális emlékhely szerepel a hazai világörökségi cím várományosai között: így a Dunakanyar kultúrtáj, a Tihanyi félsziget, a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Hévízi-tó, a budai termál-karsztrendszer barlangjai, a komáromi erődrendszer, a tájház-hálózat, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok, az északkeleti Kárpát-medence fatemplomai, a római limes magyarországi szakasza, Ipolytarnóc ősélőhely, valamint Lechner Ödön premodern építészete.